Századok – 1974
Közlemények - Prokopp Gyula: A pilisszentléleki üveghuta 212/I
A PILISSZENTLÉLEK! ÜVEGHUTA 213 túlon, közelebbről a Pilis hegységben volt hutáról nincsen adatunk.4 Krompecher László5 a Nagykovácsi pusztán talált üvegleletekkel valamint a Pilisszentélek régi nevére való utalással kívánta bizonyítani a középkori pilisi üveghuta létezését, de a szakirodalom nem találta meggyőzőnek érvelését.6 Különösen nem szolgálhatnak alapul a Nagykovácsin talált leletek annak állítására, hogy azok a mai Pilisszentlélek helyén feltételezett hutából származnak. Semmi adat sincsen ugyanis arra, hogy akár a középkorban, akár a török hódoltság idején Huta néven ismerték a mai Pilisszentlélek területét. Azt viszont tudjuk, hogy IV. Béla király korában Benedekvölgy volt a neve ennek a helynek és királyi vadászkastély állott ott. Amikor pedig a király rendelkezéséből pálos kolostorrá lett a kastély, „monasterium S. Spiritus in Pilisio" lett a neve.7 Az 1570. évi török adóösszeírás8 egyáltalán nem is említi ezt a helyet, ami arra utal, hogy ebben az időben lakatlan, elhagyott terület volt. A török kiűzése után „szentléleki erdőség" névvel jelölték ezt a területet mindaddig, amíg az oda telepített üvegolvasztóról a Huta nevet kezdték használni. A pilisszentléleki pálos kolostor valószínűleg már 1526-ban elpusztult. A későbbi időből ugyanis nincs többé adatunk a kolostorról, azt viszont tudjuk a rendi krónikákból, hogy a mohácsi csata után az ország szívébe nyomuló török sereg a budaszentlőrinci főkolostoron kívül további tizenegy pálos zárdát is megsemmisített. Az 1683. évi felszabadulás idejére csak romok maradtak a szentléleki kolostorból, és ezeknek a romoknak egy része még ma is megvan. A XVII. század végén a pálosok visszakapták az addig hódoltsági területen volt birtokaikat, de a középkorban volt valamennyi kolostor felújítására nem került sor. A fel nem éledt szerzetesházak birtokát valamelyik más pálos rendház kapta meg. így került 1689-ben az egykori szentléleki kolostorhoz tartozott birtok az újonnan alapított pesti pálos rendház tulajdonába. Másfél évtizeddel később kezdte meg működését a pilisszentléleki üveghuta. A korai üveghuták a nagy erdőségeknek egy-egy alkalmas pontján települtek, olyan helyen, ahol a fa alig volt másként értékesíthető, mint a kemence fűtésére, és ahol a kvarc, az üveggyártás nyersanyaga, valamint a segédanyagok (mész, hamuzsír, tűzálló agyag stb.) a közelben megtalálhatók, illetőleg előállíthatók voltak. így, helyben felhasználva, értékesíteni tudták a fát, az üvegáru pedig a polgárosodás terjedésével mindig keresettebb lett és könnyebben volt szállítható, mint a tűzifa. A kész üvegárut ugyanis rendszerint hátikasban vitték a piacra, az ilyen szállításra pedig a legszűkebb hegyi ösvény is alkalmas. Ezek a többnyire kicsiny telepek sűrűn és gyorsan keletkeztek és sokszor hamarosan meg is szűntek. Számukat csak megközelítően ismerjük. Az ipari üzemek számbavételét csak 1771-ben rendelte el a Helytartótanács, de a vármegyék 4 A magyarországi üveggyártás történetére vonatkozó adatokat a következő művekből vettük: Telkes Simon: Üvegiparunk — Bp. 1895. — Sághelyi Lajos: A magyar üvegipar története. Bp. 1938. — Tagányi Károly: A Rákócziak regéci üveghutája (Gazdaságtörténeti Szemle, 1900). — Kárffy Ödön : Adatok a száldobágyi üveghuta történetéhez 1736—1743 (uo. 1902). — Takáts Sándor: Az újbányái üveghuta felállítása 1630-ban (uo. — 1899). — Takáts S.: A legrégibb magyar üveghuták (uo. — 1900).— Takáts S.: Magyar üveggyártás (Századok, 1907). 5 Krompecher László cikkei a Magvar Mérnök és Építész Egylet Közlönyé-ben (1928—,49—50) és a Technika című folyóiratban (1934, 2) találhatók. 6 Sághelyi: i. m. 76—77. 7 Pilisszentlélek középkori nevét a pálos rendtörténet műveiből ismerjük.Ezek közül megemlítjük Gyöngyösi Gergelynek (meghalt 1532 után) a budapesti egyetemi könyvtárban őrzött kéziratos munkáját, valamint Eggerer Andrásnak 1663-ban nyomtatásban is megjelent „Fragmen panis" című művét. 8 Fekete Lajos : Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Bp. 1943.
