Századok – 1974
Közlemények - F. Csanak Dóra: Teleki József szerepe egy XVIII. századi francia tudományos vitában 406/II
414 F. CSANAK DÓRA: TELEKI JÓZSEF EGY TUDOMÁNYOS VITÁBAN Európai utam során, 1760 vége felé Párizsban időztem. A tudományos folyóiratok42 még visszahangzottak egyrészt a himlőoltás franciaországi sikereitől, másrészt az új eljárás keltette legkülönfélébb ellenvetésektől, amilyeneket az oltás angliai bevezetése idején is keltett. Meglepetéssel tapasztaltam azonban, hogy magánbeszélgetésekben szinte már nem is esik róla szó. Megtudtam, hogy már annyit vitáztak erről a tárgyról, hogy divatját múlta s társaságban ki se merik ejteni a himlőoltás nevét, mert csak unalmat keltene. Kellemes meglepetést jelentett tehát, amikor az Académie des Sciences nyilvános ülésén (1760. november 15-én)i3 M. d'Alembert „Sur le calcul des probabilités appliqué à l'inoculation de la petite vérole" című értekezésének felolvasását meghallgathattam. Ez a cím, valamint a szerző neve annál inkább felkeltette érdeklődésemet, mivel e fontos és annyira a geometria tárgykörébe vágó témáról nyomtatásban megjelent legjobb művek között egyetlen egyet sem ismertem, amely a geometria szempontjából foglalkozott a kérdéssel. Orvosok, teológusok, sőt még matematikusok is fizikai, erkölcstani, politikai, filozófiai gondolatokkal és érvekkel igyekeztek megértetni a tömegekkel a mesterségesen létrehozott himlő előnyeit. Úgy látszott, mintha még azok is féltek volna olvasóikat a legegyszerűbb és a legkönnyebben követhető számításokkal megriasztani, akik pedig egyetértettek abban, hogy a probléma megoldása a valószínűségszámítás körébe tartozik. Tudtam viszont, hogy M. Dániel Bernoulli néhány hónappal azelőtt M. de la Condamine felszólítására elküldött az Académie des Sciences-re egy szerény című értekezést: ,,Essai d'analyse sur la mortalité causée par la petite vérole etc.", és hogy „Réflexions préliminaires sur les avantages de l'inoculation" című írása felolvasásban elhangzott az akadémia nyilvános ülésén ( 195Í) novemberében). Nyomtatásban azonban ég egyik mű sem jelent meg. Bizonyosra vettem, hogy M. Bernoulli e művei keltették fel M. d'Alembert hazafias érzéseit s hogy ékesszólása valamely megalapozott új bizonyítékkal párosítva végül is meggyőzi vagy nevetségessé teszi azon keveseket, akik tudatlanságból, makacsságból vagy valamilyen sajátos érdek miatt késleltetik egy az emberiség számára üdvös gyakorlat elterjedését. Mennyire megdöbbentem, amikor a dolgozat első soraiban M. Bernoulli müvének cáfolatát találtam s amikor észrevettem, hogy a szerző — elismerve, hogy a himlőoltás hasznos az állam számára — az egyének részére mintha korlátozni kívánná alkalmazását s az előítéleteket erősíti, amikor aggodálmaikat igazolni igyekszik. Minél nagyobb figyelmet fordítottam d'Alembert értekezésére, annál jobban meglepett érveinek gyöngesége, amelyeknek nagyrészét, bevallom, parálogizmusnak tartottam, Már akkor közöltem gondolataimat M. Bernoullival s az ő rájuk adott válasza csak megerősítette korábbi ítéletemet. Előfordulhatott azonban, hogy a gyors olvasás során nem fogtam fel jól M. d'Alembert minden gondolatát, s az is valószínű volt, hogy értekezésének nyilvános felolvasása óta találkozhatott munkájában felhasználható nézetekkel, s hogy a kiadás előtt hűvös fejjel újra olvasva művét, talán megváltoztat egyetmást, legalább is tompítja néhány a fogalmazás hevében leírt merész állítását. Tévedtem. M. d'Alembert több mint egy esztendő után a legcsekélyebb javítást sem tartotta szükségesnek értekezésében. Ügy jelenítette meg a minap kisebb művei gyűjteményében, ahogy 1760-ban felolvasta. Csupán jegyzetekkel egészítette ki, amelyek csak növelték paradoxonjai számát és a megdöbbenést, amelyet a hozzájuk váló ragaszkodása keltett. Olyan írónak, akit egy személyben nagy szellemnek és elsőrangú geométernek tartanak, még a tévedései is szükségképpen átragadnak másokra, hacsak valaki helyre nem igazítja őket. D'Alembert-nek a neve egymaga elég, hogy olvasói nagy részével elfogadtassa állításait. Kritikai értekezése már kisebb művei kinyomatása előtt megjelent nyomtatásban, részben 42 Az eredeti szövegben „Journaux Litéraires" áll; az ennek megfelelő „Literatur Zeitung" kifejezést Domby Márton Csokonai életrajzában „Tudós-újság"-nak fordítja. 43 A dátum a másoló tévedése lehet: a helyes időpont a címben szereplő no vem-
