Századok – 1974

Krónika - Tudományos emlékülés az 1848-as magyar forradalom 125. évfordulójának tiszteletére (Gergely András) 553/II

KRÓNIKA 577 Ugyancsak egy elvégzendő kutatási feladatra, a forradalmi átalakulás társadalmi bázisa elemzésének fontosságára hívta fel a figyelmet felszólalásában Vörös Károly, a Történettudományi Intézet főmunkatársa, a történettudományok kandidátusa. A liberális birtokos nemesség vezető szerepe történetírásunk általánosan elfogadott tétele, de gyakran figyelmen kívül hagyjuk, hogy éppen 1848-ban a törvényhozást népképviseleti alapra helyezték, s ezzel — elvileg — széles tömegek nyertek beleszólást az ország sorsának irányításába, s egyáltalán nem tarthatjuk természetesnek, hogy a liberális nemesség támogatókra talált az új választókban. A klérus hatása, a „jó királyba" vetett illúziók, a nemzetiségi törekvések ennek mind ellene hathattak. S emellett jelentős tömegekről, a felnőtt férfi népesség mintegy 20 százalékáról van szó ! — Mindenerre a választ csak a társadalmi bázis alapos elemzése adhatja meg. A hozzászóló a továbbiakban ennek néhány vonására hívta fel a figyelmet, így többek között arra, hogy a városi elemeknek nagyobb volt a szerepük, hiszen mintegy ötven város önállóan küldött képviselőt, köztük e jogot újonnan megszerzett mezővárosok egész sora. Kutatásra érdemes feladat az is, hogy milyen arányban vétették fel magukat a választásra jogosultak a választói névjegyzékbe, s értékes társadalomtörténeti forrásul szolgálhat, hogy kik — ós milyen jogcímen — szerepelnek e választói névjegyzékekben. A nemzetiségi kérdés vonatkozásában egészítette ki az előadásokat Sárközi Zoltánnak, az Országos Levéltár munkatársának, a történettudományok kandidátusának a hozzászólása. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetiségek 1848-as politikai mozgalmának bemutatásakor gyakran figyelmen kívül hagyják a hazai németség állásfoglalását. A német nemzetiség számbelileg sem volt jelentéktelen, s különösen fontos volt állásfoglalásának alakulása Erdélyben, ahol a szászság egységes, zárt területen ólt, több, mint kétszázezres lélekszámban. Mint ismeretes, a szászok unióellenes álláspontot foglaltak el. Autonóm területükön azonban számos jobbágyi függésben élő román falu volt található, amelyek viszont uniópártiak voltak, mert ezáltal remélték, hogy megszabadulnak szász földesuraik függőségéből. 1848-ban az uniópártiak többsége szabadelvű volt, ellenfeleinek politikai álláspontja jóval inkább megoszlott. Az unió esküdt ellensége az ellenforradalom volt, mert felvonulási területnek szerette volna felhasználni Erdélyt a forradalmi Magyarország ellen, s ennek társadalmi bázisául többek között az erdélyi szászságot kívánták megnyerni, amely kiváltságait féltve vállalta ezt a szerepet. A szászság állásfoglalásának közelebbi elemzése is azt igazolja, hogy azokkal kell egyetértenünk, akik már 1848-ban, a haladás oldalán állva, illetve évtizedekkel később, marxista elemzés-I eel, mint Révai József is, a magyar forradalom erősítése, védelme és továbbfejlesztése szempontjából foglaltak állást a nemzetiségi kérdésben. Az előadók közül az elhangzottakra válaszolva Kovács Endre arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetiségi kérdés vizsgálatakor nemcsak a nemzeti érzékenység miatt kell nagy óvatosságot tanúsítanunk, hanem azért is, mert különböző tendenciák küzdöttek egymással, s ezért nem elégedhetünk meg az uralkodóvá vált tendenciák bírálatával. Az erdélyi nemzetiségi kérdés elemzésénél is még több más szempontot figyelembe kell venni. Kétségtelen, hogy a reformkori nemzedék az unió bűvöletében élt, amely 1848-ban meg is valósult, de a románok végül ezt a megoldást nem fogadták el, mert 1848-ban érlelődött már a „három fejedelemség" egyesítésének gondolata. Tehát ők sem egy mozdulatlan, feudális vagy ellenforradalmi Erdélyt tartottak ideálnak. Szabad György néhány, a vitában felmerült kérdésben foglalt állást. 1. Kossuth mindig is tagadta, hogy 1848-ban Pozsonyban Stratimiroviécsal, a szerb nemzetiség képviselőjével szemben fegyveres fenyegetéssel ólt. Stratimirovió utóbb, későbbi tetteivel is összhangban, nagy önkritikával nyilatkozott saját 1848-as szerepéről. 2. Az uniót illetően Kossuth az emigrációban kritikusan beszélt megvalósítási módjáról, s éppen 1848 — 49 egyik nagy tanulságaként a Dunai Konföderáció tervezete sem az unió feltétlenségéből indult ki, hanem alternatív megoldást kínál. 3. A forradalmi háború sem befelé, sem kifelé nem volt „németellenes". Ellenkezőleg, kifelé sokat tettek a birodalmi és a frankfurti parlament jóindulatának elnyerésére. Itthon pedig nagyszámú hazai és ausztriai német nemzetiségű harcolt a honvédsereg soraiban. 4. 1848 eszmetörténeti vonatkozásait illetően indokolt arról szólnunk, hogy a nemzeti látókör nemzetközivó tudott bővülni. Különösen áll ez a már méltatott Kossuth Hírlapjára, amelyet létrehozója és névadója személyesen is befolyásolt. Az itt dolgozók, mint Bajza József, Ábrányi Emil, Szabad (Friedreich) Imre, a magyar provincializmus valóságos ellenpólusát építették ki. Eszmei hagyatékuk feltárása — a sok át- és újraértékelésnél inkább — történetírásunk igazi, és sürgető feladatai közé tartozik. Spira György a nemzetiségi kérdés vonatkozásában ugyancsak hangsúlyozta, hogy a szászok állásfoglalása korántsem volt egységes (mint ezt legjobban éppen Sárközi Zoltán domborítja ki egy megjelenés előtt álló munkájában). Másfelől pedig az uniónak