Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
A SZÁZADFORDULÓI KONZERVATIVIZMUS С .Г VONÁSAI 55 azokban az interpretációkban, melyeket a dzsentri publicisztika a réteg birtokvesztésének magyarázatára ad. A dzsentri birtokos középosztály hanyatlásának, mint fentebb is láttuk, az újkonzervatív irodalom kezdettől nagy figyelmet szentelt. A kilencvenes évek derekának agrárius irodalmában azonban az általános rokonszenv mellett nem hiányzott a bírálat sem a dzsentri réteggel szemben. Felrótták költekező, a polgári viszonyokhoz nehezen alkalmazkodó életmódját, alacsony munkamorálját s követelték tőle a polgári gazdasági mentalitás mielőbbi elsajátítását. Az újkonzervatív szerzők a konzervatív társadalom nagy veszteségének tartották a dzsentri réteg hanyatlását, de nem hagytak kétséget afelől, hogy magát a réteget hibáztatják sorsa alakulásában. A századforduló körül jelennek meg először azok a röpiratok, melyek már a polgári társadalom nagyobb fogyasztási lehetőségeiben látják azt az immorálisnak minősített csábítást, melynek a tapasztalatlan dzsentri réteg nem tudott ellentállni. Az új értelmezések szerint a polgári társadalom a patriarchális viszonyaiból kiragadott dzsentrire rákényszerítette a polgárság tőle idegen újkeletű fényűzését, rászorította a földbirtokost, hogy versenyezzék fényűzésben a gazdagabb polgársággal. Ez a resszentiment terhes magyarázat — mely egyébként inkább tükrözi a hivatalnok dzsentri helyzetét, akinek valóban „standesgemäße" kell élnie akkor is, ha ehhez alacsony a jövedelme s így belekényszerül az ominózus „fenn az ernyő nincsen kas" életmódba, mint a kapitalista versengéstől viszonylag elszigetelt vidéki földesúrét — már magában rejti annak igényét, hogy a polgári fényűzés csábítása mögött a csábítót is megkeressék, aki a gyanútlan dzsentrit jussából kiforgatta.117 A birtokos dzsentri resszentimentje a volt nemesi birtokokat felvásároló polgárok ellen csak egyik táplálója az ellenszenvnek; élesebb ennél a honorácior dzsentri dühödt kenyéririgysége a polgári eredetű s polgári mentalitású értelmiséggel szemben. Az értelmiségi és hivatalnok dzsentri antiszemitizmusa új jelenség a komplekszusban. A néppárti papság részben felekezeti indítékú antiszemitizmusa, a városi kispolgárság konkurrens gyűlölete, a parasztokra spekuláló agrárius zsidóellenesség együttesétől már sokban eltér kialakultabb voltában a hivatalnok s értelmiségi dzsentri antiszemita politikai magatartása. Elsősorban ez az elem ad antiszemita színezetet az újkonzervatív középapparátus akcióinak. Az ő önállósodási törekvésük fogalmazódik meg az újkonzervatív liberalizmus kritika antiszemita változatában. Ez az ideológia s politikai tendencia viszi bele a radikalizálódás potenciáját az újkonzervatív front politikájába. Az újkonzervatív koncepció radikalizálásából kinövő honorácior dzsentri antiszemitizmus 1901 — 1902 körül már az önálló eszmeáramlattá szerveződés jeleit kezdi mutatni. Joggal felvetődhet, amennyiben a dzsentroid politikai antiszemitizmus elérkezett arra a határra, hogy különálló irányzatnak tekinthető az újkonzer-117 „A modern igények kielégítése nap-nap után több és súlyosabb áldozatot követel. A szeszélyes korszellem megmételyezi a régi egészséges magyar társadalmat, életfelfogást és életbölcseletet. A kényelemimádás, költekező passziók űzése, a személyes kívánalmak túlbecsülése, könnyelmű vagyonfecsérlést, ez pedig tönkrejutást eredményez, így következett be rohamosan a magyar földbirtokos középosztály hanyatlása és elszegényedése. Az országba mindenfelőlről szabadon beözönlő bárdolatlan idegen kizsákmányolja a vendégszerető, becsületes, nyíltszívű magyar nép szerencsétlen helyzetét." A röpirat itt a zsidóság és az erdélyi románok szerepéről ír, akik szerinte „sok helyen hazafiúi becsületében és erkölcsében rontják meg a mostoha viszonyok közt tengődő és még laikus és romlatlan magyar nemzetet." Király Péter: Vészkiáltások; Szeged. 1904. 44.
