Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
20 SZABÓ MIKLÓS totta, mint uralkodó osztályt a bankár, gyáros és kereskedő polgárság.4 7 Ez a liberális eszme bukását jelenti; azt, hogy nem volt képes elvileg meghaladni elődjét, maga is oligarchikus osztályuralmat hozott létre, mely a feudálistól filozófiai mértékkel mérve lényegileg nem különbözik.4 8 A liberális eszme megvalósíthatatlan utópiának mutatkozott tehát, sőt társadalmi megvalósításának kísérlete során önmaga ellentétébe fordult, amikor a liberializmus társadalmi megvalósulását jelentő szabadverseny maga hozta létre a szabadság ellentétét, az erősek uralmát a gyengék felett. Ezen az alapon tehát a keresztény erkölcs szemszögéből a szabadversenyes kapitalizmus immorálisnak minősíthető. A magyar újkonzervatív ideológia egyik vezető képviselője azt a nem minden szellemet nélkülöző gyondolati játékot is megengedi magának (természetesen nem áll vele egyedül a nemzetközi konzervatív publicisztikában), hogy a szabadság jelszavával szemben kijátssza a verseny során létrejött vagyoni rétegződés ténye által megsértett egyenlőség elvét, valamint a testvériség eszméjét.4 9 Ha az újkonzervatív publicisztika, mint láttuk, hatásos érveket hozott fel arra, hogy a burzsoázia uralma is azonos jellegű osztályuralom, mint a nemesi földbirtokos osztályé, ez bizonyíték lehetett a liberális eszme eszmei csődjére, de kevéssé alkalmas arra, hogy — éppen a konzervatív eszmekör logikája alapján állva — kétségbe vonja ennek az uralomnak történeti jogosultságát. Hiszen ha ugyanolyan oligarchizmus mint a nemességé, akkor ugyan miért nem olyan jogosult, mint amaz? Azaz a konzervatív érvelésnek felelnie kellett arra a kérdésre, amelyet egyik illusztráló citátumban felbukkanni láttunk: ugyan vajon tényleg miért nem mindegy, hogy kié a föld (vagy gyár, vagy bank), ha egyszer azonos gazdasági, társadalmi funkciót tölt be nemes származású vagy polgári tulajdonos kezében? Erre a liberializmus elleni morális érvek kevés meggyőzőerőt szolgáltathattak. Már lényegesen többet a partiarchális feudális viszonyok létbiztonságot garantáló kiegyensúlyozottságára hivatkozó érvek. Ezekkel azonban leplezetlenül múlt felé forduló reakciósságuk miatt csínján kellett bánni. Más érvek szükségesek tehát a szabad gazdasági versenyben „gyengének" bizonyuló hagyományhoz kötődő rétegek uralom- illetve lét jogosultságának igazolására. Egyik hatékony argumentum az. organikus fejlődés gondolata. Az 1848-as fordulattal hirtelen beállott magyar polgárosodás már eleve anorganikusan indult folyamat. Folytatása: a nemesi, paraszti, kisiparos rétegek tönkremene-47 „A júliusi királysággal Franciaországban uralomra jutott a polgárság. De nem abban az eszményi értelemben, hogy mindnyájan egy haza polgárai vagyunk. Hanem a legszűkkeblűbb kasztszellem értelmében. Nem a citoyen, hanem a bourgeois." Asbóth János: Korunk uralkodó eszméi (akadémiai székfoglalója 1895. okt. 14-én). Tárasdalmipolitikai beszédei. Bp. 1899. 13. 48 „Nézetem szerint 1848-ban nem azért mondott le előjogai, kiváltságai és vagyona egy részéről a magyar nemesség, hogy azt most egy cseppel sem nagyobb számú osztály a maga számára elsajátítsa, s az egyenlőség szent korszakában, az egyedül üdvözítő liberalismus zászlója alatt, mint kiváltságos osztály nyakunkra üljön." Conservatív magyar politika. 112—113. 49 „Az erősebb, az ügyesebb uralmának korlátnélküliségét kifogásoljuk, mert azt tartjuk, hogy a szabadság egymagában odaállítva, mint ideál, szertelenségekre ragad és az ügyesebbnek, az erősebbnek a korlátlan uralmához vezet akkor, ha nincs enyhítve ama másik két faktor által, amely száz és egynéhány év előtt Franciaországban hangzott fel először és amelyet azóta a művelt világban mindenütt jelszónak fogadtak el, amely a szabadság eszméjét kiegészíti és korlátozza: ez az egyenlőség és testvériség fogalma. ... A mai korszak megfeledkezett eme jelszavakról és a gazdasági téren csupán a szabadsággal foglalkozik, így létrejött az erősebb uralma a gyengébb felett, anélkül, hogy az erősek uralmának szigorát a testvériség érzelme szelídítené." Károlyi Sándor: Programbeszéd Göncön, 1901. szept. 10. Bp. 1901. 5—6.
