Századok – 1974

Folyóiratszemle - Vajtkevičius B. Ju.–Kackh. Ju. Ju.–Steinberg V. A.: A történettudomány fejlődése a balti szovjet köztársaságokban 1302/V-VI

1302 FOLYÓIRATSZEMLE В. Ju. Vajtkeviéius, Ju. Ju. Kachk, V. A. Steinberg : A történettudomány fejlődése a balti szovjet köztársaságokban A három baltikumi szovjet köztársaság akadémiai történettudományi intézetei 1973 júniusában együttes munkaértekezleten vitatták meg tudományterületük eredményeit, s felvázolták a megoldásra váró közös feladatokat. A litván, észt és lett történészek a második világháború befejezése óta haladó és forradalmi hagyományaikra támaszkodva, az össz-szövetségi tudományos intézetek segítéségét felhasználva megteremtették a szovjet marxista történetírás szerves részét képezó nemzeti történettudományukat. Eredményeik ismertetésének élére a több kötetes összefoglaló munkák kívánkoznak. A polgári, nacionalista szemlélet kritikája, tudományosan megalapozott periodizáció és marxista eszmeiség jellemzi ezeket a feldolgozásokat. Tükröződik ez az osztálytársadalom, a feudális állam kialakulását és az idegen (elsősorban német) hódítók elleni harc történetét ismertető fejezetekben is. Természetesen részmonográfiák is tárgyalják a nemzeti múlt egyes területeit. 1968-ban ill. 1972-ben jelent meg Vilnius története két kötetben. Litvániában L. Muljaviőiua és M. Juias munkássága a XVIII. századi agrárkapitalista fejlődés elemzésére irányul. Elsőként a szovjet történetíráson belül a vilniusi kutatók — befejezve a feudáliskori parasztság történetének feldolgozását — a középkor kultúrájának vizsgálatát tűzték napirendre. A nemzetközileg is elismert észt agrár- és gazdaságtörténetirás matematikai módszerekkel kísérletezik. Az utóbbi években sorra jelentek meg az iparágak, üzemek történetét taglaló kismonográfiák. A lett történetírás hagyományos témája a XIX. századi agrárfejlődés. V. V. Dorosenko és H. P. Strod színvonalas kötetekben, tanulmányokban tették közzé kutatási eredményeiket. A XX. század történetének vizsgálata a szocialista nemzeti tudat kialakításához nyújthat komoly segítséget. Nagy gondot fordítanak a szocialista forradalom gazdasági-társadalmi feltételeinek a feltárására, az orosz forradalmi munkásmozgalom hatásának értékelésére. Külön monográfia jelent meg például 1970-ben Rigában a lett lövészek harcairól. Kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a baltikumi szovjet történészek az 1940 utáni időszak vizsgálatának. Az 1940-es év gyökeres változásait, az 1941 —1945 közötti antifasiszta küzdelmeket dokumentumgyűjtemények, tanulmánykötetek és monográfiák dolgozták fel mind a három balti szovjet köztársaságban. Ezeknek a kérdéseknek a marxista szellemben történő bemutatása a szocialista jellegű történelmi-társadalmi tudat formálása és а hazafias nevelés szempontjából is szükséges. A szocializmus építése gazdasági és társadalmi folyamatainak elemzésére különös gondot fordítanak. Észtországban pl. az akadémiai intézet egyik kutatócsoportja csaknem egészében az 1940 utáni fejlődés vizsgálatára specializálta magát. Kedvelt kutatási terület is ez egyben, mert igen gazdag forrásanyag áll rendelkezésre vizsgálatához, s ez a korszerű, köztük a történetszociológiai módszerek alkalmazását is lehetővé teszi. A munkásosztály szociológiai vizsgálata, a mezőgazdaság szocialista átalakításának kérdései a legkedveltebb témák. E. B. Bannik észt kutató például 453 kolhoz és szovhoz adatait dolgozta fel. Egyik legfontosabb következtetése, hogy hazájában a falu és város közötti szociális mobilitás egyensúlyba jutott, tehát a szocialista társadalmi viszonyok és a gazdasági-társadalmi szerkezet összhangjáról beszélhetünk. A multinacionális kapcsolatok mikroszociológiai vizsgálata, amely 1965-ben indult meg, elsőként a Szovjetunióban, ugyancsak komoly tudományos eredményekkel kecsegtet. A részkutatások sokrétű, korszerű módszerekkel elért, marxista szemléletű összegzése megteremtette a feltételeket az összefoglaló munkák újabb (a litván történet IV., az észt történet III.) köteteinek elkészítéséhez. A történelem társtudományai közül a néprajz megélénkülése a legszembetűnőbb. A hagyományos földművelési eszközök összegyűjtése, elemző feldolgozása az egyik központi feladat. Napirendre került mindhárom szovjet köztársaságban egy néprajzi atlasz elkészítése. A szokáskutatás és életmódvizsgálat a „divatos" témák között szerepel. A családi események hagyományait felhasználva dolgozták ki pl. Litvániában a különböző családi-társadalmi események lebonyolítási rendjét. A munkásosztály etnográfiai vizsgálata, amelynek középpontjában az etnikai származás és az integratív tendenciák elemzése áll, újszerűségével tűnik ki. Legújabban pedig a szocialista falu anyagi kultúrája és életmódváltozásai kerültek a tudományos érdeklődés középpontjába. A régészeti kutatások körében a litván szakemberek négy kötetes archaeológiai atlaszt tettek közzé. Gazdag régészeti anyagra épültek. B. Volkajte-Kulikauskene és B. Bimantene monográfiái, amelyek Litvánia ó- és középkőkori leleteit, ill. a XI—XII. századi tárgyi emlékeket dolgozták fel. Az utóbbi a litván népiség és a litván államiság kialakulása zinkronjának bizonyításához szolgáltat értékes adatokat. A tallinni archaeológusok korzerű, gépesített eljárások (pl. svéd módszerek) alkalmazásával tűnnek ki. 1969-ben ezek