Századok – 1974
Tanulmányok - Spira György: 1848 nagyhete Pesten 323/II
J 848 NAGYHETE PESTEN 333 A nagyhét Virágvasárnap : a céhlegények felkészülnek a harcra A pesti forradalmi választmány utolsó kiáltványa azonban éppen ellenkező hatást tesz címzettjeire, mint aminőt Rottenbillerék várakozásai szerint tennie kellene rájuk: világos bizonysága lévén annak, hogy a munkásságot azok, akikhez bizalommal fordult, érdemleges intézkedések helyett még mindig üres szavakkal szeretnék jóllakatni, csak felfokozza a munkások ingerültségét, s többeket, akik 15-én még beérni látszottak a céhrendszer reformjával s, a reform kieszközlésének érdekében, belenyugodtak abba, hogy egyelőre csupán kérelmeket nyújtsanak be a kormányhoz, másnapra, mire elhagyja a sajtót, — úgy rémlik — éppen ez az olvasmány győz meg arról, hogy mégis a céhek teljes eltörlésének követelését kell zászlajukra írniok s a kívánt engedmények kicsikarása céljából mégis a sztrájk fegyveréhez kell folyamodniuk. Amikor tehát a pesti céhlegények (és a nyomukba szegődő kíváncsiskodók) a maguk mihez tartásának megvitatása végett 16-án délután öt órakor mintegy 12 ezren egybesereglenek a Nemzeti Múzeum előtt, ezen a sorsdöntő virágvasárnapi gyűlésen már szóba sem kerül az a petíció, amelynek a kormány elé terjesztése tegnap még a szabólegények terveiben szerepelt, s a szónokok többségének szájából most megint nemcsak bérkövetelések röppennek fel,44 hanem kifejezetten céhellenes jelszavak is. Igaz, ellentáboruk ezeknek a jelszavaknak még most is akad; akad például felszólaló, aki ilyen érveléssel kel a céhrendszer védelmére: — Polgártársak! mi mindnyáan polgárfiak vagyunk, minek töre[ke]dünk a céhek ellen, hiszen magunk alatt vágjuk a fát; mert kinek használ, ha a céhek eltöröltetnek? Egyedül a zsidóknak. Ha a céhek megszűnnek, a magyarságnak, a nemzetiségnek vége van. Ezeket a szavakat azonban „nagy zaj" fogadja, s „igen sokan", tapasztalatból tudván, hogy a jelenlegi rendszer éppen nemcsak a zsidókat rekeszti ki örökre a céhbeli mesterek köréből, hanem — ha elvileg nem is — gyakorlatilag a nem-zsidó céhlegények óriási többségét nemkülönben, kíméletlenül lehurrogják a mestereknek ezt a pártfogóját: — Nem igaz, nem igaz.4 5 S a gyűlés így végül csakugyan azzal a határozattal zárul, hogy másnap reggel a pesti céhlegények valamennyien sztrájkba lépnek.46 Kérdés azonban, hogy ez a mostani felbuzdulás a továbbiakban mennyire lesz tartós. S ez a kérdés nem egyszerűen azért kell hogy felmerüljön bennünk, mert a céhlegények az elmúlt napokban feltűnően nagy ingadozást mutattak céljaik meghatározását és eszközeik megválasztását illetően, hanem mindenekfölött azért, mert ennek az ingadozásnak igen mélyre menő alapjai rejlenek magában a céhlegények helyzetében. Ezek a munkások ugyanis, akik általában komoly tőkét nem igénylő kisüzemekben dolgoznak s akiknek a száma Pesten mestereik számának a háromszorosát sem éri el, bármennyire nyomorúságosan élnek is, korántsem olyan a szó igazi értelmében vett proletárok, amilyenek néhány tőkés nagyüzemben már most is százával és százával munkálkodnak 44 Kehrer, 1848. ápr. 16., I, 16. f.; Ung. 1848. ápr. 19., 93. sz. 743. h. 45 Erről Tóth Móric a 36. jegyzetben idézett helyen. A kiemelés Tóth Mórictól. 46 Erről Der Ungar a 44. jegyzetben említett helyen.
