Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - A Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607–1790 közti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata 436/II
448 А MOE FOltRÁSKI ADÁSI SZABÁLYZATA ejtést fejezhetett ki (pl. ieman, ehelyett: jeman). A w-1, ha magánhangzót jelöl, átírjuk tt-nak (pl. zw = zu), két magánhangzó között azonban, mivel föltehetően ejtették is, meghagyjuk (pl. bawen, ehelyett: bauen ; newen, ehelyett neuen; Ewer Excellenz, ehelyett: Euer Exzellenz stb.). Meghagyjuk változatlanul az ä-t és az e-t is. Az v és и ejtés szerint írandó (pl. uier = vier ; vnd = und ; stb.). Mássalhangzóknál az egykorú ejtést sejtető minden betúalak meghagyandó (pl. Paur, ehelyett: Bauer ; Appel, ehelyett Apfel ; van, ehelyett: von stb.); ha azonban a mai írásmód ejtése megegyezik az egykori fonetikus írás ejtésével, az eredeti helyesírást átírjuk (pl. gehapt helyett: gehabt stb.). Minden olyan kettőzés, mely az ejtésben nem nyilvánulhatott meg, elhagyandó. így a mássalhangzó utáni (pl. Dorff), vagy előtti (pl. unnd) kettőzés és a szókezdő mássalhangzó duplázása (pl. ffürstlich). Meghagyandók azonban az olyan kettőzések, amelyek a megelőző magánhangzó rövidségére utalhatnak (pl. Hoff; nemmen ; weg к stb.). A d vagy a t helyett írt dt meghagyandó (pl. tausendt; darundter stb.). Ha a t és а с (tz ill. cz) nem ismerhető fel világosan a kéziratban, értelemszerűen járunk el (tehát: nutzen, nem nuczen ; Geltz, nem Gelcz; czu, nem tzu stb.). Az / és a v, a b és a w megmarad úgy, ahogy a kéziratban található, (pl. alweg és albeg ; Vogt és Fogt). A két u-t (uu), abban az esetben, ha mássalhangzó, w-vel írjuk át (pl. Uuinter = Winter). Az s és a z marad úgy, ahogy a kéziratban van. A f (hosszú s) és a 6 (szózáró s) átírása egyaránt mindig s ; az ß marad ß. Rövidítésnél a ragot félsorral emelve, a rövidítés mellé írjuk (pl. Hn ; E. Kaystn M. stb.). Ragozás esetén a rövidítés utáni pont elmarad. (A helyesírásra ld. a 2. sz. függeléket; a rövidítésekre ld. a 3. sz. függeléket.) d) FRANCIA^nyelvű szövegeknél Nagy kezdőbetűvel írjuk a tulajdonnév értelemben használt főneveket is (pl. l'Empereur, ha az éppen uralkodó császárra vonatkozik; le Royaume, ha pl. Magyarországot jelenti stb.). A szavak egybe- és különírására vonatkozóan, az aposztrofok használatára a mai szabályok az irányadók (pl. jay = j'ai; celled = celle-ci stb.). Az oit, ois szóvégződést mindig meghagyjuk (pl. françois, ehelyett: français ; devoit, ehelyett: devait ; donnoit, ehelyett: donnait stb.). Meghagyjuk a latin eredetű szavakban az azóta teljesen kihullott s-et (pl. forest, ehelyett: forêt ; Estienne, ehelyett: Étienne ; pasque, ehelyett: pâque stb.). A XVII. században még gyakori szóeleji sc-t a mai helyesírásnak megfelelően s-sel írjuk (pl. scavoir — savoir). A mássalhangzók kettőzésére a mai szabályok az irányadók (pl. souhaitter = souhaiter; oposer = opposer stb.). A mai szabályok szerint használjuk az ejtésben is megmutatkozó г-t és J-t, (pl. i'ay = j'ai stb.), az u-t és a v-t (pl. vn = un ; braue = brave stb.), de meghagyjuk a szóvégi y-t (pl. roy), vagy az y helyett álló i-t (pl. pais, ehelyett: pays). Az egyeztetésben, ragozásban előforduló helyesírási (tehát nem hangzó) hibákat minden megjegyzés nélkül kijavítjuk.
