Századok – 1974

Folyóiratszemle - Anfimov A. M.: Parasztmozgalmak Oroszországban a XIX. század második felében 539/II

552 FOLYÓIRATSZEMLE közötti időszakot évtizedenkénti bontásban elemzi a szerző. Két fő mozzanatot emel ki. Az; egyik, hogy az 1860-as évek első fele után szinte egyenesvonalúan csökkent a parasztmegmozdulások száma, csak az 1890-es évek második felében mutatott szembetűnő emelkedést. A másik kiemelkedő mozzanat, hogy a századforduló felé közeledve a paraszti osztályharc egyre inkább a földhiánnyal állt összefüggésben, s az agrárkérdés mint paraszt- ill. földkérdés vált Oroszország legfontosabb gazdasági-társadalmi problémájává. Az 1861 — 69 közötti évtized Ukrajnára vonatkozó adatait a paraszti osztályharc formái szerint is elemzi a cikk. Ezzel kapcsolatban a forráspublikáció feldolgozásának módszertani problémáira utal, hangsúlyozva, hogy nem elég a számszerű dinamizmus megállapítása, az osztályharc formáinak arányaiból is fontos következtetések vonhatók le. Az 1860-as évtized csaknem 3100 ukrajnai parasztmegmozdulása közül pl. csaknem 600 a robotterhek megtagadása, több mint 600 a megváltási szerződés aláírásának megtagadása és 400 felett van azoknak a száma, amikor fizetési kötelezettségeiket tagadták meg a parasztok. Ezekhez képest jelentősen kisebb az erőszakosabb ellenállási formák aránya. Kb. 150—160 esetben a földesúri erdők jogtalan irtásában ill. gyujtogatásban, rombolásban, gyilkosságban nyilvánult meg a paraszti osztályharc. A legaktívabb ellenállási formák még kisebb nagyságrendűek: 27 esetben tanúskodnak az adatok az osztásföld átvételének megtagadásáról, 48 esetben nemesi földek elfoglalásáról, és 76 esetben kellett a lázongó parasztok ellen a rendőri erőket kivezényelni. Beszél a szerző azokról a gazdasági-társadalmi folyamatokról, amelyek Oroszországban 1861-et követően kibontakoztak, és utal a parasztság tudatában bekövetkezett változásokra, amelyek során a kistulajdonosi tudat elemei megszirárdultak. Majd ismét a számok tükrében vizsgálja meg a parasztmozgalmat. Az 1870-es évtizedben tovább folytatódott a megmozdulások számszerű csökkenésének tendenciája. Az 1870-es évek során kb. 400 paraszti megmozdulásra került sor. Ezeknek többsége a feudális maradványok ellen irányult. A lehasított földek visszaszerzése, a megváltási kötelezettség és az adók megtagadása a leggyakoribb formák. (Az esetek több mint 60 %-ában.) A parasztmozgalom azonban ekkor — lanyhulása ellenére — a narodnyikizmus társadalmi bázisát képezte, amely jelentős szakasz volt az oroszországi felszabadító mozgalom történetében. Másrészt a kormányzatot az agrárpolitika átgondolására, enyhítésére késztette. Az 1880-as évek folyamán — az európai agrárválság hatására is — tovább romlott az orosz parasztság helyzete. Gazdálkodása korszerűsítéséhez a parasztság zömének nem volt tőkeereje, földterülete növelését pedig — akár a földbérlet, akár földvásárlás formájában kísérelte meg —, csak úgy tudta megvalósítani, ha még jobban a feudális maradványok hálójába került, a nagybirtok gazdasági függvényévé válva. A kormány politikáját a parasztság irányában is a reakciósság jellemezte. A Paraszt Bank (1883) és a Nemesi Bank (1886) megalapítása a volt földesurak érdekeit védte, fontos szerepet játszott a föld árának erőteljes emelkedésében, ami egyéb intézkedésekkel együtt (az obscsina, a nagycsalád konzerválása, a zemsztvo-hivatalnokok kinevezése stb.) a parasztság helyzetének további romlását vonta maga után. A politikai reakció ellenére az előző évtizedhez képest nőtt a parasztmegmozdulások száma (660), és 43 %-ról 67 %-ra emelkedett a földért indított mozgalmak aránya. Az 1880-as évek végén újabb megtorpanás következett, amely az 1890-es évtized első felében is tartott; nem csupán számszerűen, de a kiváltó okot illetően is. Ugyanis az aszály által súlyosbított válság közepette a terjedő járványok váltották ki az éhező parasztok megmozdulásait. Az évtized második felében — a szerző szerint az izmosodó munkásmozgalom hatására is —• fellendülést mutatott a parasztmozgalom. Ez nemcsak a megmozdulások számában, de jellegében is megmutatkozott. A cikk végén M. N. Lescsenko alapján összesítő táblázatot találunk az ukrajnai parasztmegmozdulásokról. A táblázat félévtizedenkénti bontásban tünteti fel a megmozdulások számának alakulását, közli azoknak a számát, amelyeket katonai erővel vertek le, tartalmazza a földórt indított mozgalmak mutatóit, a megmozdulásokban résztvett falvak számát, és hogy a falusi lakosság hány százalékát érintették az egyes időszakokban. Végül az 1881 utáni parasztmozgalmak jelentőségét foglalja össze. A parasztmozgalom a forradalmi narodnyikizmus szétverése után a kispolgári demokrata irányzatok és pártok társadalmi bázisát képezte, életképtelenné tette az ún. ellenreformokat, hozzájárult ahhoz, hogy az agrárkérdés a társadalmi-politikai élet homlokterébe került. A proletármozgalom hatására tudatosult a parasztság tömegeiben a helyi, szétszórt lázadások hiábavalósága és mintegy 1905 —1907 előkészítéseként a földért való harc fokozatosan összekapcsolódott a nagybirtok felszámolásáért folytatott küzdelemmel. Ez utóbbi már a XX. század elejére esett, amikor 1902-ben 232 parasztmegmozdulásra került sor, s a válság az 1903—1904-es vihar előtti csend után az 1905 — 1907-es parasztforradalomba torkollott. (Voproszi Isztorii 1973. 5. szám 15—31. I.) M.