Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
690 KRISTÓ GYULA A szakirodalom kiderítette, hogy az Álmos-ági királyok érdekeinek a legitimitás felelt meg, s e legitim álláspont írásba foglalása III. István korában történt.66 A tétel első részének igazát a Kálmán idejében uralkodó eszmék utóéletének áttekintése is bizonyítja. A keresztény idoneitás idejét múlttá, elavulttá vált; a dinasztikus szemlélet pajzsa a XII. század közepén már nem védte a rokonsági fok szerint II. Gézától, III. Istvántól messze eső Bélát, Gézát és Lászlót; a gregoriánus eszmék maguk is változáson mentek át, a magyar „közgondolkodásra" gyakorolt hatásuk nyilván koronként különböző volt, bár korántsem független a változó magyar külpolitikától. Ha valamikor erősen hathattak a — Salamon ellen dolgozó — gregoriánus tanok, úgy az az idő feltétlenül III. István kora volt. Ez a megfontolás nem kifejezetten erősíti azt a feltételezést, hogy a Salamonra hízelgő legitim felfogást III. István alatt foglalták írásba. Vajon valóban ceak III. István idejében volt meg a lejegyzés lehetősége? Korántsem. Maga Gerics József utalt arra — az esztergomi királyjegyzék alapján —, hogy II. Béla és II. Géza alatt elismerik (a mi értelmezésünk szerint egyenesen „pie memorie" regnek67 minősítik) Salamont.6 8 Szerfelett valószínűnek tűnik, hogy a legitimitás már 11. Istvántól kezdve nagyfokú elvi szilárdsággal érvényesült. II. István — noha Álmos és fia, Béla fizikailag alkalmatlanná tétetett a trónra — Kálmán véres akciójának igazolása és saját uralma jogosságának bizonyítása érdekében felhasználhatta a legitimitást. Ez még inkább kézenfekvő II. Bélánál, hiszen ő maga testileg mindenképpen, de talán szellemileg is alkalmatlan az uralkodásra, s ráadásul még Boricstól is kellett tartania. II. Gézának több oka is lehetett a legitimitás propagálására. Visszafelé: egyrészt előde és apja, II. Béla, tehát saját hatalma forrásának jogossága érdekében, másrészt Borics trónkövetelése ellen (akivel szemben még a törvénytelenség vádját is felhozza, miután a Vazul-ág törvényességét az új ősapa, Szár László vállalásával tisztára mosták), valamint előre: fia, a későbbi III. István javára, hiszen egy 1152. évi oklevél együtt-uralkodónak mondja II. Gézát fiával,69 akinek jövőjét joggal félthette II. Géza saját testvéreinek, Lászlónak és Istvánnak a trónigényétől. Ügy tűnik: nemcsak III. István korában, de II. Istvántól II. Gézáig mindhárom király idejében lehetett létjogosultsága a — konzekvens formában András és Salamon jogának elismerését jelentő — legitim elv írásba foglalásának. Nem tartható persze elvetendőnek a III. István-kori lejegyzés hipotézise sem, mi mégis inkább II. Géza idejét hangsúlyoznánk. 66 Gerics József : Gesta-szerkesztéseink 107—108; Csóka J. Lajos: i. m. 422—420, 623—524. — A legitimitásra ld. még Makk Ferenc: Megjegyzések II. Béla történetéhez. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica, tomus XL. Szeged. 1972. 38—40. 6'Kiadva: Knauz Nándor: Két krónika. Századok, 1876. 624. 68 Gerics József : Gesta-szerkesztéseink 103—104. — Hogy a probléma bonyolultságát éreztessük, csak utalunk arra, hogy Salamont I. László is királynak nevezi [PRT I. 592 (Reg. Arp. I. 29. szám)], azaz nyilván elismeri [vö. Gerics József (Gesta-szerkesztéseink 103) megjegyzését az esztergomi királyjegyzékről: ez az első emlék, amely Salamon királyságának törvényességét elismeri (és biztosan datálható)]. Ez azt jelenti: ha az idoneitás nem keresztény válfaja érvényesült is László korában—bár kevéssé valószínű —, az nem annyira Salamon ellen, mint inkább László érdekében szólt. Mindamellett meg kell említenünk: egy-egy „rex" elnevezés megléte vagy hiánya nem perdöntő egy kornak valamely uralkodóról alkotott ítélete vonatkozásában. 69 PRT I. 601 (Reg. Arp. I. 82. sz.). - Szár László ősként vállalására ld. Váczy Fêter : i. m. 333-338.
