Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
A SZÁZADFORDULÓI KONZERVATIVIZMUS С .Г VONÁSAI 61 kat konstans mennyiségnek vesz, melyet adminisztratíve kontrollálni kell, szinte magától adódik az igény arra, hogy ezzel a nyilvántartott kapacitással állami úton „gazdálkodjanak", azaz politikailag szabályozzák, „arányosítsák" az egyes társadalmi illetve politikai csoportok részesedését ebből a kapacitásból. Latensen benne rejlik tehát a politikai célzatú újrafelosztás, a „numerus clausus" tendenciája. Az újkonzervatív koncepció radikális változatában élesebben formálódik ki, a resszentimentes bűnbakkeresés jegyében annak kifejtése, hogy a szervetlen magyar polgári fejlődés idegen, a magyar nemzeti hagyományoktól, nemzeti sajátosságoktól távolálló intézmények erőszakolt, külsődleges meghonosítását jelentette. Ennek következtében a magyar polgári fejlődés eltorzult iránya nemzeti veszedelmet jelent, a nemzeti sajátosságok elsorvadását, nemzeti géniuszunk nemzeti énünk elfajulását, deformálódását. Ezt természetesen a radikális fejtegetések elsősorban a nemzeti hagyományok letéteményesének tekintett volna középnemesség hanyatlásával hozza összefüggésbe. Ezek a fejtegetések is kézenfekvően antiszemita interpretációba torkollanak: a magyar polgári fejlődés nemzetietlen tendenciája itt már nem egyszerűen kozmopolitizmus, azaz a társadalom valamiféle anacionális, denacionalizált alakulása, hanem „elzsidósodás", vagyis a magyar nemzeti sajátosságok „megfertőzése" egy tőle idegen más etnikum által. A radikális szárnyon tehát magasabb szinten folytatódik a nemzeti ideológiának az az átalakulása, mely már az újkonzervatív áramlat sodrában megindult: a nemzeti problematika fokozatosan elszakad egy konkrét, államhoz kötött, meghatározott területen élő nemzet érdekeitől s problémáitól, s egy politikai mítosz közvetítésével ugyan, de az előzményekhez képest mégis közvetlenebbül belső társadalmi problémák kifejezőjévé válik. A dzsentroid jobboldali radikalizmus számára is dominálnak az általános társadalmi kérdések a sajátos magyar nemzeti kérdésekkel szemben. Itt is kialakul a jobboldali radikalizmus nemzetköziségének tudata; az antiszemita tábor tagjai közvetlenebb politikai szolidaritást éreznek a német, osztrák, francia, román, orosz politika rokon irányzataival, mint akár a magyar politikai élet mérsékelten konzervatív tényezőivel. A függetlenségi táborból érkezett dzsentri politikának szembe kell néznie azzal, hogy nézetei sok ponton kollizióban vannak a függetlenségi elvekkel. A jobboldali radikális tábor nem szakad el egészen a függetlenségi politikától. Az a körülmény, hogy az újkonzervatív tábor politikai szervezetei nem a parlament , hanem az érdekképviseleti politika szintjén épültek ki, sokáig lehetővé teszi a latens ellentétek kendőzését; a nagyobb méretű összeütközések elkerülését. Ugyanazok, akik az újkonzervatív szervezetek értekezletein nem győzik hangoztatni, hogy a közjogi problémát másodlagosnak tekintik a társadalmi-gazdasági kérdésekkel szemben, a parlamentben továbbra is függetlenségi álláspontot képviselnek s részt vesznek a közjogi ellenállás végletes akcióiban is. Jól megfigyelhetjük ezt a kettősséget az Osinger-féle pártalakítási kísérlet ismertetett kérdőívén, mely a 67—48 ellentét újkonzervatív szellemű meghaladásának jegyében ágál, de jól láthatóan elsősorban függetlenségi beállítottságú (feltehetően dzsentri után való tisztességes megélhetés. Hányan telepedhetnek le és nyerhetnek becsületes úton existenciát egy-egy királyi törvényszék, aztán egy-egy királyi járásbíróság székhelyén, illetve területén. Minden igazságszolgáltatási területegységre vonatkozólag szigorúan meg kellene határozni a jogszolgáltatás körében működő köz- és magánfunkcionáriusok létszámát (létszámuk minimumát ós maximumát)." Király Péter: Magyar szocializmus. Debrecen, 1906. 36—37.
