Századok – 1974
Krónika - Tudományos emlékülés Nyíregyházán a város örökváltsága 150. évfordulója alkalmából (1974. október 25–26.). (Bácskai Vera) 1337/V-VI
1340 KRÓNIKA zetét abban látta, hogy míg a városi, központi funkciók minőségi differenciáltságát tekintve a város a magyar városhálózatban a 10 — 11. helyen áll, az intézményhálózata által lebonyolított forgalom alapján jóval előkelőbb helyezést nyer, s a kereskedelem által ellátott vidéki lakosság számát tekintve a városok rangsorában Miskolc után a második helyet foglalja el. Nyíregyháza sajátos helyzetét tehát az határozza meg, hogy kiemelkedően nagy szerepe van vidéke lakosságának ellátásában, nem utolsósorban a kisebb megyei központok fejletlensége következtében. A nyíregyházi szolgáltatások, illetve szolgáltató intézmények erőteljes fejlesztése tehát a leghatékonyabb eszköze a vidék fejlesztésének is, hiszen az eszközölt beruházások nagy hányada a vidék ellátását szolgálja. Kalata Gyula a városrendezés mai gondjairól beszélve Szabolcs-Szatmár megye urbanizációs problémáinak fényében vizsgálta Nyíregyháza fejlődését. Megállapította, hogy a megyei ipar a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerőnek csak egy részét képes foglalkoztatni, s a városok jelenlegi kommunális ellátottsága nem tudja még kielégíteni a megváltozott összetételű és megváltozott igényű népesség szükségleteit. Ennek következtében, csökkenő tendenciája ellenére még jelentős az ingázás, az elvándorlás. A jelenlegi adottságok, a lehetőségek felmérésével és a jövő fejlődés előrebecslésével készült el még 1962-ben Nyíregyháza általános rendezési terve; alapkoncepciójának helyességét az azóta eltelt évtized igazolta. Kitért a megye többi városának helyzetére, és rendezési tervének ismertetésére is. Ördögh János Nyíregyháza társadalma napjainkban c. előadásában rövid áttekintést adott Nyíregyháza polgári korszaktól örökölt társadalmi összetételéről. Az I960 óta végbement átalakulás legfontosabb eredményeként a foglalkozási összetétel megváltozását, a munkásság számának és arányának erőteljes növekedését jelölte meg. Míg 1950 előtt az aktív keresőknek több mint egyharmada mezőgazdasággal foglalkozott, arányuk 1970-re 14%-ra csökkent, míg az ipari munkásság aránya 21%-ról 40%-га emelkedett. A nyíregyházi munkások összetételére jellemző, hogy többségük nemrég szakadt el a mezőgazdaságtól (vagy ma is kétlaki életet él), s igen nagy a szakképzetlen munkaerők száma, bár arányuk az utóbbi évek erőteljes szakmunkásképzése következtében csökkenő tendenciát mutat. Mindezt figyelembe kell venni a munkásság városi életformájának kialakításánál, az urbanizációs folyamatok irányításánál. Az értelmiségi-alkalmazott réteg már a polgári korszakban is jelentős volt, aránya nagyjából változatlan maradt, összetétele azonban, a műszaki értelmiség számának növekedésével, erősen módosult. Az iparosítás első korszakában a műszaki értelmiség főleg a beköltözőkből verbuválódott, a felsőfokú oktatási intézmények, a középiskolai hálózat kiépítése következtében azonban növekszik a helyi utánpótlás. Az ülésszak előadói elsősorban a város mai társadalmi összetételének történelmi alakulását és sajátosságait vizsgálták. A korábbi korszakok tárgyalásánál talán túlságosan is háttérbe szorultak a gazdasági fejlődés kérdései, és sajnálatos, hogy a szűkre szabott idő miatt nem került sor vitára. Az ülésszak rendezőit azonban nem is ezért illetheti elsősorban bírálat, mint inkább azért, mert e példamutatóan összeállított, s a helytörténet komoly eredményeit és színvonalát tükröző ülésszakra a távolabbi vidékekről kevés hallgatót hívtak meg. Rokonszenves vonás, hogy a nyíregyháziak az évfordulót túlzott ünnepélyesség nélkül, elsősorban saját körükben, az eddigi eredmények felmérésével, a problémák feltárásával ünnepelték meg, mégis sajnálatos, hogy az előadások pozitív tanulságaiban viszonylag kevesen részesedhettek. Éppen ezért őszintén remélhető, hogy az ülésszak anyaga teljes terjedelmében és megfelelő példányszámban mihamarabb nyomtatásban is meg fog jelenni. Bácskai Vera
