Századok – 1974

Történeti irodalom - Berend T. Iván–Ránki György: A magyar gazdaság száz éve (Ism. T. Mérey Klára) 486/II

488 TÖRTÉNETI IRODALOM 488 csökkent az analfabétizmus. Nőtt az egyetemi hallgatók száma, de a kor növekvő képzési követelményeivel nem tudott lépést tartani a felsőfokú oktatás. Megvizsgálták a nemzetgazdaság ágait is, a mezőgazdaságét, amely nagybirtokra alapozottságával a korabeli szinttől elmaradt, a termelést nem tudta fokozni. Az 1911 —16 ós 1934 — 36 közötti terméshozam, terméseredmény és termelési érték változások csupán mérsékelt fejlődést mutatnak, s ugyanez a helyzet az állattenyésztés terén is. A mezőgazdaság termelési szintje elmaradt a világháború előtti szinthez viszonyítottan is. Az ipar, amely a korszakban a fejlődés legfőbb tényezője lett, műszaki színvonalának fejlődésében lelassul és „lemaradó tendenciát mutat az önmagában is lassú európai technikai előrehaladás mögött". Szerkezetének sajátossága, hogy a kisipar még mindig állja a verenyt a gyáriparral, és az ipari munkásoknak közel a felét (46%) foglalkoztatja, s az ipari termelés egynegyedét állítja elő. Az infrastrukturális ágazatokban és a kereskedelmi tevékenységben is hiányzik ebben a korszakban a korábbi időszak dinamizmusa. A bank- és az ipari monopóliumok összefonódása azonban meggyorsult, hatalma nőtt. A nemzetgazdaság lassú növekedése és szerkezeti változása már arra utal, hogy Magyarország agrár-ipari országgá vált. Ezt követően a társadalom összetételében is változás mutatkozik. Az arisztokrácia helyett az ún. úri történeti középosztály kerül előtérbe, s ugyanakkor a parasztság társadalmon kívül rekedt; létrejött e kor magyar társadalmának egyik alapkérdéseként a paraszt-kérdés. Az ipari munkásság látszáma megnőtt, de belső összetétele megváltozott. A női és a gyermekmunkások számának növekedésével a szakképzett munkások hátrányára a képzetlen munkások száma növekszik. Az ipar-szerkezet átalakulásának megfelelően a könnyűiparban foglalkoztatott munkások száma nő meg, a nehéziparban dolgozóké visszaesik. A Tanácsköztársaság szociálpolitikai intézkedéseit eltörlik, és a munkásosztály nehéz helyzetét csak a 30-as években bevezetett néhány szociális intézkedés javítja, ez azonban alapvető változást a munkások életkörülményeiben nem hozott. A hadigazdaság kibontakozása előidézte az állam közvetlen beavatkozását a termelésbe. A hadimegrendelésekkel az iparszerkezet ismét megváltozott. A német tőke-érdekeltség egyre nőtt Magyarországon. Az állami intézkedések a mezőgazdaságot is érintették: az ipari növények vetésterülete megnőtt. A mezőgazdasági termények nagyrészét katonai célokra vették igénybe, megnőtt a németországi szállítások száma. A háború végével az ország gazdasága nagyon leromlott, a szerzők számítása szerint a második világháború a magyar nemzeti vagyonnak közel 40%-át pusztította el. A könyv ismertetett két fejezete egy-egy korszak gazdasági életének igen precíz, sok adaton alapuló rajza. E munkának történeti irodalmunkban első, és nem követett elődje Eckhart Ferenc könyve, aki 1841 — 1941-ig írta meg a magyar közgazdaság történetét. Ha ezt és Berend—Ránki könyvét egymás után olvassuk el, megdöbbentő, hogy ezt a száz esztendős időszakot 30 év alatt milyen sok forrással és feldolgozással sikerült ismertebbé, megérthetőbbé tenni ! Mindazok a „fehér foltok", amelyeket Eckhart csak jelzett, mint megoldatlan problémát, vagy még fel sem vetett, most logikus egésszé kerekedtek ki az ismertetett munkában. A könyv harmadik fejezete minden előbbire a koronát teszi fel, amikor a gazdaság szocialista átalakítását és az iparosítás második világháború utáni történetét áttekinti. Az 1945. április 4-ével véget ért háború utáni demokratikus átalakítás politikáját hiteles adatokkal kíséri nyomon, majd rátér a szocialista gazdasági „stratégia" ismertetésére. A gazdaságfejlesztés problematikájával kapcsolatban felvázolják a szerzők a gazdaságpolitika alapvető szemléleti jellemvonásait, majd bemutatják a magyar gazdaságtörténetben eddig példátlanul álló beruházási tevékenységet. A felhalmozott és beruházott összegek aránytalanul nagy hányadát iparfejlesztésre, és ezt is főként a nehéziparba fektették be, s a beruházásokat politikai szempontoknak vetették alá. „A gazdasági mutatók csak másodlagos szerepet tölthetnek be" — írták az egyik intern feljegyzésben. A szerzők, amellett hogy bemutatják az iparosítás eredményeit, egyidejűleg bírálják a mezőgazdaság erőltetett kollektivizálását és a viszonylag tőkeszegény Magyarországon az iparosítás gazdasági stratégiájának szélsőséges alkalmazását. Kitűnő gazdaságtörténeti elemzéssel mutatják be 1956 tragikus eseményeinek gazdaságtörténeti okait. A „Növekedés és a gazdaság szerkezeti változásai" című fejezetben áttekinthetjük az 1941-től 1968-ig terjedő időszakban a munkaerő-állományt, a növekedés demográfiai és oktatási elemeit. Megismerjük a második világháború után lejátszódott „oktatási forradalom" lényegét. Az egyes nemzetgazdasági ágakban levő „szellemi tőke" arányainak alakulása, a képzési beruházások mértéke és értéke ugyancsak elemző bemutatásra kerül.