Századok – 1974
Történeti irodalom - Káldy-Nagy Gyula: Kanuni devri budin tahrir defteri (1546–1562) (Ism. Mészáros László) 274/I
279 •TÖRTÉNETI IRODALOM A települések mezőgazdasági fejlettségét, s ezen belül a gabona-és szőlőtermesztés arányát a gabona-és must-tizedekből állapíthatjuk meg. Buda, Pest és Visegrád terméseredményét nem részletezték; a többi 11 hászváros össz-gabona- é3 musttermése a következőképpen alakult (az első szám a gabonatermés mennyiségét tünteti fel kg-ban, a második a mustot literben; mivel vidékenként jelentősen változott a kile nagysága, a 20 okkás — 25,66 kg-os — kilét vettük alapul): Cegléd: 1 501 025 — 27 040; Kőrös: 892 520 —; Vác: 699 219 — 724 720; Kecskemét: 603 060 — ; Vál: 410 400 — 253.500; Nagymaros: 308 000 — 497 557; Fődvár: 243 675 — 84 500; Buják: 207 765 — 84 500; Szekcsöj: 141 275 — 33 800; Óbuda: 85 671 — 14 872; Kuvin: 76 950 — 99 904. (Megjegyezzük, hogy e terméseredmények nem teljesek, mivel csupán a saját határban termelt gabona és szőlő mennyiségét volt alkalmunk összegezni; Kuvin esetében az adatok pontosak, mivel tekintetbe vehettük a polgárok extraneus szőlőbirtoklását a Kucsi- és Szentiván-pusztán, valamint a Tolna megyei Ebesen is.14 Az adatokból kitűnik, hogy Kuvin kivételével a felsorolt hászvárosok erősen mezőgazdasági jellegű települések voltak, fejlett gabonatermesztéssel, szőlőműveléssel rendelkeztek. Az adatok arra vallanak, hogy a csepeli nahye-szókhelyt leszámítva valamennyien árugabonát is termesztettek, s itt különösen ki kell emelnünk a Duna-Tisza közi „három város", Vác, Vál és Nagymaros jelentőségét. Figyelemre méltó, hogy a „három város" közül kettőnél nem tüntettek fel bortermést, s az óriási gabonamennyiséget termesztő Cegléd viszonylag kis bortermése is legfeljebb csak a helyi szükségletet elégíthette ki. Rajtuk kívül a többi hászváros borából viszont piacra is hatalmas mennyiség juthatott, főképpen Vác, Nagymaros és Vál esetében. Tanulságos Kuvin terméseredményeinek elemzése. Gabonatermesztése ugyan az 1546-osnak kétszerese volt, de még így is legutólsó volt a gabonatermesztő városok sorában; az alig 40 hánót számláló Óbuda is jóval több búzát és kétszerest termesztett, mint a 630 hanét számláló Kuvin-szigeti nahye-székhely ! Egy-egy kuvini hánére alig 121 kg gabona jutott, mely a családok néhány havi tészta- és kenyérszükségletét fedezhette csupán; a rossz növénytermesztési adottságokkal rendelkező hászváros jelentős gabonabehozatalra szorult. Bortermése valamivel jelentősebb volt, az egyes polgárok közül sokan foglalkozhattak szőlőműveléssel, de az egyes hánékre jutó átlagosan másfél hektoliter bortermésből aligha tudtak annyit piacra vinni, hogy pusztán ebből megélhessenek. A gabonatermesztés és szőlőművelés kevésbé jelentős volta arra enged következtetni, hogy a keresők nem kis hányadának kellett kézműves iparokkal, halászattal, kereskedelemmel-szállítással foglalkoznia, mint ahogy erre már a névanyag vizsgálatakor is utaltunk. E jellegzetességeit figyelembe véve Kuvint el kell különítenünk a nagy állattartógabonatermelő „három város"-től, de a dunamelléki gabonatermesztő-szőlőművelő hászvárosoktól is, pótolva a szakirodalom e téren megmutatkozó hiányosságát. Ráckeve nagy marhavámhelye, kézműipara ós kereskedelme következtében a török uralom első évtizedeiben is megtartotta kalmárváros jellegét, melyet még az aldunai Keve oppidum ide menekülő élelmes szerb kalmárai alakítottak ki 1440-től.15 Skarica Máté 1581-es verses városhistóriája egy módos kalmárváros képét vetíti elénk,1 6 de egy elfogulatlan 1673-as német utazó is arról ad számot, hogy: „Ezen hosszadalmasan nagy mezővárosban, nagy vásár tartatik, melyet a bécsi kereskedők is szoktak meglátogatni, kik gyermekeiket ide küldik a magyar nyelv megtanulása végett."1 7 A defterek névanyagának és adótételeinek vizsgálata sok egyéb szempontból is nagyon tanulságos lehet; ezek közül csupán a fluktuáció mértékének tanulmányozására hívnánk fel a figyelmet. Az 1546-1562-es szandzsákösszeírás névanyagának összevetése is arról tanúskodik, hogy e korban a népesség migrációja rendkívül nagy méretű volt, a ráják igen gyakran változtatták lakhelyüket; másfél évtized alatt egy-egy falu lakossága jórészt teljesen kicserélődött! A Kuvin-szigeti Lórév község 1546-os 30 adózójából csak ötnek találjuk meg a nevét az 1562-es defterben, s ezenkívül két (1546-ban még nem adózó fiúként, 16 év múlva már teljes nevű adózóként) összeírt személy neve azonosítható, azaz 14 Velics-Kammerer : i. т., II. 390; Wien. Hofkammerarchiv, Vermischte ungarische Gegenstände, Konskriptionen Faszikel 3, Ebesnél. Idézi: Szakály Ferenc: Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után (1526—1566) — Tanulmányok Tolna megye történetéből II. szerk. Puskás Attila, Szekszárd. 1969. 32—33). 15 Makkai László : Pest megye története (Pest megye műemlékei I. szerk. Dercsénvi Dezső, Bp. 1958, 86—88). 16 Scaritus: i. m., 68—80. strófa, 9—10. 17 Szalay László : Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században (Pest. 1859. 220—221).
