Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
30 SZABÓ MIKLÓS problematika antiliberális bírálói, akik a politikai életet a konzervatív — liberális ellentétpár alapján kívánták átcsoportosítani, a burzsoáziával fennálló osztályszövetség teljes felbontására törekedtek. A jobboldali radikalizmus legkorábbi kezdetei A nagybirtokos konzervatív front 1895/96-ban kibontakozott offenzíváját Bánffy Dezső eredménytelenül próbálta visssaszorítani részben a Néppárt elleni lépésekkel, részben az 1896-os választás minden ellenzéki árnyalatot sújtó erőszakos lebonyolításával. Kormányzása utolsó évében már maga is kénytelen eltűrni, hogy földművelési minisztere nemcsak hogy átálljon az agrárius táborba, hanem annak második emberévé váljék, mintegy az élére álljon. 1898-ban az agrárszocialista mozgalmakra Darányi a földművelési tárca keretében több olyan intézkedéssel válaszol, melyek már nem csupán az agrárius reformeszmék ihletésére születtek, de számottevő engedményt jelentenek az egész újkonzervatív tábor részére, számukra komoly politikai pozíciókat biztosítanak. A mezőgazdasági cselédek helyzetét szabályozó törvény előirányzataiba a miniszter beépít több agrárius szellemű intézkedést, megszervezi az Országos Központi Hitelszövetkezetet, ezzel lényegében állami politikává teszi az agrárius szövetkezeti politikát s egyben állami költségvetésből építi fel az agrárius mozgalom helyi szervezeti apparátusát, s végül megindítja a nevezetes hegyvidéki akciót, a rutén inségterületek gazdasági fejlesztésére. Utóbbi esetében nem kevesebbről van szó, mint hogy egy meghatározott felvidéki területen körülhatárolt keretek között mintegy modell kísérletként kiépítik az agrárius szociálpolitika egész komplex szisztémáját, amelyet a konzervatív mozgalom az egész országnak szán. A ruténföldi akció az agrárius reformprogram főpróbája, mely ha sikereket ér el, fokozatosan továbbfejleszthető, más inségterületeken hasonló akciók sora kezdődhet, melyek bázisokul s támaszpontokul szolgálhatnak, melyekből idővel kiépülhet a konzervatív szociálpolitika országos rendszere. Az újkonzervatív reformpolitika guvernementálissá válásának ezek a stációi már előkészítik az 1899 februárban bekövetkezett politikai áttörést. Ekkor a Bánffy-kormány bukásával a konzervatív tábor egy széleskörű, az egész pártpolitikai spektrumot átfogó politikai kompromisszum keretében bekerül a kormányhatalomba. Apponyi feloszlatja a Nemzeti Pártot s az újkonzervatív avantgard csatlakozik a Szabadelvű Párthoz. E lépés nem jelenti ez avantgard belső egységének legcsekélyebb megbomlását sem. Ellenkezőleg. A volt nemzeti pártiak nem oldódnak fel a nagy kormánypárt szervezetében, hanem ott zárt frakciót alkotnak s lényegében a párton belül változatlanul, sőt jelentős pozíciót nyerve folytatják offenzívájukat.70 A Nemzeti Párt maga vol-70 A volt nemzeti párti frakciónak a Széli-kormányon belüli harcai és intrikái ismertetéséhez elsősorban e kormány legélesebben bíráló ellenfelének, Bánffy Dezső csoportjának írásait használtam fel. Ez a csoport vette át ekkor a konzekvens elvi liberalizmus zászlóját, ezzel a programmal támadta Szélit, s lényegében a szabadelvű párt tőkés liberális szárnyának párton kívülre kihelyezett szócsöve volt, amelyen át elmondták azt, amit a párt elkötelezett tagjai azzal az élességgel nem tehettek meg. Bánffy Dezső Széli-kormány alatti, majd azt követő politikai tevékenységének részletesebb tárgyalására jelen keretek között nincs módunk, csupán röviden utalunk arra, hogy politikai fejlődése sajátos kettősséget mutatott. Nemzetiségpolitikai nézetei még végletesebben soviniszták lettek, hírhedett „nemzeti állam" koncepciója a polgári jogállamiság általános alapjait is támadta. Ugyanekkor szorosan belpolitikai kérdésekben következe-
