Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
586 KRISTÓ GYULA nyesül e kétféle, idoneista (azaz Géza és László uralmának jogosságát igazoló) és legitimista (vagyis Salamon mellett álló) felfogás.2 Az újabb irodalom részint fenntartással élt Oeries József idoneista és legitimista alapú szétválasztási kísérletével szemben,3 részint új szempontokat vitt a kérdés vizsgálatába,4 úgyhogy a problémakör nem jutott megnyugtató megoldáshoz, a szakemberek körében korántsem alakult ki egységes álláspont. Magunk — az úttörőnek kijáró elismerésen túlmenően — méltányolva Gerics József eredményeit, úgy látjuk, talán lehet némi reményünk arra, hogy rekonstrukciójával közel egyenlő valószínűségű képet rajzoljunk a kérdéskörről. Mi adhat erre egyáltalán lehetőséget? Legalább két körülmény. Az egyik forráskritikai jellegű. XI—Xll. századi legendáink ma már nagyjából pontosan datáltak, a belőlük kikövetkeztethető válaszok tehát nagy biztonsággal köthetők egy-egy — akár szűkebb időtartamú — korhoz. A legendák azonban mégis elsősorban hagiográfiai, s csak másodlagosan — amennyiben persze egy ilyenfajta szétválasztásnak létjogosultsága lehet — történeti művek. Az a forrásunk viszont, amelyik mindenekelőtt históriai alkotás — a XIV. századi krónikakompozíció5 —, különböző korokban összeállt, összeállított szövegek gyűjtőmedencéje, egyes részeit illetően szerfelett nehéz, hallatlanul problematikus és vitatott a még tágabb időtartamú korhoz kötésük is. Egy-egy, a kérdésekre adott felelet passzusának — különböző okok (tárgyi, stiláris stb.) következtében — más és más időre helyezése más és más koncepciót ,,juttat" egy-egy kornak. Ha viszont a kronológiai besorolást a jelentkező eszmék alapján végezzük el, nehéz elhárítani nemcsak az eleve kigondoltság, a sematizmus vádját, hanem ezeknek reális veszélyét is. A krónikakompozíció egyes szövegeinek felhasználása ilyen célokra — éppen a korhoz kötés bizonytalansága és egyebek folytán — olykor nem csekély mértékű hibaszázalékot eredményez; ám még ennek ismeretében sem szabad lemondani a krónikakompozíció adatainak értékesítéséről. A másik körülmény forrás-interpretációs természetű. Még azon kútfők esetében is, amelyek datálása nem állít bennünket — egyelőre — úgyszólván megoldhatatlan feladat elé, létjogosultsága lehet a szokásostól eltérő értelmezésnek nemcsak filológiai-stiláris értelemben, hanem egy-egy passzus mondanivalójának, tendenciáinak, szimbolikájának vonatkozásában is. Felvetett kérdéseink ideológiai kicsengésűek. Mivel minden interpretálásunkba belejátszanak a korra vonatkozó — sok-sok forrás tanúsága alapján leszűrt, kikristályosodott — ismereteink, s mivel még szerfelett hiányos a tudomásunk a korai magyar társadalom ideológiájáról, egyelőre nagyon nehéz kikerülni az elsietett, megalapozatlan általánosításból eredő tévedéseket, de ez a mozzanat sem lehet a megoldási kísérlet akadálya. 2 Oeries József: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái. Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 22. Bp. 1961 (a továbbiakban: Gesta-szerkesztéseink) 88—112. 3 Boronkai Iván: Gerics József: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink keletkezésrend -jónek problémái. [Ismertetés.] Irodalomtörténeti Közlemények, 1963. 110. 1 Klaniczay Tibor: A magyar irodalom története 1600-ig. A magyar irodalom története, főszerk.: Sót ér István. I. köt. Bp. 1964. 31 — 32; Gerics József : Gesztáink. Élet és Tudomány, 1964. április 10. (XIX. évf. 15. szám). 679; Csóka J. Lajos: A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon a XI—XIV. században. Irodalomtörténeti Könyvtár, 20. Bp. 1967. 420-425. 5 Kiadva: Emericus Szentpétery : Scriptores rerum Hungaricarum. Volumen I. Budapestini 1937 (a továbbiakban: SRHI.) 239 —505. Az elkövetkezendőkben a szövegben a fejezetszám szerint idézzük.
