Századok – 1974

Elméleti és módszertani kérdések - A Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607–1790 közti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata 436/II

460 А MOE FOltRÁSKI ADÁSI SZABÁLYZATA címet. A fejezetekben tárgyaltakat rövid utalásban vetítjük ki a cím alá. (Ld. а MOE XI—XlI-ben.) A nyomtatott művek idézésére, a család- és földrajzi nevek írására ld. 7. §. I-III. 7. § Technikai jellegű utasítások 1. Nyomtatott munkák idézése Azokat a műveket, amelyek a kötet végén közölt „felhasznált irodalom" jegyzékében említésre kerülnek (ld. 5. § V. 4.), rövidített alakban idézzük az apparátusban. (A szerző vezetékneve és a cím egy-két jellegzetes szava.) A csak egyszer említett (az irodalmi jegyzékben említésre nem kerülő) részletmunkáknál megadjuk a szerzőt (szerzőket), a teljes címet, a megjelenési helyet és időt, konkrét hivatkozásnál a lapszámot. Nyomtatásban a szerző vezetéknevét kapitälchennel szedetjük, ezután következik a keresztnév, melyet vessző választ el a könyv (tanulmány) címétől. A címet dőlt betűvel közöljük, utána pontot teszünk, majd a megjelenés helyét és évét közöljük. A hely és az év közé semmilyen jel nem kerül. Folyóiratban (ill. kötetben) megjelent cikknél a folyóirat (vagy kötet) címét, évét és ha szükséges, kötetét közöljük, ez utóbbit puszta római számmal. Az év és a kötetszám után pontot teszünk. A lapszám után kis 1. betűt írunk minden esetben (tehát nem p. vagy pp.). 2. A családnevek írása A XVII. században a családnév írásában még semmilyen következetesség nem nyilvánult meg, a mindenkori és az egyéni helyesírás függvénye volt. Ugyanaz a személy sem írta mindig egyformán a nevét, a család tagjai meg éppen nem. A családnév írásának állandósága a XVIII. században kezd kialakulni. A folyamat a nemesi és a polgári osztályoknál egyaránt általában a XIX. század elejére fejeződik be. Mivel ugyanazt a családnevet — egészen ritka kivételektől eltekintve (ilyen az irodalomból ismert két Péczeli, apa és fia eltérő névírása, vagy Széchenyi István nevének a család gyakorlatától eltérő egyéni írása) — mindig azonosan kell írnunk, az egykorúak változó írását csak ritkán vehetjük figyelembe. a) A történelmi családoknál, amelyek a XIX. századot is megérték, a család állandósult írásmódja az irányadó a korábbi időszakokra is, még akkor is, ha a különbség nem csupán helyesírásbeli (pl. Illésházy — a XVII. században még Illyésházy; Eszterházy — a XVII. században gyakran csak Eszterhás stb.). Akkor is a később kialakult írásmód mellett maradunk, ha a XVII. vagy XVIII. századi fonetikus családnévíráshoz viszonyítva, mesterségesen, egy még korábbi, archaikus formát rögzített (pl. Desewffy; a XVII. sz-ban és a XVIII. közepéig általában egyszerűen Desőfi stb.). Megtartjuk a valamikor egy tőről sarjadó családok ágainak idővel kialakult különböző írásmódját is (pl. Szent-Iványi és Szentiványi, a család erdélyi és felvidéki ágánál). b) A XVII. vagy a XVIII. században kihalt családoknál a történetírásban (esetleg csak a család valamely ismertebb tagjával kapcsolatban) kialakult