Századok – 1974
Közlemények - Kerényi Ferenc: Az első magyar hivatásos színtársulat társadalmi kapcsolatairól 423/II
434 KERÉNYI FERENC király utasította gr. Mailáth József alkaneellárt, hogy újbóli elóadatása esetén a színházat be kell zárni és az igazgatót felelősségre kell vonni, a nádor pedig levélben mentegetőzött az uralkodónál, hogy mindez az ő távollétében történt.5 4 1794-ben a nehezen ellenőrizhető településeken a falvakban és a kisebb városokban a Helytartótanács tiltotta meg a képmutogatás szokását, 1796-ban pedig ideiglenesen szüneteltették a szabadszájú krajcáros komédiát, Busch elkeseredett kérvényezósét váltva ki ezzel. De a betiltás sorsára jutottak az olvasókörök, a klubok is országszerte. Kétségtelen tény az is, hogy voltak olyan elképzelések, amelyek a társulat szerepét illetően túlmutattak a nyelvművelés feladatkörén. A magyar jakobinusok szervezkedésében való részvétellel jogosan gyanúsítható Kármán József 1792. november 27-i, a megyéknek küldött röpiratában így fogalmaz: „— Itthallatik a Szabadságnak kellemetes szava; itt — ahol rettegni nem tudó Elme merészen megvív a babonasággal és az Erőszakkal."5 5 Az adott politikai légkörben előfordulhatott, hogy a színjáték — szószerinti jelentésén túl — más, időszerű mondanivalót is sugallt. Ilyen esetet a periratok megőriztek. A tanúként kihallgatott Szén Károly türjei kasznár kihallgatása során elismerte, hogy az előző télen a pesti színházban örömmel hallotta Kotzebue A nap szüze című drámájában a következő szavakat: „Öljétek meg a papokat, öljétek meg a királyokat!" — sőt, ezt el is mesélte.5 6 A francia forradalom ádáz ellenségeként hírhedt Kotzebue (a Kelemen-társulat is játszotta 1792-ben Az asszonyi jakobita klub című irány-vígjátékát) természetesen távol áll attól, hogy bármiféle forradalmi töltést adjon műve cselekményének, amely Peruban játszódik a spanyol hódítás idején. Valószínűleg ennek az esetnek hatása alatt tulajdonított a társulatnak politikai jelentőséget is Németh János ügyész Sehy elleni, 1795. április 11-i vádiratában. „Az összeesküvők forradalmat akartak támasztani — mondotta az ügyész —, ehhez pedig tömegre volt szükségük. Ezért vonták be a szervezésbe a színészt is, aki mindennap érintkezik a közönséggel, sokakat ismer és jól tud beszólni."5 7 A látszólagos ellentmondást, amely a társulat kapcsolatai és a Martinovics-per alatti-utáni továbbjátszás között áll fenn, csak a korszak politikai viszonyainak ismeretében oldhatjuk fel. Az első magyar hivatásos színtársulat nem állott közvetlen kapcsolatban a hazai jakobinus mozgalommal. Másrészt: a pénzbeli megajánlásokat tevő vármegyék, az országos bázis sem azonos I790-es önmagával, a nemesség érdeklődését mindjobban a Franciaország elleni háborúk konjunktúra-lehetőségei vonták magukra.5 8 A közvetlen politikai veszélyességet nem mutató, egyre érdektelenebb országos bázisú, amúgyis rossz anyagi körülmények között lévő társulat bukásához elegendőek voltak azok a közvetett lépések is, amelyek — az országos elrettentés intézkedéseiként — Kelemenék társadalmi kapcsolatait gyengítették. Szabolcs megye alaptőkét ígérő terve veszélyesnek bizonyult, hiszen felvetődése egybeesett a magyar jakobinusok egy csoportjának nagykárolyi találkozásával. Későbbre utalása a megyék megrettenésével találkozott, vagyis a politikai szándék az anyagi kivihetétlenséggel. De gyengítette a társulat pártolóinak táborát a Helytartótanács átszervezése, a műsort pedig a cenzori szabályzat megszigorítása sújtotta, bár korántsem olyan mértékben, hogy az az 1796-os bukást sokban siettette volna. Mindezen tényezőkre tanulságos forrás Modrovics János Pest vármegyei kasszatiszt jelentése az 1795 karácsonyára kibocsátott gyűjtőív sorsáról. A jurátusnál, aki a gyűjtést végezte a kormányszervek tisztviselői és az arisztokrata pártolók között, mindössze 25 forint 17 krajcár gyűlt egybe. Az elutasító válaszok indokolásainak sorában Bo-54 Mályusz : i. m. 467 — 469. 55 Solt: i. m. 75. 56 Benda : i. m. III. 155 — 156. 57 Benda : i. m. 672. 58 A folyamatot egy megyében ld. Kerényi Ferenc : Nógrád megye és az első magyar színtársulat kapcsolata, Palócföld, 1969/2. 68 — 71.
