Századok – 1974

Krónika - Tudományos ülésszak a Történettudományi Intézet fennállásának 25. évfordulóján (Pál Lajos) 1313/V-VI

KRÓNIKA 1323 egyidősek az Intézettel. Az ekkor megindult kutatások nagy jelentőségét abban látta, hogy előszőr kísérelték meg, hogy kijelöljék a munkásosztály helyét és szerepét az utóbbi évszázad magyar történetében. A kezdeti időszak az első összefoglalások elkészültéig, 1956 —56-ig tartott. E munkák hibáiról szólva rámutatott, hogy azok megmaradtak a jelenségek leírásánál, s kevéssé tudták összekapcsolni a nemzeti történet egészével, vagy a nemzetközi munkásmozgalom problematikájával. Hozzájárultak még e hibákhoz a dogmatikus-voluntarista szemléletből adódó torzulások is, amelyeket egyfajta „kurucos-nacionalista" beszüremlés is színezett. Az SzKP XX. kongresszusa utáni időszakban mint történetírásunk egésze, úgy a dualizmuskori magyarországi munkásmozgalom történeti értékelése is a reálisabb történetszemlélet jegyében kialakuló termékeny vitákban formálódott. E munka egyik legfontosabb eredményeként a szocialista munkásmozgalom objektív feltételei történetének kidolgozását jelölte meg az előadó. Az eredményes kutatásokhoz nagymértékben járultak hozzá a kelet-középeurópai komparatív gazdaságtörténet eredményei, amelyek új megvilágításba helyezték e térség, s ezen belül Magyarország tőkés fejlődésének sajátosságait. Ezek az eredmények szolgáltak alapul a társadalom osztályszerkezetének kimunkálásához, amellyel a munkásosztály helyét és súlyát is pontosabban lehetett meghatározni. Az előadó hangsúlyozta, hogy a munkásosztály származása, rétegződése kutatása területén, a jelentős eredmények ellenére, még hosszú, türelmes, aprólékos munka szükséges ahhoz, hogy a mozgalom mindenkori bázisának képe árnyaltabb kidolgozást nyerjen. Szintén sokban segítették e korszak munkásmozgalmának jobb megértését a dualizmus kora politikai-történeti kutatásainak eredményei, amelyek hozzájárultak a demokratikus átalakulásért folytatott harc reálisabb értékeléséhez. Természetes azonban, — mutatott rá Mucsi Ferenc —, hogy a kutatás ma is a mozgalom belső fejlődésének kérdéseire koncentrál elsősorban, s azokat a folyamatokat vizsgálja, amelyek során a mozgalom megszabadult a kezdeti polgári-kispolgári befolyásoktól. Ez a magyarázata annak, hogy előtérbe került a marxizmus elterjedése folyamatának a vizsgálata; ennek eredményeképpen kialakult a jellegzetes hazai szocialista szervezet, amely a szakmunkásság kisebb csoportjai mellett megkísérelte a „fejmunkások" szocialista szervezését is. Ez a munka, főleg a Párizsi Kommün hatására, gyorsan haladt előre a szervezkedés útján. Ezt az ígéretesen fejlődő mozgalmat fojtotta el a kormány az első szocialistaellenes per, a „hűtlenségi per" megrendezésével, majd a tervezett szociáldemokrata párt betiltásával. Az előadó rámutatott, hogy ezek, s a következő évek kevésbé kidolgozottak, a kétségtelen előrelépések ellenére, amelyek közül Frankel Leó hazai tevékenységének pontosabb felmérését, s a 80-as években a párton belül jelentkező különböző irányzatok felvázolását jelölte meg. Részletesebben kimunkált az MSzDP megalakulása és első éveinek története. A párt a II. Internacionálé segítségével ekkor teszi meg a döntő lépést afelé, hogy a munkásság nagy részére kiterjessze befolyását, s valóban önálló politikai erővé fejlődjók. E lépés elengedhetetlen előfeltétele volt, hogy a munkásság nagy tömegei körében háttérbe szoruljon a polgári befolyás utolsó, de legszámottevőbb formája, a nacionalizmus. Ezt a párt a fellendülő bérharcok eredményeire támaszkodva hamarosan el is érte, s talán végletes eszközökkel, de eredményesen rombolta a Kossuth-kultuszt, amikor azt hirdette, hogy Kossuthtal szemben a forradalmi baloldal, Petőfi és Táncsics örökösének tekinti magát. Ez a harc, mutatott rá az előadó, szükséges volt a Függetlenségi Párt befolyásának felszámolása miatt, azonban egyúttal azt is eredményezte, hogy a párt a nemzeti problematikát sokáig megkerülte, s pl. az 1903-as új programban is csak általánosságokban szól a nemzetiségi egyenjogúságról. Ez gátolta a nemzetiségi proletariátussal való együttműködést is. Nem volt kialakult, egyértelmű álláspontja a pártnak az osztrák—magyar kapcsolatok kérdésében sem, csupán az önálló vámterület megvalósítását tartotta előnyösnek. Az előadó kitért arra, hogy a korábbi történeti irodalom elmarasztalta a szociáldemokratákat abban, hogy nem álltak a nemzeti függetlenségi mozgalom élére. Rámutatott, hogy ez a felfogás két szempontból is hibás volt: egyrészt a párt a nemzeti önrendelkezés kérdését csak a többi nemzetség-nép önrendelkezésével összekapcsoltán hirdethette volna meg, s ezt a nemzetiségi mozgalmak sokszor egymást keresztező álláspontja is kérdésessé tette; másrészt ez a felfogás eleve feltételezte Magyarország fél-