Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
32 SZABÓ MIKLÓS hette magát a magyar uralkodó osztályok (s nem csupán a nemesi eredetű földbirtokos rétegek) politikai élete szellemi centrumának, a politikai életre ható s abban résztvevő szellemi elit összegyűjtőjének. A párthoz, illetve szoros vonzási köréhez tartozott a konzervatív publicisztika számos vezető alakja: Asbóth János, Beöthy Ákos, Rákosi Jenő, Kaas Ivor, sőt egy rövid időre az elkötelezett szabadelvű ifj. Ábrányi Kornél is; továbbá a szellemi élet olyan számottevő alakjai mint Timon Ákos, Láng Lajos és a konzervatívnak nem nevezhető Acsádi Ignác is.75 Ezekből a körökből a konzervatív frakció szintén jelentős külső támogatást remélhetett. 1901-re, a választási évre ez az esztendő volt az újtípusú konzervativizmus politikai hullámának tetőzése — a frakció odáig jutott súlyban és befolyásban, hogy a Szabadelvű Párt liberális tőkés, ekkor Tisza István vezette frakciójának teljes kiszorítását tűzhette ki célul. Ennek eszközéül szánták az 1901-ben hozott összeférhetetlenségi törvényt, melytől a tőkés elemek parlamentből való eltávolítását remélték. Ennek a törvénynek kierőszakolása a frakció legnagyobb sikere volt. A törvénnyel egyben kényelmesen alkalmazható eszközt nyertek arra, hogy a tömeghatásra törekvő új stílusú konzervatív politika ismert fegyverét, a botránykavaró leleplezést, a „heccet" bármely ellenfél, kellemetlen politikai partner ellen bevessék. 1902 elején Láng Lajos kereskedelemügyi miniszterségével a frakció Darányi minisztersége mellé másik miniszterposztot szerez. Tevékenységüknek nem kis része van abban, hogy az 1902-es Széli Körber gazdasági kiegyezésben a magyar nagybirtok érdekei jobban érvényesültek a korábbiaknál. 1903-ban a Széli-kormány bukását közvetlenül megelőzően akciót indítottak egy harmadik miniszteri tárcsa fokozatos megszerzésére. Nagyszabású intrika kezdődött részükről Eejérváry Géza honvédelmi miniszter ellen s azzal a céllal, hogy elérjék „árnyékhadügyminiszterük", Bolgár Ferenc honvédelmi államtitkárságát, majd idővel természetesen miniszterségét.70 Széli Kálmán maga szintén a konzervatív szárnyhoz csatlakozott, ha ezt pozíciója kötöttségei mellett nem is tehette nyíltan és egyértelműen. Kormányzása politikai légkörét elsősorban az újtípusú konzervativizmus szelleme jellemezte.7 7 Az ígéretes eredmények ellenére a Széli-kormány alatti nagy térnyerés idején a konzervatív irányzat nem tudta lényegesen saját javára átcsoportosítani az uralkodó osztályok szövetsége erőegyensúlyát. Széli bukása után a tőkés liberális szabadelvű szárny van újra támadásban. Az újtípusú konzervatív politika módszerei, jelentékeny eredményei ellenére sem tudták a tőkés liberális erőkkel szembeni áttörést kikényszeríteni. A liberális Khuen-Héderváry- és Tisza István-kormányok után kibontakozott, méreteiben az előzőt lényegesen felülmájában védelmezni és igazolni törekvő konzervatív gondolat is. Ez nem a társadalmi problémákra reagált elsősorban, hanem az ekkor ugyancsak kiéleződött nemzetiségi és közjogi problémákra. Ide tartozott a magyar birodalom ekkor keletkezett koncepciója (Rákosi Jenő, Hoitsy Pál, Beksics Gusztáv) és a historizáló közjogi koncepció (Timon Akos). Ezekre itt kitérni nincs módunk. 75 Acsádi aktív nemzeti párti voltát határozottan állítja Csathó: I.m. 25—26. 76 Se Bánffy, se Wekerle. Nem kell új liberális párt. Felelet „Egy Tiszamaradék"nak. írta: Egy Dobzse-párti. Bp. 1903. 35. 77 „Avagy nem csodát művelt-e Széli Kálmán, hogy a liberalizmust modernizálta? Föleresztette a szabadelvűséget egy jó adag agrárizmussal és egy kis felekezetiséggel; a merkantilizmust, mint teljesen ártalmatlan szert csöppentette hozzá, helyébe pedig kevés demokrata ízt kevert." Magyar Közélet, 1902. aug. 15.
