Századok – 1974
Tanulmányok - Dolmányos István: Az 1907. évi politikai sztrájk és a koalíciós kormány 370/I
382 DOLMÁNYOS ISTVÁN lyesen célbavette Andrássy személyét, valamint a koalíció „őrjöngő" uralmát. Saját korábbi várakozásaik meghiúsulását is érzékeltette, amikor arról szólt, hogy a kormány „télről tavaszra, tavaszról őszre és őszről télre ígérte" a reformot. Megemlítette: a koalíciósok már „azt hirdették, hogy a nép nem követeli a választójogot". Ez tipikusan Andrássy taktikája volt, amit a pártvezetőség engedményei segítettek elő. Arra is utalt, hogy a kormány mindig „merészebben, egyre arcátlanabbul élt vissza a nép türelmével" (persze nem utolsó sorban a túl hiszékeny párt vezetőség türelmével!). A szeptember 10-i felhívás azzal a jelszóval lépett a miniszterek elé: „Adják azt, aminek megvalósítására szavukat lekötötték". A „forradalmi harcot" hirdető dokumentum fogyatékossága volt, hogy eleve túlságosan kategorikusan nyilatkoztatta ki a munkásság előtt: azonnal nem fogják az októberi tüntetéssel kivívni a választójogot. E leszerelő mozzanatban — alárendelten — világosan kifejeződött a pártvezetőség korábban is több hibához vezető politikai irányvonala.16 3 A szociáldemokrata választójogi harc modorának változását még inkább megmutatták a tömeggyűlések szónoklatai. A komáromi főispán jelentése szerint Klárik Ferenc a következőképpen szólította fel a város munkásságát az október 10-i sztrájkra: „Ök nem bíznak a koalícióban, — adta vissza a főispán Klárik szavait — de követelik az általános, titkos választói jognak az egész néprétegre való kiterjesztését, s ha győzni fognak, majd ők meg fogják valósítani az önálló vámterületet stb. Az ismert szólamok ismétlésével az után bejelentette, hogy október 10-én elmennek az ezerholdasok, a kiváltságosok parlamentjébe, s számon kérik a belügyminisztertől a beígért választói reformot, s ha válasza nem lesz kielégítő, az általános választó jog érdekében csak ezután kezdődik az igazi harcz, s ha a következő tél sem hozza meg a törvényjavaslatot, következni fog az 1908. évi általános sztrájk, s megismétlődhetik a Dózsa-féle lázadás vagy a Romániai forradalom, amikor azután a kormány csak holtak és sebesültek felett fog uralkodni."17 Az addig már felingerelt, de viszonylag visszafogott munkás tömegek körében futótűzként terjedt el a tett, az októberi általános sztrájk híre. A kormány lapjai szeptember közepén forradalom megindulásáról cikkeztek. „Hát nincs igaza a kormánynak? Nem nyílt forradalom ez már? Nem különös felidézése egy irtózatos válságnak?" — írta az egyik függetlenségi lap a szeptember 10-i felhívásról.1 8 A Budapesti Hírlap nacionalista vádaskodással foglalt állást a meghirdetett általános sztrájk ellen: „most, — írta a szociáldemokrata vezetőség elhatározásáról, — a gazdasági megegyezést befejezni hivatott tárgyalások küszöbén, egy csomó ipari és pénzügyi komplikáció közepette, október 10-ikére általános sztrájkkal fenyegetődzik, hogy megakassza a nemzeti kormány és a törvényhozás nemzeterősítő munkáját, és kierőszakolja Magyarország politikai megbontását".1 9 De Andrássy is megszeppent. Naplójában feljegyezte, miként fogadta a tüntetés hírét. „Jelentettem ő felségének — szól a napló , hogy october 10-ikén Budapesten szocialista fölvonulás lesz iea MMTVD. III. 558-660. 17 P. I. Arch. В. M. ein. 1907/795 res. — 1907. szept. 22. 18 Radikális Újság, 1907. szept. 13. 1. — „Ultimátum". Erre az időre a Radikális Újság jellege megváltozott. Az 1906. évi tartalmas cikkekkel szemben a lap üres, szenzációhajhászó bulvár-orgánummá alakult át, s teljesen felzárkózott a függetlenségi párthoz. 19 Budapesti Hírlap, 1907. szept. 12. 1. — „A magyar álláspont".
