Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
LEGITIMITÁS ÉS IDONEITÁS 589 intentorem"; V3 -kódex: „incentorem"; 72. fej.). A ritka „incentor" szót az Altaichi Évkönyv a közhasználatú ,,auctor"-ral cserélte fel,1 8 majd az 1044-es események kapcsán — ahol a magyar krónikában „precipui intentores" (V3 kódex: ,,incentores"; 76. fej.) áll — megtartotta („primos incentores").19 Ebből Csóka J. Lajos olyan következtetésre jutott, hogy a Chronica Hungarorum az Altaichi Évkönyv forrása volt.20 Erről azonban aligha lehet szó, hiszen az „incentor malorum" kifejezés biblikus,2 1 s az első esetben, amikor az Évkönyv ,,auctor"-t hoz, nyilván a bibliát kiválóan ismerő magyar szerző átjavította, mert fülében csengett a biblia eredeti kifejezése. Ha a magyar forrás lett volna az átadó, akkor az Évkönyv másodízben is elhagyta volna a valóban ritka „incentor" szót. De mert használta, mégiscsak ismerte, s ilyen módon az „incentor" —„auctor" cserének sem lehet a Csóka által vélt nagy jelentőséget tulajdonítani. Végeredményben Csóka J. Lajos ingatag alapon álló feltevésének egyes rész-,,bizonyítékai" sem bizonyultak teherbíróknak, nem igazolták a kétszeres forráshasználat hipotézisét. Úgy véljük, megállapítható: a magyar krónika használta forrásként az Altaichi Évkönyvet. Minden okunk megvan annak a nézetnek az elfogadására, hogy az Altaichi Annales magyar vonatkozású adatainak forrása olyan magyar szóbeli értesülés volt, amely Salamon és anyja környezetéből származott,2 2 azaz végeredményben a XI. századi élő magyar hagyományból merített.23 Az Évkönyv magyar adatainak tendenciáját illetően is Hóman Bálint és Váczy Péter véleményét tartjuk mérvadónak: eszerint az Annales írója határozottan András- és Salamon-párti, tehát Béla-ellenes, emellett a németek iránti szimpátiája is nyilvánvaló.2 4 Mivel az Altaichi Évkönyv a XI. századi magyar történeti gondolkodást, helyesebben annak egyes vonatkozásait tükrözi, nem érdektelen annak hangsúlyozása, hogy Béla teljesen negatív portrét kap az Annalesben.25 Képe ilyetén alakulásában feltétlenül része van német háborújának, illetve a szerző németpártiságának, de a fő okot nyilván az képezi, hogy Salamon ellenében szerezte meg a trónt. Az a körülmény, hogy az Altaichi Évkönyvben Béla egyszer sem szerepel király jelzővel, vitathatatlanul mutatja: a Salamon-párt nem ismerte el Béla uralmának jogosságát.2 6 Narratív forrásaink közül nyilván egyike a legkorábban keletkezetteknek a Pozsonyi Évkönyv,2 7 illetve annak első, Hóman Bálint szerint a 997 — 18 Edmundus L. B. ab Oefele: Annales Altahenses Maiores.2 Scriptores rerum Germanicarum in usum scholarum. Hannoverae. 1891. 25. 19 Uo. 35. 20 Csóka J. Lajos: i. m. 359-360. 21 II. Масс. 4, 1. 22 Hóman Bálint : i. m. 84. 23 Váczy Péter: i. m. 307. 24 Hóman Bálint: i. m. 84; Váczy Péter : i. m. 308. 25 Oefele: i. m. 56, 58, 62-63. 26 A „rex" következetes hiánya Béla neve mellől nem lehet az évkönyvíró tájékozatlanságának („Béla pedig, aki Salamont kiűzte az országból és önmagát már királyi felkenéssel felszenteltette"; uo. 62), de németpártiságának sem folyománya (hiszen a németekkel harcoló Abát ós Andrást is királynak nevezi; uo. 29, 56). — Ez a Béla-portré szinte a bizonyosság erejével jelzi: az információ Salamon oldaláról származik. 27 Kiadva: SRII I. 125 - 127. — A rá vonatkozó irodalmat ld. Emericus Madzsar: Annales Posonienses. Praefatio. SRH I. 123—124. Ehhez pótlólag ld. még Marczali Henrik: A magyar történet kútfői az Árpádok korában. Bp. 1880. 82; Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt II.2 Bp. 1899. 611; Erdélyi László : Krónikáink kritikai ismertetése. Szeged. 1943. 5 — 6; Györffy György: Krónikáink és a
