Századok – 1974

Krónika - Tudományos ülésszak a Történettudományi Intézet fennállásának 25. évfordulóján (Pál Lajos) 1313/V-VI

1332 KRÓNIKA tudományok doktora, a Történettudományi Intézet főmunkatársa tartotta ,,A tanyarendszer átalakulásának problémái a felszabadulás után" címmel. Előadása bevezetőjében rámutatott, hogy a kérdéskör felelevenítésére egyrészt az ad okot, hogy szintén éppen 25 évvel ezelőtt hozták létre a tanyarendszer felszámolásának megoldására az Országos Tanyai Tanácsot, másrészt az, hogy az ELTE új-és legújabbkori történeti tanszéke szervezésében, az intézet által is támogatott, mintegy két esztendeje folyó tanyatörténeti kutatások első eredményeiről is számot lehet már adni. E kérdés kutatásához rendkívül sok anyag áll a kutatók rendelkezésére, ugyanakkor az is igaz, hogy ez a hatalmas anyag nehezen áttekinthető, sokszor éppen zavaró a kutatások számára. Példaként hozta fel az előadó a 10 évenként rendszeresen megtartott népszámlálások külterületi anyagát, amely nem különíti el a tanyát a többi külterülettől, — határuk egyébként is gyakran változott —, másrészt a népszámlálások idején (január 1.) kimutatott lélekszám és annak összetétele sem tükrözi a munkásabb évszakok állandóbb népességi helyzetét. Az Országos Tanyai Tanács tevékenységi köre szükségszerűen elsősorban az alföldi tanyás vidékekre terjedt ki, mégis rá kell mutatni, hogy az alföldi tanyák lakosságának 1949-es 1 millió körül alakuló száma 1970-re még a felére sem csökkent. A külterületi lakott helyek száma pedig csupán egyötödével lett kevesebb az adott időszakban. Az 1949-ben elhatározott célkitűzések megvalósítására különféle, a külterületi építkezéseket tiltó, ugyanakkor a belterületté fejlesztést szorgalmazó rendelet született, a megfelelő igazgatási, pénzügyi ós műszaki apparátus létrehozásával párhuzamosan. Mégis, — hangsúlyozta az előadó —, a tanyaközpontok fejlődése elmaradt a kívánt szinttől, sőt az új községek egy része egyenesen életképtelennek bizonyult. Ennek következtében a tanyai népesség valóságos csökkenését nagyjából egy szintre tehetjük az iparosodás és városiasodás fejlődéséből egyébként is adódó elvándorlás arányával. Ezek az adatok is bizonyítják annak az Erdei Ferenc által már korábban megfogalmazott tételnek igazságát, hogy a tanyai helyzet elmaradottsága elsősorban az általános szociális viszonyok, a népgazdaság elmaradottságának velejárója. A tanyából városba elvándorlás sok esetben úgy következett be, hogy a lakosság egyszerűen átugrotta a közbülső fokot, a tanyaközpontot vagy községet. Természetszerűleg vetődik fel a kérdés, hogy ilyen körülmények között miért erőltették a tanyaközpontok, községek kialakítását. Ezt az előadó történelmi okokkal magyarázta. Addig ugyanis, — mutatott rá —, amíg Nyugat-Európában a farm jellegű mezőgazdaság, és — a fokozott birtok- és üzemi koncentráció következtében — a tanyához hasonló típusú települések egyre ritkábbá és izoláltabbá váltak; nálunk a fokozódó birtokaprózódás a tanyáknak, tanyai településeknek bizonyos sűrűsödését eredményezte. Magyarországon a két világháború között a tanyai lakosság száma jelentősen megnövekedett, amit a polgári tanyairodalom két okkal magyarázott. Egyrészt a Nagyatádi-féle „földreform" nyomán bekövetkezett — területileg nem, de számban jelentős — parcellázással, másrészt az ipari-közlekedési dolgozók bizonyos elemeinek az elégtelen városi fejlődés következtében való kihúzódásával. Ennek következtében a tanyán is, ugyanúgy, mint falun, kialakult a várossal való szembenállás társadalmi bázisa. A felszabadulás után, a földreform nyomán, tovább növekedett a tanyák száma, elsősorban az Alföldön. Különböző források 70 — 75 ezerre teszik az 1945—49 között újonnan épült tanyák számát. Ezt a növekedést elősegítette az is, — emelte ki Orbán Sándor —, hogy a földreform során kiosztott házhelyek egy része is a tanyavilágban került szétosztásra. A tanyák szociális, közigazgatási helyzetének javítására 1949-ig történtek lépések, s ezért nem minden alap nélkül született az a döntés, hogy tovább mennek ezen az úton. 1949-ben azonban lényegesen megváltoztak a korábbi feltételek. A mezőgazdaság szocialista átalakítása — az akkori felfogás szerint — a tanyarendszer egész sorsát kérdőjelezte meg. A tanyai parasztságnak két szempontból is változtatnia kellett volna addigi, megszokott életvitelén; egyrészt a szövetkezetbe lépve, fel kellett hagynia hagyományos egyéni gazdálkodásával, másrészt a tanyavilágból a faluba, községbe kellett volna költöznie. Az ötvenes évek elején kialakult gazdaságpolitikai intézk9iásek ós az alminisz tratív eszközök széleskörű alkalmazása arra kényszerítették a tanyai parasztságot, hogy igyekezzék kivonni magát ezen intézkedések következményei alól, s mindent megtett azért, hogy a tanyán maradhasson. Kiemelte még az előadó, hogy a tanyaközpontok kialakítására, házépítési kölcsönökre a szükséges anyagi eszközök sem álltak olyan msrtékban re ndelkezésre, min szükséges lett volna.