Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - A Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607–1790 közti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata 436/II
А MOE FORRÁSKIADÁSI SZABÁLYZATA 463 Nyomtatásban ez az egész 4. pont tagolatlan, egy bekezdést alkot, és az előzőektől elütő, kisebb álló betűvel szedendő. Előtte csupa nagybetűs, bekezdés nélküli eligazító szó: AZ IRAT: (Ld. az 1. sz. függeléket). a) Az irat irattani meghatározása A : Tisztázat B: Fogalmazvány С : Egykorú másolat D: Későbbi másolat E : Egykorú nyomtatvány F : Egykorú fordítás в : Egykorú tartalmi kivonat Az iratok irattani meghatározásánál a fenti nagybetűket használjuk (éppen ezért ezek magyarázatát a rövidítési jegyzékben közöljük), és csak az azonos iratfajtákon belüli különbségeket tüntetjük fel külön az irat jelzete és leírása után (ld. az f) pontot). Az iratfajták felsorolása általában ábécé rendben történik, azzal a kivétellel, hogy első helyen mindig azt a példányt említjük, amelyről a közlés történik. (Ez persze rendszerint az A.) Ha ugyanabból az iratfajtából több példány maradt ránk, ezeket a nagybetűs csoporton belül 1, 2, 3 stb. jelzéssel (pl. D/i, Dj2 stb.) különböztetjük meg. (A szövegkritikai jegyzetekben — szövegvariánsok esetében — csak erre a jelzésre hivatkozunk. ) Ha ugyanabból az iratfajtából több (sok) azonos példány ismert (pl. országgyűlési meghívók, a törvénycikkek stb.), az irat fontossága döntse el, hogy közülük hányat említünk. Ha nem látszik lényegesnek valamennyi ismert példány felsorolása, akkor is utaljunk általánosságban az azonos darabokra (pl.: Ezzel megegyező példány található szinte minden megyei levéltárban stb.). Egykorú nyomtatványok esetében (egészen ritka kiadványok kivételével) elegendő egy példány megnevezése. (Ld. az 1. sz. függelékben közölt példát.) Az iratfajtát meghatározó nagybetű után kettőspontot teszünk, majd az alábbi (b)—e)) sorrendben következnek az irat jelzete és az irat ismertetése. b) Az irat jelzete Minden megnevezett iratpéldánynál külön-külön közöljük annak levéltári (könyvtári) jelzetét. A jelzet mindig az iratot őrző levéltár hivatalos nevének nagybetűs sziglájával kezdődik (pl. OL = Magyar Országos Levéltár; SzSzmL = Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár stb.), majd az állag, a csomó, a sorszám vagy a kezdő és záró fólió (lapszám) következik. Ha a fólió- vagy lapszám nem folyamatos (mellékletek beillesztése, elkeveredett lapok esetében), csak a ténylegesen szóbajöhető számokat tüntetjük fel (pl. Fol. 10—15., 26 — 27. és 32.). A jelzetben alkalmazzunk egységes, kifejező rövidítéseket, de ne torzítsuk a rövidítést betű- vagy számjelekre. (Ezért ne hivatkozzunk csak az esetleges állagtörzsszámokra.) A használt rövidítéseket a rövidítésjegyzékben soroljuk fel. (A kötelező levéltári rövidítések jegyzékére ld. 5. § V. 3. és 3. sz. függeléket.) 10*
