Századok – 1974
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1307/V-VI
KRÓNIKA 1309 A történettudomány több alkalommal foglalkozott a tankönyvírás problémáival, így az ötvenes években a Történettudományi Intézet központi feladatként foglalkozott ezekkel a munkálatokkal, a marxista szellemű tankönyvek előkészítésével. A hatvanas évek jelentik azt az időszakot, amikor munkaközösségként működve, s a történész szakértőket bevonva alakítják ki „előbb a kereteit és feltételeit, majd a szövegeit annak a reformtankönyv állománynak, amellyel ma is rendelkezünk, amelyeket tudományos szempontból is értéknek tekinthetünk." Az előadó a továbbiakban foglalkozott a történetszemléleti, megalapozás problematikájával, a tankönyvek nemzetközi egyeztetésének bizottsági munkálataival, majd a forrásszemelvények köteteivel, amelyekről megállapította, hogy céltudatos kiadói munkára vallanak, s „bennük is a tudomány korszerű eredményei tükröződnek". Befejezésül Székely György egyetértve a tankönyv munkaeszköz jellegével, amely egyúttal a történelmi készségfejlesztés és szemléletformálás alapvető forrása, azt hangsúlyozta, hogy a rendező szervek helyes időpontot választottak e kérdéskör megvitatására, s az egyes munkálatok figyelembe vételét, mérlegre tevését jelölte meg a szekcióülések feladatául. Balázs Oyörgyné egyetemi docens „Történelemtanítás és tankönyv" című előadásának bevezetőjében a történelemtanítás eszközrendszerének az elmúlt évtizedben bekövetkezett változásáról, a történelemoktatás metodikájának gazdagodásáról, de ugyanakkor a történelemtanítás feladatainak nehezebbé válásáról szólt. Az előadó a hazai történelemoktatás feladatául változatlanul a személyiségformálást, az önértékelést, az önismeretnyújtást jelölte meg, hangsúlyozva, „hogy oktatásunk változatlan feladata a bizonyosságok szilárd rendszerének kialakítása". Csatlakozva a bevezető referátumokban elhangzottakhoz, Balázs Györgyné is azt állapította meg, hogy a hatvanas évek tankönyvei „a tudomány, a metodika és az azt megalapozó tartalompszichológia alapján korszerűek és korunk színvonalán állók voltak". Megítélése szerint az oktatás alapvető tartalmában döntően megváltoztatni semmit sem szükséges, mindössze az oktatási gyakorlat alapján ajánlott megvitatásra pár olyan problémát, amelyek megoldása tovább erősíthetné az eddigi eredményeket. Igv javasolta a világtörténeti látásmód következetesebb érvényesítése érdekében, hogy „ne csak a témák lezárásakor adjunk egy szinkronisztikus áttekintést, hanem ... a bevezetőben is, az általános világképből induljunk ki". Megvizsgálandóként vetette fel, hogy nemcsak a forradalmi, de az ellenforradalmi erőket is differenciáltabban mutassuk be, hiszen „a fejlődést gátló szerepe minden korban nagy, mert összefüggésben van a hatalmi szférával, a megszokott, de beidegzett szokásformák rendszerével". Fontos, elengedhetetlen feladatként jelölte meg, hogy konkrét megvalósulási formájában mutassuk be a történelem különböző korszakaiban élő emberek, osztályok, személyek életmódját, mindennapi életét, gondolkodásmódját. Végül hivatkozva konkrét példákra, jelenlegi tankönyveinkkel kapcsolatban olyan részeket kiemelve, amelyek a történelmi hitelesség és valóság felismeréséhez nem nagyon segítenek, javasolta a tankönyvek szövegeinek újabb, szükséges átdolgozását. Nemzetközi példákra utalva munkacsoportok létrehozásának szükségességéről szólt, amelyekben tudósok, pszichológusok, gyakorló tanárok és metodikusok működnének együtt az új tantervek, tankönyvek kimunkálásában. A bevezető előadások elhangzása utáni vitában elsőként felszólaló Hegedűs András, a szegedi Tanárképző Főiskola főigazgatója Németh Lászlónak a tankönyvírásról megfogalmazott elveit elemezte. Megítélése szerint ha Németh László 1946 utáni pedagógiai nézeteinek alakulását nyomon követjük, megállapíthatjuk, hogy ő szocialista társadalmunk iskolaképének kimunkálásán fáradozott. Németh László pedagógiai rendszerében fontos helyet foglalt el az áttekintőképességre, a műveltségre nevelés a középiskolában, s törekvése szerint „ki kell emelni a tanulóban azt a képességet, hogy tudjon rendet teremteni a világban, s tudjon rendet teremteni önmagában". Végül a hozzászóló ismertette Németh Lászlónak a történelemtankönyvek struktúrájára vonatkozó elgondolásait. Biró Ferencné szakfelügyelő a jövő tankönyveinek alapkérdéseit vizsgálta hozzászólásában. Külföldi példákra hivatkozva aláhúzta az integrációs törekvések fontosságát. Napjaink történetének gazdagabb, színesebb, differenciáltabb tanítása érdekében javasolta, hogy az általános iskola VIII., a középiskola IV. osztályaiban 1917-tel, a korszakhatárral kezdjük az anyagot. Véleménye szerint a munkásmozgalom tanítása jelenlegi fogalomrendszerének egy része nem alkalmazkodik az általános iskola életkori sajátosságaihoz. Sokkal gazdagabban kellene foglalkoznunk a munkásság létviszonyaival, a szakszervezetek szerepével. Bíró Ferencné ezután foglalkozott az általános iskola tantervének aránytalanságaival, így hivatkozott arra, hogy pl. a reformkort sokkal árnyaltabban