Századok – 1974

Történeti irodalom - Smidt Sz. O.: Sztanovlenie rosszijszkogo szamoderzsavsztva (Ism. Varga Ilona) 505/II

TÖRTÉNETI IRODALOM 505 SZ. 0. SMIDT: SZTANOVLENIE ROSZSZIJSZKOGO SZAMODERZSAVSZTVA (Moszkva, Müszl', 1973. 358 1.) AZ OROSZ EGYEDURALOM KIALAKULÁSA Érdekes és figyelemre méltó következtetésekkel tárja elénk Rettegett Iván korának társadalmi problémáit az orosz feudalizmus korának ismert szakértője. Könyvének középpontjába a cári hatalom és az országgyűlések kialakulását helyezi. Ezekkel összefüggésben vizsgálja a mesztnyicsesztvo szervezetét, és ezeknek az orosz abszolutizmus kialakulásában betöltött szerepét. A zemszkij szobor intézményét a szokásos fordításban rendigyűlésnek nevezzük, míg a mesztnyicsesztvo leginkább a ,,besorolás" kifejezéssel helyettesíthető, amely a szolgáló nemesség csoportjainak az udvari és katonai szolgálatban elfoglalt helyét és ebből adódóan jövedelmi forrásainak formáját és mértékét is meghatározta. A moszkvai cárság és egyeduralom kialakulása a területi egyesítés ós a központi hatalom megerősítését fejezi ki a Rettegett Iván gyermekkorát jellemző belharcokkal szemben. A szerző a trónra lépő cár első reformjait az 1547 júniusi moszkvai forrongásokkal indokolja. Ennek bizonyítására összeveti a korszak teljes forrásanyagát és az ismert történészeknek a vizsgált kérdésekkel kapcsolatos álláspontját. Felszínre hozza, amit az egyház érdekeit kifejező évkönyvek elhallgattak, vagy homályban hagytak. A társadalmi elégedetlenség hulláma magával ragadta a városi lakosságot, a katonai szolgálók alsóbb rétegeit és az éhínség által sújtott lakosság széles tömegeit. Az országgyűlések összehívása, a sorra kerülő reformok bevezetése a társadalmi elégedetlenség levezetésének érdekében történt. Az egyházi és világi hatalmasoknak egyaránt érdekük volt a központi hatalom megerősítése, ami az 1550-es törvénykönyvben is kifejezést nyert. Az uralkodó osztály rétegharca a pozíciók megszerzéséért párhuzamosan folyt, és versengésük az adott körülmények kihasználásával szintén a központi hatalom megerősödését segítette. A társadalmi gazdasági fejlődése mélyebb vizsgálatához szerző a várostörténet-kutatások további eredményeitől vár segítséget. A XVI. századi orosz állam rendi jellegét meghatározó országgyűlésekről sokat vitáztak már a szakirodalomban. Sz. O. Smidt rendi szervezetként tárgyalja a rendigyűléseket, hiszen az egyházi ós világi előkelőségek mellett a szolgáló nemesség különböző csoportjainak képviselőit egyaránt meghívták a tanácskozásokra. Sőt feltételezi, hogy a szolgáló nemesség érdekeit érintő kérdések nagyobb súllyal szerepelnek ezeken, mint ahogy a hivatalos forrásokból következtetni lehet (pl. a katonai szervezet, ellátás, a kazányi háború előkészítése). Ennek ellenére az országgyűlés hatásköre és szervezete nem nyert szilárd formát a XVI. század folyamán, inkább csak az ország különböző részeinek, a nemesség különböző csoportjainak az uralkodóval való kapcsolatát volt hivatva kifejezni. A bojár dumának nevezett uralkodói tanács viszont szinte állandóan ülésezett és a cár felügyelete alatt állt. Itt szemmel látható, hogyan szorította háttérbe IV. Iván a születési arisztokráciát azzal, hogy a tanács tagjai sorába emelte a szolgáló nemesség kiválasztottjait. Az adminisztráció kiépülésével ezek mellett mind nagyobb szerephez jutottak az alacsony származású hivatalvezetők (djakok), akik a cári egyeduralom ideológiájának legfőbb hirdetőivé váltak. Az egyeduralom megerősödése túlmutatott a rendek egyensúlyi viszonyának megváltozásán, és Smidt felteszi a kérdést, miért ne feltételezhetnénk az abszolutizmus elemeit Ivan Groznij államában, hiszen a rendi gyűlések nem zárják ki az abszolutizmus kialakulását, amint ezt Anglia példája is mutatja. Történelmi fogalmaink túlságosan tapadnak a francia képletekhez és ez megakadályozza az átfogóbb általánosításokat, a történelmi fejlődés cikcakkjainak feltételezését. Hogy az egyeduralom mennyire alá tudta rendelni érdekeinek az arisztokráciát és a szolgáló nemességet, arra jó példa a besorolás rendszerének történeti fejlődése. A besorolás visszavezethető a részfejedelmek korszakába és a XVI. század első felében főleg a nemzetségi arisztokráciának (knyázok) a cári udvarban betöltött szerepét volt hivatva szabályozni. ,,A besorolási normának megváltoztatása és a besorolás gyakorlatának kiterjesztése a feudális osztály más csoportjaira időben egybeesett a földtulajdonnak a feudálisok között történő átcsoportosulási folyamatával, a feudálisok földtulajdon formájának megváltozásával és a függőség fokának a föld birtoklás- és szolgálati besorolással való egyeztetésével, az államvezetés rendszerében pedig a bürokratizmus elvének és az egyeduralkodó hatalmának megerősödésével" — írja Smidt (270. 1.). A besorolás tehát a születési arisztokrácia privilégiumainak látszólagos megőrzése mellett