Századok – 1974
Tanulmányok - Spira György: 1848 nagyhete Pesten 323/II
342 SPIRA GYÖRGY Érthető hát, ha a városháza előtti téren a küldöttségnek és kíséretének távozta óta békétlenül várakozó polgárok Rottenbillert, amikor végül is ezekkel az eredményekkel érkezik vissza, kitörő örömmel fogadják, de érthető az is, ha teljesen jóllakatva továbbra sem érzik magukat s ezért úgy határoznak, hogy ha Klauzál jóváhagyását az általuk kitervelt rendszabályok közül egyelőre csak egyesekhez sikerült kicsikarniok, akkor a többinek enélkül fognak érvényt szerezni, de enélkül is érvényt fognak szerezni. Továbbra sem oszlanak szét tehát, hanem — a pesti utcákon, mint mindig, ezúttal szintén pillanatok alatt összeverődő bámészkodók hadát is magukkal vonva — megindulnak, hogy jól nevelt és békés polgárokhoz illő szolid eszközökkel először is a bizalmukat többé nem élvező tanácsbelieket késztessék — kötelező erejű miniszteri rendelet híján persze csupán önkéntes, de haladéktalan — visszavonulásra.70 S így, ha Szepessy Ferenc polgármester úr vagy Alkér Antal tanácsnok úr avagy Vojdisek József tanácsnok úr eddig nem sejtette, most megtanulhatja, mi is az a macskazene.71 Lakásuk ablakai alatt felsorakozik néhányszáz ember, majd előlép közülök valaki s — úgy üvöltve, ahogyan csak a torkától telik — ilyesféle elmés párbeszédet folytat társaival: — Mit érdemel az ollyan hivatalnok, ki Magyarország fővárosában megőszült, magyar kenyéren dudává hízott s magyarul kenyeret kérni sem tud? — Akasztófát! Ülhet-e a zöld asztalnál tovább is, ki a népnek az igazságot mindég hamis mértékkel szabta? Van-e helye a kenett markúnak becsületes emberek társaságában ? — Van a pokolban! . . . Pokolra vele! — Fogadja tehát, tisztelt N. uram, soknemű érdemeiért e díszes tiszteletét a népnek és akassza föl magát! S azután „repedt serpenyők, undok kereplők, tülkök, sípok, vasfazikak harmóniája mellett ezer bömbölő hang, kutyák ugatása, macskák nyivákolása, kacaj és ablakbetörés" zaja veri fel az utcát, míg végül a tömeg a következő látogatásra kiszemelt férfiú lakása elé nem vonul, hogy ott újrakezdődjék e „királyi mulatság".72 Azt pedig, hogy eközben mit gondolhatnak magukban az imígyen megtiszteltek, ha tudni nem tudjuk is, könnyen elképzelhetjük. Mert ugyan mit is érezhet most például Szepessy polgármester úr, aki csakugyan német anyanyelvű7 3 s magyarul jól megtanulni csakugyan nem volt képes mind a mai napig, de eddig igazán nem számíthatott arra, hogy a magyarosodásnak még csak az első felvonását élő Pesten többek között éppen ezt s éppen tulajdon pártfelei fogják egykor a szemére vetni?! Vagy mit érezhet Alkér tanácsnok úr, aki világéletében annyira igyekvő pecsovics volt, hogy — néhány más hivatalnoktársához hasonlóan — még rendszeres besúgói munkát is kész volt végezni a bécsi rendőrminisztérium számára,74 és most mégis a többi — s ügyszeretet tekintetében zömmel messze mögötte maradó — pecsovicstól kap 70 Ezekről a fejleményekről szintén a 68. jegyzetben már idézett források. Rottenbiller megbízatásáról Klauzál és Szemere Bertalan belügyminiszter Szepessy Ferenc pesti polgármesterhez, Buda, 1848. ápr. 17., FL PVL Közig. 86., valamint Szőcs Sebestyén : A kormánybiztosi intézmény kialakulása 1848-ban. Bp. 1972. 27 — 28. 71 Ref. 1848. ápr. 20., 6. sz. 39. Vö. Ref. 1848. ápr. 23., 6. sz. 46. " Jókai: Charivari, 1848. ápr. 23., JMCB II. 87-88. 13 Kósa János : Pest és^Buda elmagyarosodása 1848-ig. Bp. 1937. 276. 74 Vö. Tábori Kornél: Árulók a pesti városházán. Világ 1923. szept. 15., 207. sz.