Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
602 KRISTÓ GYULA 2. 131. fejezet: ,, És ámbár őt [Lászlót] akarata ellenére választották királlyá a magyarok, sohasem tette fel fejére a koronát, mert »potius celestem coronam optabat, quam terrenam et vivi regis coronam. Sed usque legittime coronari et coronam habere noluit in eius animo, ut si firma pax inter eos esse posset, regnum Salomoni redderet, et ipse ducatum haberet.«" Eme — Mályusz Elemér által teljes joggal — zavarosnak minősített rész nyelvtanilag és értelmileg egyaránt teljesen világosan maradt fenn Thuróczi brünni kiadásának szövegében: „potius celestem coronam optabat quam terrenam. Et vivi regis coronam, usque legittime coronaretur, habere noluit, proponens in eius animo, ut, si firma pax inter eos esse posset" stb. Mályusz helyes feltételezése alapján nem a krónika romlott szövegét javította ki ily sikerülten Thuróczi, hanem az előtte fekvő kézirat volt hibátlan.77 Gerics József szerint az idézett rész legitim hangütésű.7 8 Magunk inkább úgy látjuk, hogy a citált passzusnak csak egy töredéke legitim elvet valló. Az idézet első része vitathatatlanul a XIII. század eleji László-legendával mutat egyezést (4. fej.).79 Gerics az ,,usque legittime coronari noluit" hellyel kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy az egyébként következetesen legitimista szerző itt elárulta magát: kiderül, hogy ismert olyan szöveget, amely — legalább elméletben — lehetségesnek tartotta László törvényes megkoronázását.80 Ám — feltevésünk szerint — éppen nem a legitim koncepciót felhasználó szerző helyezkedett a Lászlót igazoló álláspont platformjára. A szöveg a Mályusz Elemér által felszínre hozott Thuróczi-adat szerint is „idoneista" felfogású. Úgy látjuk, hogy a citált rész kettős rétegeződést mutat. Az egyik idoneista, szemléletében a László-legendával rokonítható, a másik (a „vivi regis corona"-jának említése, a „regnum Salomoni redderet et ipse ducatum haberet" passzus) legitim: tisztán mutatja azt az elvi tételt, hogy a törvényesen megkoronázott király életében más legitim uralkodó nem lehet, vagyis nem a puszta koronázás tesz valakit királlyá. Kétségtelennek véljük azt is, hogy a két réteg közül a legitim felfogás az eredeti, s erre rakódott rá a László-legendával egyező idoneista réteg. 3. 133. fejezet: ,,. . . törvényes (legittimum) jogot László nem bírt vele [ti. Salamonnal] szemben, hanem mindent »ex facto« csinált, nem »de iure« . . ."; „Ha pedig Salamon megtért volna, bizony teljességgel visszaadta volna [László] a királyságot neki, ő maga beérte volna hercegséggel." E paszszusokhoz nem tudunk megjegyzést fűzni, fenntartás nélkül egyetértünk Gerics Józseffel: kétségtelenül legitim felfogás uralkodik bennük.81 Aligha kell bővebben bizonygatnunk, hogy a citált legitim részek azonos korból, egyazon szerzőtől valók. Mint láttuk, Gerics József III. István korából származtatja ezeket.82 Bár Csóka J. Lajos is III. István idejéről beszél,83 mégis Géza indulgenciáját а XIII. század elejéről,84 Lászlóét pedig a " Mályusz Elemér : A Thuróezy-krónika XV. századi kiadásai. Magyar Könyvszemle, 1967. 8—9. 78 Oeries József : Gesta-szerkesztéseink 89. 79 A László-legenda kiadva: SRH II. 615 — 527. A továbbiakban a szövegben a fejezetszám szerint idézzük. — Ld. Alexander Domanovszky : Chronici Hungarici compositio saeculi XIV. Annotationes. SRH I. p. 405. annot. 1. 80 Gerics József : Gesta-szerkesztéseink 94. 81 Uo. 89. — Ld. még Mályusz Elemér : A Thuróezy-krónika ós forrásai 42. 82 Gerics József: Gesta-szerkesztéseink 109, 112. 83 Csóka J. Lajos: i. m. 422-426, 523-524. 84 Uo. 553.
