Századok – 1974
Krónika - Moravcsik Gyula (1892–1972) (Székely György) 547/II
KRÓNIKA 549 ismeretes adatgyűjtés alapján. Moravcsik Gyula életművében jelentékeny részt tesznek ki tanulmányai, amelyek külföldön és magyarországi periodikákban, így a mi folyóiratunkban szétszórva, évtizedeken át láttak napvilágot. Ezeknek az írásoknak néhány összefüggő csoportja külön kötetben is megjelent (Studio, Byzantina. Bp. 1967. Harmatta János előszavával. 438 oldal). A német, francia, újgörög, orosz, angol, olasz nyelvű tanulmányok gazdag gyűjteménye ez, benne a nagy tudósnak a bizantinológia fogalmi és módszertani kérdéseivel foglalkozó, egyes szavakat elemző, ismeretlen forrásokat közzétevő, más forrásokat új módon értelmező tanulmányai kerültek egybe. A bizánci irodalomtörténet és a humanizmus görög összetevői is beható elemzéshez jutottak benne. Természetes, hogy a magyar történelem előzményei, bizánci egyházi és politikai kapcsolatai is megvilágítást kaptak itt, egészen a XV. századig. Volt ugyan, aki életében elvitatta tőle a nagy összefoglaló szempontok szem előtt tartását, mégis a professzor akkor sem igényelte magának a bizantinológia társadalomtörténeti kulcskérdéseinek megoldását, amikor — az 1950-es évek első felében — a marxista tudományosság elismerése felé biztató lépéseket tett. Voltak viszont fogalmi és tudománytörténeti jellegű tanulmányai: A görög és latin filológia magyar feladatai (1933); A magyar bizantinológia helyzete és feladatai (1965); A szovjet bizantinológia (1951); Byzantinologie, Byzantiologie oder Byzantologie? (1957); Byzantinologie et hellénologie (1965); Les tâches actuelles de la byzantinologie (1949); L'état et les tâches de la byzantinologie (1955). Több külföldi tudományos akadémiának és tudományos társaságnak volt tagja. Minden oldalról elismerték alapos forrástanulmányait. Byzantinoturcica c. művét a berlini (NDK) Tudományos Akadémia jelentette meg újra, mint nélkülözhetetlen kézikönyvet. (I.: Die byzantinischen Quellen der Geschichte der Türkvölker. II. : Sprachreste der Türkvölker in den byzantinischen Quellen. 2Berlin, 1958). A monumentális mű a keleti, a török népekre, törzsekre vonatkozó bizánci forrásokról tehát időtállónak bizonyult. Nemzetközi kapcsolatok fűzték mind a szovjet, az NDK-beli,mind a nyugati tudósokhoz. Ezek a maradandó elismerések és barátságok nem utolsó sorban azon alapultak, hogy Moravcsik Gyula a nemzetközi bizantinológiai (olykor orientalisztikai) kongresszusok aktív résztvevője volt. A második világháború fenyegető árnyéka, kitörése sem vonta el a tudomány oly szükséges nemzetközi kapcsolataitól. Szerepelt az 1939 őszi kongresszus előadói sorában (Sixième Congrès International d'Études Byzantines. Alger, 2—7 Octobre 1939. Résumés des rapports et communications. Paris, 1940. pp. 4—6: Byzanz und die Ungarn vor der Landnahme), külön csoportosítva a kapcsolatok és a vonatkozó forrásanyag tárgyalását. A tapasztalt, átfogó tudású magyar bizantinológus szerepelt az ohridi kongresszuson: Principles and Methods of Byzantine Diplomacy. 1958-ban fél évig az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodott, kutatott. Az 1960-as évek elején tanítványait az NDK-ba küldte tanulmányútra, előadástartásra. Önmaga még ilyen idős korában is vállalkozott görögországi előadóútra. 1963 végén I. Pál görög király a tudomány, különösen a hellenisztikus tudomány érdekében kifejtett kiváló szolgálatainak elismeréséül a „Királyi Phönix Rend" parancsnoki keresztje kitüntetést adományozta Moravcsik Gyulának. A neves tudós 1965 novemberében a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia külső tagja lett. Levelező tagja volt még a Bajor, a Bolgár, az Osztrák, külső tagja az Áthéni Akadémiának. Az Athéni Egyetem Moravcsik Gyulát tiszteletbeli doktorává avatta, az athéni Bizantinológiai Társaság és a Török Történeti Társaság pedig tiszteletbeli tagjává fogadta. Birtokosa volt még a bolgár Cirill
