Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - Lázár Márta Gellériné: A magyarországi kalendárium-irodalom a kapitalizmus korában 1850–1945. Előzmények hipotézisek és módszerek a tömegkultúra egy jellegzetes termékének vizsgálatához. I. rész 1226/V-VI
1242 GELLÉRISÍÉ LÁZÁR MÁRTA meg, sőt formális naptárirodalom kialakulásáról beszélnek.8 8 E folyamat összefügg a nyomtatott könyvek terjedésének viszonylagos gyorsulásával, melynek során a kalendáriumok is ponyvára kerülnek, egyéb népszerű kiadványokkal együtt. Ugyanakkor— legalábbis az eddig ismert adatok alapján úgy tűnik — a kiadásban bizonyosfokú koncentrálódás megy végbe; kevesebb helyen nyomnak kalendáriumot, mint a megelőző században.8 9 A XIX. század, s főképp annak 1820—1870 közötti szakasza hozza meg a kalendárium-irodalom virágkorát, az egyenletes tartalmi és terjesztésbeli fejlődés, valamint az olvasnitudás kiszélesedése eredményeképpen. „Korunk a naptár-irodalmat egész méltóságára emelte" — írja Kővári.90 Egymás után jelennek meg a tartós fennmaradás igényével szerkesztett kalendáriumok íDebreceni, Trattner-fóle, Esztergomi, Miskolci stb. kalendáriumok). Az 1810-es évektől újabb és újabb vállalkozások alakulnak.91 Ezidőtájt jelennek meg az almanach-típusú kalendáriumok is, melyek szerkezetileg ugyan követik a kalendáriumokat, de a hangsúly bennük a szépirodalomra esik.9 2 Bővülnek a kiadványok tartalmukban, s a reformkorban már fontos területévé válnak a népoktatásról, felvilágosításról szóló nézetek összecsapásának is. A tudatos művelődési célok vállalására jó példa az 1819 és 1856 között folyamatosan megjelent Debreceni Kalendárium, mely tartalmával, nyelvével egyaránt hozzájárul a paraszt-olvasó ismeretanyagának, történelemképének pozitív irányú alakításához, jó példát adva más kalendáriumkiadóknak is. Példányszáma a kor viszonylatában meglepően magas, az 1819 — 1849 közötti időszakban átlag évi 5000 példányban jelenik meg.93 Erdélyben egy másik kiadvány, a Hochmeister-kalendáriumok fejtenek ki hasonló pozitív hatást; az 1790-től új formában megjelenő kalendárium jó szerkezetben, számos újfajta rovatot is alkalmaz (irodalmi alkotások, mesék—mondák, népdalkönyv a hasznos tudnivalókon, gyakorlati tanácsadón kívül). Adleff a kiadók között (jórészt e kalendáriumtípus hatására) kialakult egészséges versenyről beszél, az előállítás tudatosságát tekintve: cél az ideális „népkönyv" előállítása, az oktató-mulattató rész tökéletesítése.9 4 A szabadságharcot követő időszakban a nyomdák nagy része éppen a kalendáriumok segítségével tudja magát az egyéb munkák megcsappanása ellenére fenntartani.95 Emich Gusztáv, Bucsánszky Alajos, Méhner Vilmos, Bartalits és Landerer nyomdái folyamatosan adnak ki naptárakat az 1850-es években. E naptárak közül jónóhány tölt be — tartalmánál fogva — nemzeti-politikai funkciót is, miután számukra a folyamatos megjelenés többé-kevésbé biztosított. A fokozott kelendőséget persze több nyomdász-kiadó is kihasználja, az ezidőtájt kialakult kiadói gyakorlatot ezért bírálja számos 88 E nézetben osztozik minden szerző, könyvterjesztési oldalát hangsúlyozza Melegdy, 139. A német naptárak elterjedésére Monsberger hoz adatokat, i. m. 6. A XVIII. századi magyar kalendárium-irodalom széleskörű feltárása most vette kezdetét, melyet-Nagy László, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa végez. 89 Trócsányi Győrt, Kassát, Kolozsvárt, Pestet, Pozsonyt, Szebent, Vácot, Lőcíét és Komáromot jelöli meg (i. m. 33). Ha ez a lista első látásra szűknek is tűnik, mindenképpen igen valószínű, hogy a szabadalmak a kiadások bizonyos fajta koncentrálódásához vezettek átmenetileg. 90 Kővári, 21. A XIX. sz.-i alakulásról ld. még: Mátray, 37, Brassai, i. m., Monsberger, 6, 62, Ortvtay, 288, Firtinger, 35. 91 Kováts forrásmegjelölés nélkül a következő helyeket és nyomdákat jelöli meg példányszámokkal az 1827. évből. Ld. Kováts, 366. (Együttes adatok nem szerepelnek eredetileg, ld. az I. sz. táblázatot.) 92 Pl. Délibáb, Magyar Hazai Vándor stb. ld. Szélpál, 10. 93 A Debreceni kalendáriumról: 400 éves a Debreceni Nyomda, 144, 154 — 551, 368-407. 94 Ld. ezekről a kérdésekről Adleff, 73 — 74. 95 Vö. A könyv ós könyvtár a magyar társadalom életében. 1849—1945. Összeáll. Kovács Máté. Bp. 1970. Gondolat, 18.
