Századok – 1974

Folyóiratszemle - Hartwell R. H.: A jó öreg gazdaságtörténet 543/II

FOLYÓI RATSZEMLE 543 nek a szerveknek a hatékonyságában látta, s véleménye szerint, ha ez csökken, akkor a parlamentarizmus veszélye jelentkezik. A gyarmatosítás kérdéséről úgy nyilatkozott, hogy Portugália történelmével kivívta a jogot gyarmatbirodalma fenntartásához. Az eklektikus elveknek megfelelő politikai rendszer kiépítése 1933-ig történt meg, fokozatosan: szilárd „szakértő" kormány, erős rendőrség, szigorú cenzúra ill. a köztársasági, a szocialista és a kommunista párt betiltása az 1933-ban elfogadott, máig érvényes „alkotmány" alapján. A „Nemzeti Szövetség" elvevezésű fasiszta liga — amely 1932 óta az ország egyetlen politikai szervezete — helyettesíti a politikai pártokat. A nagybirtokos arisztokrácia, a külföldi tőkével összefonódott nagyburzsoázia és a katolikus egyház vezető köreinek, ill. a tisztikarnak az érdekeit tükrözi. Területi elv szerint épül fel, összefonódik az állammal. A ligához kapcsolódóan 1936-ig korcsoportok szerint tagozódó ifjúsági szervezeteket hívtak életre, amelyek a rend, a fegyelem és a militarista kultusz szellemében nevelik az ifjúságot a pedagógusok aktív közreműködésével. A rendszer tömegbázisa — amely kezdetben a fenti rétegek mellett kiegészült az ún. középrétegekkel —, a második világháború után fokozatosan leszűkült az értelmiségiek, bizonyos közép-burzsoá ós kispolgári rétegek kiábrándulása következtében. Az uralkodó körök mellett a hivatalnoki appatátus és a katolikus egyházi hierarchia képviselői jelentik ma a rendszer bázisát. A továbbiakban Kukuskin ír az „egységes és korporativ" állam végrehajtó szerveinek felépítéséről, az 1933 után általánossá váló korporációs rendszerről, amely az ún. népházak révén a sztrájkjoggal nem rendelkező mezőgazdasági munkásokat is „egyesítette" a földbirtokosokkal és a parasztokkal, majd felsorolja a különböző fegyveres szervezeteket, amelyek a rendőrség és a hadsereg mellett a rendszer támaszát jelentik. A Nemzeti Köztársasági Gárda önkéntes fasiszta katonai szervezet, a Portugál Légió a politikai rendőrség szerepót tölti be és a legrettegettebb az ún. „Nemzetközi államvédelmi rendőrség", amely náci szakértőket is alkalmaz. Befejezésül megállapítja, hogy az 1968-ban beharangozott változtatások csupán néhány „feliratot" kereszteltek át, de a rendszer lényege változatlan maradt. (Voproszi Isztorii 1973. 2. szám. 54—70. 1.) M. R. H. Hartwell: ( A jó öreg gazdaságtörténet A „jó öreg gazdaságtörténetben a régi, első világháború előtti gazdaságtörténetírást kell a szerző szerint értenünk. Helyesebb lenne szerinte ezt nem is régi, hanem nagyon régi gazdaságtörténetnek nevezni, mert régi gazdaságtörténeten általában a két világháború közötti és részben még a második világháború utáni gazdaságtörténetet szokták érteni. Az új gazdaságtörténet Amerikában jött létre az ötvenes években és Angliát a hatvanas években hódította meg. A gazdaságtörténetírás története Angliában így tehát három szakaszra osztható, amelyet röviden Gtl, Gt2 és Gt3 cím alatt tárgyalunk. A fordulópontok 1910 —20-ban, illetve 1960—70-ben jelölhetők meg. A három szakaszt élesen elváló metodológiájuk különbözteti meg. A Gtl a mai történészek számára mind tartalmában, mind módszereiben sokkal modernebbnek tűnik mint a Gt2. Angliában a gazdaságtörténetírás kezdeti lendítőerejét közgazdászok szolgáltatták. Adam Smith óriási történeti anyagot használt fel munkájához. A közgazdaságtan absztraktabb irányba való eltolódása csak Ricardo hatására következett be. De Mill és Marx még Ricardo után is rendkívül bő történelmi anyagot iktattak be munkáikba. A „gazdaságtörténet" kifejezés csak a múlt század nyolcvanas éveiben kezdett megjelenni a történelmi munkák címlapján. Az úttörő szerzők W. Cunningham, A. Toynbee, W. J. Ashley ós J. E. Thorold Rogers voltak. Az első gazdaságtörténeti tanszéket Amerikában, a Harvardon hozták létre. Vezetője Ashley lett. 1891-ben indult meg az Economic Journal, amelynek második évfolyamában érdekes vita zajlott Cunningham és Marshal között. 1894-ben, Palgrave politikai gazdaságtani lexikonjában Ashley már bő szócikket közölt a gazdaságtörténetről. A kilencvenes években a tudományos körök elismerték az új tudományág létrejöttét. Fejlődését a gazdasági elmélet fejlődésével kölcsönös összefüggésben képzelték el. A gazdaságtörténet művelőinek presztízse ezekben az években igen magas volt. A XX. század második évtizedében azonban törés jött létre ebben a folyamatban. A gazdaságtörténet és a közgazdaságtan fejlődése ekkor szétvált, és a gazdaságtörténetben létrejött a Gt2.