Századok – 1974

Vita - Hazafiság és internacionalizmus. Vitaülés Vácrátóton (Összeállította Stier Miklós) 220/I

222 HAZAFISÁG ÉS INTERNACIONALIZMUS 222 vitaelőadást tartott olyan nyilvános, széles, ünnepélyes, protokolláris fórumon, ahol nem volt lehetőség vitára, válaszadásra. Mert hiszen a zárt ülés távolról sem pótolhatta ezt; ott elsősorban és döntően az elnöki és a főtitkári beszámoló megvitatása volt a feladat, és még a zárt ülés befejező szakasza is csak minimális lehetőséget adott Király István fejtegetéseinek vitájára, nem is szólva arról, hogy sokkal szűkebb körű, zártkörű volt, össze sem hasonlítható a nyitó ülés széles publicitásával, a párt- ós állami vezetők, akadémiai tudományos dolgozók széles tömegei részvételével, a sajtó, a rádió, a tv nyilvánosságával. Király István vitaelőadást tartott olyankor, amikor vitapartnere — fő vitapartnere — nem volt jelen, — már nem volt, nem lehetett jelen. Ha Király István ilyen vitaelőadást tartott volna valamikor ama tizenhét év folyamán, amikor Molnár Erik tagja volt az Akadémia elnökségének, amikor ott ült az ünnepi közgyűlés elnökségében, akkor talán még az előbb említett ellentmondás sem hatott volna ilyen élesen. Tudjuk, milyen heves vitaülések zajlottak, az Akadémián is, Molnár Erik cikkeiről, Molnár Erik életében és részvételével. Ám vitaelőadást tartani olyan ünnepi fórumon, amely nem ad lehetőséget vitára, Molnár Erikről most, néhány évvel halála után, — az ilyen fellépés — nézetem szerint — más megítélés alá esik, méltán válthat ki aggályokat, visszatetszést." Ugyancsak problematikusnak tűnik — folytatta Pach Zsigmond Pál — a vita sajtóban való eddigi közlésének módja: szóvá tette egyrészt azt, hogy ,,a Király-előadás élőszóban elhangzott formája és közölt formája között is volt diszkrepancia, mégpedig nem az élőszóbeli előadás szükségszerű rövidítései miatt, hanem tartalmi vonatkozásokban," másrészt pedig azt, hogy az akadémiai közgyűlés zárt ülésén elhangzott egyik hozzászólást, amely egy forrás téves idézésére alapozta mondanivalóját, a Magyar Tudomány már alaposan megváltoztatva, s különösen az általa (Pach akadémikus által) vitatott szakaszát teljesen átdolgozva hozta nyilvánosságra, míg az eredeti felszólalással vitatkozó Pach akadémikus felszólalását az elhangzott formában közölte. Ilymódon az olvasó számára egyáltalán nem érthető, mi adhatott okot közöttük a vitára. A vitametodikai kérdések sorában végül magának a vácrátóti ülésnek megszervezésével kapcsolatos problémákról beszélt Pach Zsigmond Pál, úgy vélekedve, hogyaNyelv-és Irodalomtudományi Osztály vezetősége körültekintőbben járhatott volna el az akadémikusok időbeosztását, program-egyeztetését illetően. Célszerű lett volna az is, hogy a meghívottak bővebb tájékoztatást kapjanak a vita jellegéről, menetéről, céljáról, funkciójáról. Vitamódszerekkel kapcsolatos megjegyzései után Pach Zsigmond Pál az ún. történész- (Molnár Erik) vita Király István által adott értékeléséhez fűzött néhány alapvető megjegyzést. „Molnár Erik fellépését Király István — azt hiszem — azért minősíti jelentőségének hangoztatása mellett túlnyomórészt negatívnak, a Molnár-vitát Király István — azt hiszem — azért nem tudja egészen pontosan, történetien elhelyezni kulturális életünk, szellemi közéletünk fejlődésének elmúlt évtizedekbeli menetében, mert azt lényegét illetően egyszerűen a dogmatizmus elleni viták sorába, a személyi kultuszos szemlélet kritikáját célzó viták sorába helyezi, e sorozat egyik tagjaként értékeli. Kapcsolódott-e Molnár Erik fellépése azokhoz a vitákhoz, amelyek a szellemi élet különböző szektoraiban folytak az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején, kapcsolódott-e Molnár fellépése az „antidogmatizmus frontjához", — ahogy Király István nevezi ? Kétségtelenül kapcsolódott hozzájuk. Ám ebben látni a lényegét, a summáját Molnár Erik fellépésének, ez viszont már — nézetem szerint — menthetetlen egyszerűsítés, egyoldalúság, ami igen fontos összefüggéseket takar el. Molnár Erik, a marxista, korántsem tört arra a könnyű babérra, hogy egyszerűen a dogmatikus történetszemlélet hibáira, fogyatékosságaira mutasson rá szóbanforgó cikkeiben. Megtette ő ezt már, egyes vonatkozásokban, jónéhány évvel korábban az ötvenes évek elején, például 1952-ben is, amikor még — hogy úgy mondjam — nem volt