Századok – 1974

Közlemények - Kerényi Ferenc: Az első magyar hivatásos színtársulat társadalmi kapcsolatairól 423/II

428 KERÉNYI FERENC A két város számbajöhető közönségét vizsgálva mindenekelőtt szakítanunk kell azzal az egyszerűsítő szemlélettel, amely párhuzamos arányosságot lát a napi bevétel és a nézők száma között. A nézőtér egyes helyosztályain igen tekintélyes a belépődíj különb­sége: egy négyszemélyes páholy előbb (1793-ban) 4, később (1795-ben) 3 forint, szemben a karzati hely 10, utóbb 7 krajcárjával. A helyőrség vagy az átvonuló csapatok tisztjei a második helyosztály árait fizetik (20, utóbb 17 krajcárt), de az első helyen ülnek; befutó bérletdíjak, alkalmankénti felülfizetések rontják tovább a bevétel és a nézőszám párhuza­mát. Mindez megnehezíti a rekonstrukciót, amely csak akkor és ott hajtható végre a bizo­nyosság hitelével, ahol a bevétel összege mellett a részletezett, helyosztály szerinti elszá­molás is fennmaradt. Az első magyar színtársulat működésének éveiből van ilyen idősza­kunk, az 1793. január 1. és május 29. közötti; 50 előadás anyaga mellől a vonatkozó hóna­pokban csak kilenc hiányzik, így lehetővé válik a közönség összetételének vizsgálata és a látogatottságot befolyásoló külső tényezők felderítése. 1790 őszén az októberi két Igazházi-előadást az országgyűlésre egybesereglett arisztokraták és nemesek előtt tartották Budán és Pesten. A színtársulat elsősorban a diétától, annak pártolásra hajlandó főrendi tagjaitól remélte állandósítását, erre mutat elhatározásuk: követni akarták a rendeket a koronázásra Pozsonyba.2 5 Néhány ariszto­krata (gr. Zichy Károly országbíró, br. Orczy László) segítsége a játszási engedély ügyében, gr. Ráday Pál igazgatói tevékenysége a megalakulásnál erősítették ezt a reményt. Ráday ugyanakkor el is játszotta a rendszeres közönségkapcsolatok első esélyét, amikor a hat előadásra szóló játszási engedély második pontját (a német színház bérleti rendszere a magyar nyelvű előadásokra is érvényes) sérelmesnek találta és visszautasította. Ez az elvesztett közönségréteg a Budán székelő kormányszervek tisztviselői kara, amely zömmel magyar anyanyelvű és nemesi származású. Számukat Benda 467-ben állapítja meg,26 és ehhez még hozzávehetjük a királyi tábla jurátusainak kb. 300 főnyi karát. A helyzet 1792-ben sem változott. A rendszeres előadások május 5-én kezdődtek a felújított Reischl-házban: az országgyűlést május 20-ra hívták össze Budára. A diéta június 27-i berekesztéséig az előadások telt ház előtt folytak,2 7 azokon részt vett a nádor hivatali környezetével, a tábornoki kar és a magyar arisztokrácia legjava. A pénzbeli ado­mányok tekintélyes summát tettek ki: gr. Batthyány József hercegprímás a színház rend­behozatalára — mint említettük — 600 forintot ajándékozott, a nádor 225, gr. Festetich György pedig 400 forinttal segítette a társulatot, őszre azonban a színházlátogatók száma olyannyira megcsappant, hogy — a téli előadásokra alkalmatlan helyiségnek okán is — szeptember 26-án a társulat felfüggesztette a játszást. A Magyar Hírmondó pest-budai tudósítója joggal rója meg helyzetjelentésében az igazgatást: ,,A Dikastériumoknál lévő Magyar Uraságok a Német Teátromban egéssz esztendőre fel-vették az ülő helyeket, és az azokért járó summát meg kell már a kontraktus szerént fizetniek, akár mennyenek teátromba, akár sem. — A Magyar Társaságnak, mindjárt Abonnemánt (az ülő-helyek­nek esztendő számra való kiadását) kellett vólna kezdeni az Ország-Gyűlésének végződé­sével; és így kevesebb ugyan, mint a Diéta alatt volt, de bizonyosabb és állandóbb jöve­delme lett vólna."2 8 Más utat ajánl a magyar színészet állandósítására Spilenberg Pál ügyvéd, az Ephe­merides politico-litterariae című lap szerkesztője. Ő a közönséget éretlennek tartja, szín­házba szoktatására az ingyenes belépést javasolja.2 9 Az állandó magyar színház indulásá­hoz szükséges 400 000 forint alaptőkét közadakozásból gyűjtené egybe. (Itt bukkan fel 25 Endrődy : i. m. I. köt. XXXIII. 26 1. m. I. köt. XIX. 27 Magyar Hírmondó, 1792. máj. 11., 18., jún. 5., júl. 13., 20. 28 Magyar Hírmondó, 1792. okt. 5. 29 Idézi Bayer: i. m. I. 135—136.

Next

/
Oldalképek
Tartalom