Századok – 1974

Történeti irodalom - A Kubai Akadémia Történeti Intézetének kiadványai (Ism. Anderle Ádám) 1272/V-VI

1274 TÖRTÉNETI IRODALOM 1274 négernek nagyobb lehetősége van az egyéni kiemelkedésre, arra, hogy értékeljék szaktudását. A világpiac igényeit kielégítő ültetvényes gazdaság nagytömegű, olcsó munkaerőt követelt. E feltételt csak rabszolga-szállítással lehetett megoldani — a termelésbe bevonható indiánok kis száma miatt (az ültetvényes gazdaságban kezdetben indiánok is dolgoztak). Brazília esetében hívja fel a szerző a figyelmet arra, hogy a néger szerepe, tevékenysége összetett: itt pl. résztvesz a ,,bandeiras"-ban, az indiánok elleni akciókban, de az ellátás, szállítás megszervezésében, élelmiszertermelésben is nagy a szerepe, ugyanúgy, mint az út- és hídépítésben. Mindennek a jelentőségét Pacheco a következőkép,p fogalmazza meg: „így a néger segített a föld birtoklásának konszolidálásában . . ." Általánosítva a rabszolga felhasználásából adódó következtetéseket, mondja a szerző: ahogy a termelés magasabb, fejlettebb, intenzív formái kerültek bevezetésre, úgy helyettesíti a néger munkája az indiánét, a néger magasabb civilizációja miatt. Figyelmeztet: a fekete rabszolga bevonása a munkába térségenként változik — a metropolis és a helyi gazdaság érdekei szerint. Megállapítja: a nagykiterjedésű, változatos gazdasági struktúrájú gyarmat esetében (pl. Brazília) az afrikai rabszolga a társadalmi felemelkedés nagyobb lehetőségeivel számolhatott, mint a monokultúrás, kis szigeteken (Barbados, Jamaica, Trinidad stb.), ahol kemény, durva munkaviszonyok alakultak ki. A „néger attitűdöt" vizsgálva a néger rabszolga helyzetének sokfélesége tárul elénk. Az első négerek még aktív részesei a conquistának, Peruban például a hódítók az indiánok elleni harcra néger csapatokat szerveznek. Brazíliában néger rendőrség van a szökött rabszolgák kézrekerítésére. Nagy ültetvényeken a négerek egy csoportja szoros kapcsolatban van az úrral, „ütköző" a néger tömegekkel szemben. A négernek a termelésben elfoglalt helye szabja meg viselkedését; a nagy tömegek, az indiánhoz hasonló, nehéz viszonyok közt éltek, s ellenállnak, fellázadnak e viszonyok ellen — a cimarrón (lázadó néger rabszolga) központok is ezt jelzik (palenque pl. Kubában ! !), s e harcban megvan a kapcsolat az indiánnal. Pacheco hangsúlyozza: ahogy a gyarmati berendezkedés megszilárdul, a négerekkel szembeni kedvezések is csökkennek — korlátozzák lehetőségeiket. A tanulmány utolsó fejezete a néger abolíció utáni helyzetét tekinti át. GloriaGarcia tanulmánya Havanna provincia egy körzetének, Santa Cruz del Nortenak gazdaságát vizsgálja. Helytörténeti tanulmány, amely azonban, a levéltári források adta lehetőségek miatt egész Kuba gazdaságtörténetét is illusztrálhatja, s ad ehhez fontos adalékokat. A tanulmány az ültetvényes gazdaság egymást váltó szakaszait tárja fel. A XVI. századtól állattenyésztés és élelmiszer-termelés folyik a körzetben. A XVII. század második felében domináns a dohány (ezt már ennek előtte is termelték itt) és a kakaó lett. E két kultúra a mezőgazdasági területek növekedését is előmozdította. Mivel a dohány a főváros élelmiszerellátását veszélyeztette, a Cabildo Havanna környékén megtiltotta a dohánytermelést, ezért a dohány a partvidékre és a sziget belsejébe húzódik, az Almendares folyó mentén. A dohánytermelés a XVIII. század elején kezd hanyatlani. A kakaótermelést spekulációs okok ösztönözték, s ezért a magas árak megszűnése után nagyon gyorsan a kávé (részben) szorítja ki, hogy aztán a XIX. század első felében, amikor a kávétermelés válságba kerül, a Cabildo ismét szorgalmazza a kakaótermelés bevezetését. A cukor a XVIII. század elején kezd (XVII. századi előzmények után) hódítani. Az első szakaszban (1700 —1720) kisbirtokokon, néhány ingenioval, folyik a termelés. Később nagyobb birtokokon is (25— 60 caballería), a rabszolgamunka intenzív felhasználásával. Kiemeli Gloria Garcia: a XIX. század elejéig a kávé- és a cukor-termelés együtt fejlődik, néha ugyanazon a nagybirtokon belül. É két termék hódításaival együtt emelkednek a földárak: az 1750 körüli 250—300 peso/caballería 1780 táján 1500 pesora emelkedik sokhelyütt. A XVIII. század második felében a cukortermelés központja északabbra húzódik, s megfigyelhető az ingeniók termelési kapacitásának növekedése. A növekedés fő korlátja ezidőben már a munkaerő-hiány. A cukorexpanzió 1804-ig tart; ekkor 17 ingenio dolgozik a körzetben. Egy-egy birtokon átlagban 60—100 rabszolga él. A cukortermelés fejlődésével párhuzamosan halad a városi központok alakulása is, de ez a fejlődés megtörik a XIX. század elején. 1820-ig a cukortermelés stagnál, azután hanyatlás kezdődik. Ezt a szerző a gépi feldolgozással kapcsolja össze. Az alacsony cukorárak miatt számos ingenio tönkremegy. 1860-ban már csak 12 ingenio dolgozik a körzetben. Az 1857, 1861, 1873-as válságok e cukortermelő réteget tovább gyengítik, s ahogy a szerző megállapítja: egy potenciális nemzeti burzsoázia pusztult el ebben a gazdasági átalakulásban. 1875-től a nagy külföldi társaságok által épített nagy feldolgozók (central) végleg tönkreteszik a kis ingeniokat — erős koncentráció zajlott le. S ha az ültetvényest nem is fojtották meg teljesen (csak feldolgozóját !), függésbe került a gyártól. A XX. század elején a térségben három nagy gyár