Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
4 SZABÓ MIKLÓS zetének változására — a tradicionalista közvélemény.3 Az egyházjogi törvények revíziójára törő akciók áramában merül fel az 1896-os választások előkészületei során a konzervatív irány feltámasztásának követelése, ha szükségesnek mutatkozik önálló konzervatív párt alakítása által.4 Sajátos mozzanat volt ezekben a röpiratokban az elvi antiliberalizmus, a konzervatív álláspontnak, mint azzal ellentétes eszmének szembeállítása a liberalizmussal. Ez nem volt ugyan teljesen új jelenség ekkor, mégis lényegesen elütött a reformkorban kialakult, majd 1867 után a Sennyey-féle pártban újjászerveződött magyar konzervatív politikai irányzat fő vonalától. A hagyományos magyar konzervetivizmus programja a „fontolva haladás" volt, a liberalizmustól mérték és nem minőség választotta el. Programja ugyanaz a polgári átalakulás volt, ugyanazokat a polgári értékeket, intézményeket óhajtotta Magyarországon megvalósítani, mint a liberalizmus, csupán lassabb tempóban, a történetileg kifejlődött intézmények, hagyományok nagyobb fokú respektálásával. Külföldi példaképei a liberalizmus klasszikusai: Stuart Mill, Guizot voltak s általában az angol tory liberális konzervativizmus; — a francia forradalom által megindított polgári fejlődés jobboldali konzervatív bírálata: a francia restauráció teoretikusai (de Maistre, de Bonald), a német politikai romantika viszhang nélkül maradtak a magyar konzervatív politika körében. A kilencvenes évek derekán kialakult arisztokrata politikai avantgard nézetei közvetítésével zárkózik fel elkésve a magyar konzervatív ideológia a liberalizmus nyugaton kialakult jobboldali oppozídójához.5 A kialakuló konzervatív mozgalom magva és vezető gárdája a Nemzeti Párt és — ekkor 1895-96-ban - a Szabadelvű Pártból kivált Szapáry-csoport; a mozgalom számításba vett vezetője Apponyi Albert.® Ezen a magon túlmenően az xij arcú konzervatív áramlat még két politikai irányzatot számíthatott táborához, melyek bizonyos szervezettséggel bírtak és számottevő tömegbázist 3 Egy, a dualista időszak későbbi szakaszában íródott politikai munka konstatálja, hogy a kilencvenes években a jelzett események nagy mértékben fokozták az arisztokrácia közvetlen részvételét a politikai életben: ,,. . . lehetetlen meg nem emlékeznünk egy igen figyelemre méltó jelenségről: s ez a magyar aristokratiának élénkebb részvétele a parlamenti s általában a politikai életben, — mely különösen a 90-es években kezd intenzívebben érezhetővé válni. Nem csalódunk talán, ha ebben az egyházpolitikai törvényeknek, az ennek nyomán felélénkült főrendiháznak, — nem különben az ez időkben európaszerte tapasztalható és a vámpolitikai kérdésekben kulmináló agrár és sociális irányzatoknak tulajdonítunk, mint mozgatóknak, impulsióknak szerepet." Deák Albert: A parlamenti kormányrendszer Magyarországon. Bp. 1912. 2. köt. 169. 1 A konzervativizmus újjáélesztését szorgalmazó, valamint új konzervatív párt alakítását propagáló röpiratok és elvi dokumentumok 1895—96-ban: Asbóth János: Korunk uralkodó eszméi című 1896. okt. 14-én tartott akadémiai székfoglalója (megjelent Asbóth Tárasdalompolitikai beszédei e. gyűjteményes kötetében), Gsathó Aurél: Nemzeti konzervatív párt. Bp. 1895, Egy Conservativ : A liberális párt bukása. Wien, 1896. 5 „Napok óta nélkülöztelek a bankdirektorok, Verwaltungsratok stb. házában, akiknek megijedésükön élvezettel mulattunk. . . . Az bántja őket, hogy már azon rétegekben is elvesztette minden befolyását a liberalizmus, ahol eddig legelszántabb előharcosai voltak. Bécs majdnem tökéletesen antiliberális." írja Rakovszky István Bécsből Kaas Ivornak 1897. március 3-án. OL. Kaas Ivor iratai. P 336. 3. doboz. Az idézett passzus világosan mutatja, hogy a legtudatosabb konzervatív vezetők már egy nemzetközi méretű antiliberális front részeinek tekintették magukat. 6 „Ennek a pártnak (a még nem létező, virtuális nemzeti konzervatív pártról van szó — Sz. M.) ma még csak láthatatlan vezére Apponyi Albert gróf . . ." Csathó: I. m. 16; az 1896-os anonim röpirat Apponyit (akit magyar „lord Beaconsfield-ként" aposztrofál) szánja egy konzervatív „árnyékkormány" miniszterelnökének, Szapáryt belügyminiszterének. Egy Conservativ : I. m. 54.
