Századok – 1974

Közlemények - Sey István: A balti kormányzóságok jobbágytörvényhozása 1765–1819 között 1207/V-VI

A BALTI KORMÁNYZÓSÁGOK JOBBÁGY TÖRVÉNYHOZÁSA 1219 A szolgáltatások mértéke és mennyisége a következőképpen módosul: Minden egysé g nagyságú telken gazdálkodó jobbágy 60 plusz 20 tallér szolgáltatással tartozik (57. §). Egy napi gyalogrobot 3, az igásrobot 5 grosát ér (55. §). Ahhoz, hogy a szolgáltatási normát teljesíteni lehessen, minden egységnyi nagyságú földterületen 10 — 10 munkaképes férfinak és nőnek kellett lakni, akik heti 2 nap robottal tartoztak a földesúrnak. A földesúri önkény kiküszöbölése céljából a törvény meghatározza az igás és a gyalogrobot egymáshoz való viszonyát, a kettő összege együttesen nem haladhatja meg a 40 tallért. Természetben a jobbágy 20 tallért köteles fizetni, míg a rétek, kaszálók használatáért, amit korábban a svéd jobbágy tör vény hozás nem vesz ellenszolgáltatás alapjául, most 20 tallérra értékelnek. Ez látszatra mintegy harmadrésszel emeli meg a jobbágyok adóját. A töredék telkesek a használatukban levő földterület nagyságának megfelelően adókötelesek (58. §). A jobbágygazdaságok munkaerejének megvédése érdekében a törvény úgy rendelkezik, hogy csak aratás idején szabad valamennyi munkaképes személyt robotra kötelezni, egyébként legfeljebb azok felét (67. §). A bíráskodási jog a korábbi gyakorlathoz mérten előnyösen változik meg a telkes jobbágyok számára. Elsősorban azért, mert a parasztbíróságok felállításával csökkenteni lehet a földesurak hatalmaskodását, másrészt a regulatíva mérsékli a kiszabható büntetések felső határát. A földnélküli falusi lakosság az 1804. évi lívlandi törvényből nem sok hasznot húz. Mint láttuk, egy gak nagyságú föld megművelésére a regulatíva 10—10 munkaképes férfit és nőt számít. Sem az egész, sem a fél, de még a negyed telken gazdálkodók sem tudnak minden esetben megfelelő számú munkaerőt biztosítani a majorságban elvégzendő munkákra. Többnyire a majorsági birtok szélén élő, kevés földdel rendelkező cselédek, zsellérek dolgoznak robotosként a gazdaságban, akiket a telkes jobbágy fogad fel. Felfogadásuk módját, valamint fizetésüket az 1809. évi kiegészítő cikkelyek (39 —49. §) határozzák meg.5S Munkaidejük nem haladhatja meg a napi 12 órát (24. §) és a parasztbíróságok kötelesek ellenőrizni, hogy a szolgáltatások mértéke helyes arányban álljon a dolgozók számával (60. j). A zsellérek nem rendelkezvén saját gazdasággal, kénytelenek bármilyen feltétel mellett munkát vállalni. Ha a földesúr nem tudja felfogadni őket kétkezi munkásként, és gazdálkodásra alkalmas földet sem tud számukra biztosítani, úgy köteles őket a városba engedni. A zselléri jogállású személyek kötelesek keresetük egy bizonyos hányadát földesuruknak megküldeni. Ha a zsellér nem akar a városba menni munkavállalás céljából, akkor a földesúri majorságban köteles hetente egy napot — minden ellenszolgáltatás nélkül — dolgozni. Feleségeik nyáron (április 23-tól szeptember 29-ig) ugyancsak egy nap ingyen munkára kötelezhetők, télen pedig szövésre. A földesúri majorságra kirótt katonaállítási kötelezettség szinte teljes egészében a zsellérek vállára nehezedik. Katonai szolgálatuk ideje alatt családjukról, ahogy a munkaképtelenekről is a telkes jobbágyoknak kell gondoskodni. Az udvari szolgák a földesúr szolgálatában álló személyek, akik legalább annyi fizetést kapnak, mint a telkes jobbágyok felfogadott munkásai (59. § és 1809. évi kieg. törvény). Felettük a földesúr bíráskodik és katonának is elküldhetők (52. §). Összefoglalva az egyes kategóriák jogait, a következő kép tárul elénk: 1. A telkes jobbágyok meghatározott nagyságú föld-darab birtokosai, amelyet nemcsak teljes joggal, de minden korlátozás nélkül szabadon művelhetnek. A jobbágyi telkek szabadon örökölhetók, birtokosai nem tartoznak a földesúri házi bíráskodási jogkörbe, katonaállítási kötelezettség nem terheli őket. 2. A cselédek a telkes jobbágyok eltartottjai. Kis gazdaságuk lehet, de robotolniuk kell a földesúri majorságban és a telkes jobbágy gazdaságában. Kettős kizsákmányolás és függés alatt álló személyek. Az úriszék kiszolgáltatottjai, valamint a katonaállítás második számú kötelezettjei. 55

E szerint: 4,5 lofstel szántót, 0,6 lofstel parlagot, 4,0 lofstel kaszálót, 0,18 lofste konyhakertet (2,94 lofstel = 1 gyeszjatyinával) kell kapniuk szolgálatuk fejében évente.