Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
18 SZABÓ MIKLÓS tikai kezdeményezésének és nyomásának eredménye volt; az agrárius szociálpolitikai koncepció hivatalos agrárpolitikává válásának első és mindvégig legnagyobb szabású lépése. Megszervezője, Darányi Ignác akkori földművelési miniszter az agrárius mozgalomnak, Károlyi Sándor után második vezetője volt. Az ő személye eleve biztosította a Gazdaszövetség befolyását a szövetkezetek működésére. Ez a befolyás azonban döntően nem felülről, a központból, hanem alul, az egyes szövetkezetek szintjén érvényesült. A falusi hitelszövetkezetek alakítása kezdettől a Gazdaszövetség s általában a vele összefonódott konzervatív front helyi erőinek, mint már utaltunk rá, a papságnak és egyházi tanítóságnek ügye volt. Az OKH hálózata ugyanúgy reájuk támaszkodott, mint a katolikus népszövetségek s az agrárius gazdakörök. Az OKH hálózata helyi szinten azonos volt a Gazdaszövetség helyi apparátusával. A szövetkezetek érthető módon lényegesen nagyobb tömeget tömörítettek, mint a gazdaszövetség — ezek természetesen nem képezték teljes egészükben az agráriusok politikai táborát, a tudatos agrárius elemek csupán jelentéktelen részüket tették ki, mégis a szövetkezeteken keresztül állandó lehetőség volt széles tömegek mozgósítása határozott jellegű akciókra, s rajtuk keresztül állandó agrárius befolyás hatott a szemléletben távol álló tömegre is. Az OKH fennállása első évében, 1899-ben 712 szövetkezetben 141 623 tagot tömörített, ez tíz év alatt, 1908-ra 2096 szövetkezetben 551 514 tagra emelkedett.41 A szövetkezeti szervezkedés másik formája a fogyasztási szövetkezet volt. Itt az agráriusok saját szervezettel rendelkeztek, az ugyancsak 1898-ban alakult Hangya szövetkezettel. Ez 1901-ben 171 szövetkezetben 30 564 tagot tömörített.42 A dualista korszak végére mindkét szövetkezeti hálózat megsokszorozta szervezetei és tagjai számát indulásához képest. Az OKH 1917-ben 2430 szövetkezetben 635 000 taggal, a Hangya 1918-ban 2140 szövetkezetben 658 000 taggal rendelkezett.4 3 Mind a hitel- mind pedig a fogyasztási szövetkezetek elsősorban a parasztság helyi hitelezői a falusi kocsmárosok és szatócsok—Magyarországon ismeretesen zömmel zsidó származásúak — ellen, ezek lekonkurrálása végett alakultak. Az agráriusok a „falusi uzsorások" elleni demagógiával igyekeztek elsősorban paraszti bázist verbuválni. A két nagy szövetkezeti hálózat célja elsősorban nem „szociális olajcsepp" cseppentés volt; ezek a szövetkezetek nem tudták olcsóbb hitellel s áruval ellátni a parasztságot. Céljuk sokkal inkább az volt, hogy az ily módon szervezett tömegerőt és a kiépült apparátus által jelentett hatalmi súlyt felhasználhassák nem a falusi kiskereskedők — hanem a bank-és ipari nagytőke elleni országos méretű konkurenciaharcban politikai erőként. Az új típusú konzervativizmus főbb jellemzői Alábbiakban megkíséreljük összefoglalva rekapitulálni az újtípusí konzervativizmus liberalizmus kritikájának — mely minden tekintetben legáltalánosabb elméleti kiindulása volt - fő vonásait, majd ezt követően az újtípusú konzervativizmus reformjavaslatait. 41 Jelentés az 1898: XXIII. tc. alapján alakult Országos Központi Hitelszövetkezet s ahhoz csatlakozott szövetkezetek tíz évi működéséről (1899—1908). Bp. 1908. 58. 42 Szigethy Lehel: A fogyasztási szövetkezetek és a kereskedelem. Bp. 1911. 17. 43 Bernát István: Küzdelmek és eredmények. Bp. 1936. 110—111.
