Századok – 1974

Közlemények - F. Csanak Dóra: Teleki József szerepe egy XVIII. századi francia tudományos vitában 406/II

TELEKI JÓZSEF EGY TUDOMÁNYOS VITÁBAN 417 oltás hívei (bár nem mindnyájan) mint mondják, egyetértenek abban, hogy többszáz beoltott egyén közül egy esetleg meghal. Az állam nem veszít vele, mert míg 200 személy közül 1 esetleg meghal, M. Bernoulli jeltétélezése szerint természetes himlőben előbb-utóbb 20-an halnának meg, akiket az oltás megment az állam számára. A 200 közül azonban l-nek az életébe kerül az oltás, ennek az egynek az érdeke tehát eltér a közérdektől. így okoskodik M. d'Alembert. Tisztázzunk itt egy lényeges pontot, amely nem lett volna szabad, hogy tévedésbe ejtsen egy nagy geométert. M. d'Alembert nagyon összezavarta a halott érdekét az élő érdekével — mondom én. A halottnak már nincs érdeke, az élőnek pedig, akiről itt egyedül szó van, ugyanaz az érdeke, mint a közérdek. 1. Itt az élő érdekéről van szó. Ezt M. d'Alembert-nek is el kell fogadnia, ha nem akar ellenmondani önmagának. Szól arról az érdekről, amelyet a himlőoltás az egyén számára képviselhet (loco citato és értekezésének összefoglalásában a 92. lapon). De nem különböztet meg eléggé két különböző kérdést : azt az előnyt, amelyet az állam húzhat a himlőoltásból és azt, amelyet az egyének remélhetnek általa. A halott már semmit sem remélhet, úgy M. d'Alembert az egyén érdekéről szólva az élők érdekeit érti alatta. A magát beoltató egyénnek ezt az érdekét értékelni kell, mérni, kiszámítani, úgy mint egy szerencsejátékos sorsát, vagyis az esemény előtt; a dobás megtörténte után márnincs helye a számításnak. Az egyén által az oltástól remélhető előny mértéke az operáció jövendő sikerességének a valószínűségével egyenlő, s bármi következik is, az nemhogy nem rombolja le, hanem még megerősíti ezt az előzetes valószínűséget. Ha fogadnék, hogy ellenfelem első dobásra nem dob három kockával három hatost, nagyon előnyös fogadást kötnék, mert 215 dobás előnyöm van 1 dobás veszteséggel szemben ; s ha mégis sikerül a dobása s elveszítem a fogadást, kevésbé nyilvánvaló-e, hogy 215 előnyöm volt 1-gyel szemben, s hogy csak olyan előnyről volt szó, amit remélhettem. Ugyanez álla himlőoltásra is. 2. Visszatérek a jelen esetre, s bebizonyítom, hogy az egyén java azonos a M. d'Alembert által kétségbe nem vont közjóval. A kétszáz beoltott közül 1 helyett előbb-utóbb legalább 20 belehalna a természetes himlőbe. Az oltás tehát 19-nek az életét mentette meg. A csoport tehát 19 életet nyert 20 közül. Előnye 19/20, mivel azonban a halottak száma 20-ról l-re csökkent, minden beoltott személy, még az is, akit elér a baj, 19-szer kisebb kockázatot vállalt az operációval, mintha szabad folyást enged a természetnek. Tehát valósággal 19/20 résznyi előnye volt, pontosan annyi, mint a csoportnak. Ha 200 katonát tizedelésre ítélnek s a fejedelem a húsz halált jelentő lapot egyre csökkenti, mondhatjuk-e, hogy ez a kegyelem előnyösébb a csapatnak, mint a katonáknak, akikből a csapat áll ? A 20 ember elvesztésére ítélt csapat egyet veszít csak, 19/20-at pedig nyer.Minern katonának, akinek 20 fekete laptól kellett félnie, most csak egytől kell tartania. 19 rész reménye van tehát 1 rész félelemmel szemben. Akire a sors lesújt, ugyanebben a helyzetben van. Minden egyén előnye tehát pontosan 19/20, ugyanannyi, mint a csapaté. A két előny közötti valóságos különbség, amely megtévesztette M. d'Alembert-t két pontból áll: 1. A csapat sorsa az esemény előtt eldőlt. 2. Ugyanaz a sors tartalmaz jót is, rosszat is; a csapat bizonyossággal megnyeri 19 tagját és bizonyosan elveszít egyet. A katonák sorsa pedig csak a fekete lap húzása után dől el, s a sorsot nem lehet megosztani, vagy egészen jó, vagy egészen rossz. A 20 halálra szánt közül egyetlenegy mindent elveszít az életével, a 19 életben maradó pedig mindent megnyer véle. Ismétlem azonban: a döntő pillanatig az előny ugyanaz, mégpedig 19/20, mind a csapat, mind azok számára, akikből összetevődik. A megkülönböztetés tehát, amelyet M. d'Alembert a kétféle előny között tenni akart, illuzórikus. Ez az eset teljesen hasonló a kétszáz beoltotthoz, ha ugyan nem előnytelen az összehasonlítás a himlőoltásra, mivel 1., nem bizonyos, hogy a kétszáz beoltott közül egy is meghal, ha az operációt kellő óvatossággal végzik, 2., ha jel is tételezzük, hogy bekövetkezik a szerencsét-7 Századok 1974/2.