Századok – 1974

Történeti irodalom - Radicalism and Reform in the New Deal (Ism. Láng Imre) 510/II

510 TÖRTÉNETI IRODALOM 510 RADICALISM AND REFORM IN THE NEW DEAL (Reading, Massachusetts, Menlo Park, California—London—Don Mills, Ontario. Addison—Wesley Publishing Company. [1972]. 188 1.) RADIKALIZMUS ÉS REFORM A NEW DEAL IDEJÉN A Roosevelt-érával foglalkozó történeti irodalom egyre nő. Miután korábban már napvilágot láttak a korszak egészének átfogó értékelésére vállalkozó munkák és a 30-as évek eseményeiben aktív szerepet játszott személyiségek naplói, memoárjai és biográfiái, az elmúlt években azoknak a monográfiáknak a száma nőtt meg, amelyek a majd másfél évtized bonyolult eseménysorozatának egyes részterületeit veszik vizsgálat alá. A New Deal egy-egy teljesítményét, próbálkozását, az újjáépítés és reform viszonyát, a politikai és közgazdasági gondolkodás és a végbement folyamatok kölcsönhatását, a New Dealintézkedésekkel szemben felsorakozó ellenzék magatartását és taktikáját, a Legfelsőbb bíróság „megfiatalítását" célzó vállalkozás kudarcát, a Roosevelt-kormányzat kevésbé ismert kulturális törekvéseit stb. elemző monográfiáknak, nemkülönben a New Deal alakítóiról rajzolt újabb keletű portréknak az a rendeltetése, hogy tanulmányozásuk révén teljesebben és mélyebben láthassuk ezt a mozgalmas, ellentmondásokkal terhes korszakot. A Richárd Polenberg szerkesztésében megjelent kötet korabeli dokumentumok sajátos szelekciójával segíti a Roosevelt-éra alaposabb megismerését. A gyűjtemény összeállítója — a Cornell egyetem Amerika-történetének professzora — arra törekszik, hogy a New Deal irányító posztjain állt, másfelől a New Deal-lel szembehelyezkedő, ebből következően nagyon eltérő látásmódról tanúskodó személyiségektől származó dokumentumok bemutatásával érzékeltesse a 30-as évek sokszínű amerikai valóságát. A dokumentumok az események kavargásában, azokkal egyidőben keletkeztek, szerzőik az adott pillanat hatása alatt vetették papírra gondolataikat. Nem körültekintő, elmélyülten mérlegelő vizsgálódások eredményeként kiérlelődött szellemi termékekről van tehát szó, amiket a történelmi távlat emel időállóvá, hanem vitázó — olykor a demagógia eszközeivel dolgozó — polemikus írásművekről, amelyek fő jellemvonása, hogy formálódóban levő eseményeket, intézkedéseket, terveket és nézeteket védenek vagy támadnak. Az életközelség az, ami a történeti kutatás becses forrásanyagává avatja a kötetben közölt dokumentumokat. A szerzők között ott vannak Adolf Berle és Rexford Tugwell, az „agytröszt" két tagja, Walter Lippmann, a neves publicista, Harold Laski, az angol Munkáspárt teoretikusa, Earl Browder, az Amerikai Kommunista Párt főtitkára és Norman Thomas, a Szocialista Párt vezetője, Ralph Bunche későbbi Nobel-békedíjas, a „rádiópap" Coughlin atya és a később meggyilkolt Huey Long szenátor, a fékevesztett demagógia e két jellegzetes figurája. Az írásművek keletkezésének időpontja többségében 1934, 1935 és 1936, tehát az első New Deal kísérletsorozatának időszaka, egyben a konzervatív ellentámadás kezdeteinek, majd kibontakozásának évei. A korszak alapkérdéseiről folyik a vita a kötet lapjain, és elmondható, hogy ahány szerző, annyiféle felfogás, nézet. Nem egyszer azonos kérdések kapnak eltérő megvilágítást, és Polenberg célja feltehetően az, hogy a politikai, gazdasági élet más és más poszt ján álló, különböző beállítottságú és pozíciójú szerzők nézeteinek ütköztetésével tegye plasztikussá a New Deal időszakát az olvasó számára. Nem foglalja szintézisbe a megállapításokat, nem fűz kommentárt hozzájuk, az olvasóra bízza a következtetések levonását. Az egyes szerzők tevékenységének rövid összefoglalását adó bevezető sorokban csak kérdéseket tesz fel — a válaszok hiányoznak. Úgy tűnik: Polenberg azt vallja, hogy a New Deal sokat emlegetett következetlensége, a kapkodva megtett intézkedések ellentmondásossága, a kormányzat gazdaságpolitikájának elméleti tisztázatlansága és közgazdaságilag átgondolatlan volta nem is teszi lehetővé szintézis kialakítását. Az alapkérdések legfőbbikét találóan fogalmazza meg George Soule, a New Republic szerkesztője a Roosevelt-kormány hivatalbalépését egy évvel megelőzően publikált esszéjében: káosz vagy ellenőrzés? Ezt az alternatívát a gazdasági válság mélypontján nem is válaszolhatta meg másként a tőkésrend fennmaradásáért aggódó burzsoázia, mint a Roosevelt-kormánynak adott széleskörű felhatalmazással. De a káosz leküzdésére kapott mandátum körül csakhamar elkeseredett viták bontakoznak ki. A burzsoázia pánik okozta bénultsága a legkritikusabb napok elmúltával kezd felengedni. A viták már nem arról folynak, hogy megvédje-e az állam az alattvalókat a bajoktól, hanem arról, hogy miként tegye ezt, és meddig menjen el hatásköre gyakorlásában. Berle óvatos. Siet kije-