Századok – 1974

Történeti irodalom - A helytörténetírás levéltári forrásai (Ism. Farkas Gábor) 519/II

620 TÖRTÉNETI IRODALOM 532 gyűlésről, annak hatásköréről, a hajdú kerület és az államigazgatás viszonyáról. A leírás végén közli a közgyűlés hatósági jogköre alatt működött tisztségviselők létszámának alakulását 1795-ből és 1839-ből. Ezután a kerület törvényszéki iratait ismerteti. A hajdúvárosok igazságszolgáltatását a hajdúkapitány látta el 12 esküdtjével, de a súlyos bűneseteket a kassai főkapitány elé vitték. A kerület illetékessége kiterjedt a hajdúvárosokra, a területükön élő személyekre. A ránkmaradt törvényszéki anyag azonban elég csekély és a történészek által eléggé kiaknázott. Ugyanezt lehet megállapítani a kerület levéltárába tartozó politikai és gazdasági jellegű iratokról. A hajdúk múltjának feltárásával a történetírás minden időben foglalkozott. Ennek ellenére — különösen helytörténeti szempontból — a hajdúkerület levéltári anyagában még sok értékes és feltáratlan adat van; gondolunk itt elsősorban a kiváltságolt helyzetű szabad paraszti városokra (Böszörmény, Dorog, Hadház, Nánás, Szoboszló, Vámospércs), amelyek múltjára viszonylag jól kutatható iratok vannak, s amelyek „alapadatokat" tartalmaznak (pl. hajdúösszeírások, számadások). Debrecen feudáliskori levéltára az ország egyik leggazdagabb várostörténeti irategyüttesével rendelkezik. A róla írott terjedelmes ismertetések (133 — 225. old.) világosan bizonyítják, hogy e levéltári egység rendezett és ezáltal a kutatók számára hozzáférhető. Innen is tudjuk, hogy a levéltári anyagot először 1774-ig rendezték, majd a XIX. században tárgyi szempontból újra rendezték, és így mesterséges gyűjtemény jellegű irategyüttesek keletkeztek. A jelenlegi rendszert véglegesen a mai levéltárosok alakították ki, akik az eredeti irattári rendet állították vissza. A királyi bizottságokról írt összefoglalásból kiderül, hogy Debrecen vagyoni viszonyainak ellenőrzésére királyi biztosokat kapott, akik a XVIII. század második felében politikai kérdésekben is állást foglaltak, s az udvar érdekeit érvényesítették. A városi választott hites közönségről közölt részben a „nagytanácsról", ennek hatásköréről, majd a tanácsról, a szenátusról, mint hatalmi szervezetről, ill. testületről, a magisztrátusról és a tanácsi ügykezelésről olvashatunk A várost gyakran érték pusztító erejű tűzvészek. Ezek megfékezésére tűzvész bizottság létesült. Iratai, — bár csak az 1777 — 1814 közöttiek maradtak meg, — különösen városrendészeti szempontból fontosak. A város pénzügyi gazdálkodását a számvevői hivatal látta el. Ennek kapcsán került sor az említett hivatal és a városi pénztárak ismertetésére. A város ólén a konzul állott, tulajdonképpen a főbírói (vagy későbben a polgármesteri) hivatal vezetőjét nevezték így. Az 1776—1846 között keletkezett iratok betekintést engednek a város gazdasági életébe, a felsőbb kormányszervek és a városi vezetés közötti viszonyokba. A kereskedelmi élet egyes kérdéseire a vámhivatal, a belrendószetre a városkapitány, a határvédelemre a mezőrendőri hivatal iratai vetnek fényt. Különösen az utóbbi fond történeti jelentőségét kell hangsúlyoznunk, melyet a néprajzi kutatók értékesíthetnek (pásztorélet, legeltetési szokások stb.). A városi törvényszéki iratok nagy tömeget képviselnek. A kiadvány külön hangsúlyozza ennek felbecsülhetetlen forrásgazdagságát, amelyet eddig kevésbé hasznosítottak. A források módot adnak arra, hogy Debrecen társadalmának fejlődését majdnem 250 esztendőn át nyomon kísérje a kutató és beható ismereteket szerezzen; pl. a zsellérek és a patríciusok (,, az árkon kívüli települések , lakosságának küzdelme a vezető réteg ellen), az iparosok és kereskedők egymás elleni harcáról. Itt nyílik mód megismerni az eredeti tőkefelhalmozás folyamatát és a kereskedelmi kapcsolatok igen széles körét. A városi levéltár ismertetését a „titkos levéltár' leírása fejezi be. Ezeket az iratokat a múltban a kutatás elől elzárták, mert olyan jogbiztosító iratokat tartalmaztak, amelyeknek adatait nem kívánta a város vezetősége nyilvánosságra hozni. Zömében a városi 160 ezer kat. holdas határának — köztük a városbirtokok megszerzésének — története olvasható ki az itteni iratokból. A város határában — — vagy ezen kívül — számtalan, kisebb-nagyobb településre (Ohat, Zám, Haláp, Hegyes, Macs, Bánk, Máta, Gut, Sámson stb.) található itt helytörténeti szempontból is felhasználható forrásanyag. A hajdúvárosok levéltárainak ismertetése a hajdúböszörményivel kezdődik. A város feudális kori igazgatását gazdasági és társadalmi háttér rajzával világítja meg a szerző. Az 1609 —1848 közötti korszakot négy, eléggé világosan elkülöníthető periódusra osztotta, s ezeken belül a fejlődés legjellegzetesebb vonásait emelte ki. Ezt Hajdúdorog 1617 —1848, Hajdúhadház 1625-1846, Hajdúnánás 1606-1848, Hajdúszoboszló 1606 — 1848, Vámospércs 1628—1848 között keletkezett, kivétel nélkül gazdag tartalmú városi levéltárainak ismertetése követi, majd ezt a fondcsoportot ötvennél több mezőváros és község iratainak ismertetésével fejezik be. A helytörténetírás bőven meríthet adatokat ezekből a községi és mezővárosi anyagokból. Ugyanakkor nem mulaszthatja el az iskolák, különösen a középfokú oktatási intézmények anyagának feltárását sem. Az ilyen jellegű anya.