Századok – 1974
Közlemények - Sey István: A balti kormányzóságok jobbágytörvényhozása 1765–1819 között 1207/V-VI
1216 SE Y ISTVÁN A további pontok (6., 8., 9., 10., 11., 12. pont) bizonyos fokig korlátozzák a földesúri bíráskodást, és parasztbíróságok felállítását sürgetik. A nemesi gyűlést négy hónappal a szokásos idő előtt, 1803. február 17-re hívják össze. Ezúttal még a legeldugottabb birtokokról is eljönnek a nemesek, hogy egyik vagy másik csoport mellett adják le voksukat. A feszült várakozást a vegyes érzésekkel fogadott „12 pont" váltja fel. Terméketlen vitákra és sok gondolkodásra azonban nincs idő, mert a cár parancsa a mihamarabbi kész tervet sürgeti. A törvénytervezet gyors kidolgozására, a 12 pont tüzetesebb tanulmányozására 3 — 3 képviselőből bizottságot hoznak létre. A konzervatív csoport mindent megtesz annak érdekében, hogy bárminemű reform elfogadását megakadályozza. Röpiratokat, brosúrákat tesznek közzé, amelyek közül a legismertebb Unger-Sternbergé lesz. A cári hadsereg nyugalmazott őrnagya egykori hivatása szellemében ajánlja a megoldást: ,,... a felvilágosult gondolkodókat, akik polgárháborút szítanak, küldjétek akasztófára! Akinek nem nőtt be a feje lágya és a divat következtében hazug elveknek hódol, küldjétek ismét iskolába ! Tartsatok nagyszámú hadsereget Lívföldön, hogy ne szolgáljon rossz példával Oroszországnak ,.."4 6 Körülbelül így, vagy ehhez hasonló hangnemben lépnek fel a változást ellenzők minden liberális gondolat ellen. Hiába magyarázza F. W. Siwers egy újabb felszólalásában, hogy ő és társai nem a földesúri jogok eltörlését akarják, hanem csak lehetőséget akarnak biztosítani a jobbágyok nyugodt körülmények között történő adózásához. TJgy véljük, hogy a két tábor közötti alapvető nézetbeli különbséget mindez kifejezi. Nyilván a konzervatívok a cár haragjától félve és a liberálisok nyomásának engedve, hozzájárulnak egy törvénytervezet kidolgozásához, amelyet a Lívlandi Ügyek Vizsgálata Bizottságához továbbítanak. A bizottság magasrangú tagjai álláspontjára világít rá az 1803. augusztus 20-án készült bizottsági jegyzőkönyv, amely szerint nem is annyira a tervezet milyensége, mint inkább a jobbágyok elégedetlenségétől való félelem kelt aggodalmat.4 7 Tény és való, hogy I. Sándor ebben az időben már nem a jobbágyterhek valamiféle áltörvényekkel — mint az 1765-ös landtag végzése volt — való szabályozását kívánja, hanem annak nagyon is pontos meghatározását. A sajátos külpolitikai helyzet kényszeríti a cárt arra, hogy a jobbágyok érdekét szolgáló álláspontra helyezkedjék, még ha az időlegesen a balti nemesség egy részének nemtetszésével is találkozik. F. W. Siwers újabb pontjai, amit a landtag végeredményben elfogad, megfelelnek a, birodalmi vezetés által támasztott követelményeknek, és így reménykedni lehetett a cár jóindulatában, amely hamarosan be is igazolódik. 1804. február 20-án —.alig egy évvel a konkrét beavatkozás után — az uralkodó kézjegyével látja el a Lívlandi Ügyek Vizsgálata Bizottsága által beterjesztett tervezetet, majd a Bizottság a törvény bevezetésének, megvalósításának és végrehajtásának legfőbb állami szervévé alakul.48 Végül tisztáznunk kell egy félreértésekre alkalmat adható kérdést. Nevezetesen azt, hogy milyen elvek szolgálnak kiindulási alapul a regulative szerkesztésénél. Erre legilletékesebb a Bizottság maga, amely ezt így indokolja:,,... A jobbágyok szolgáltatásainak meghatározása ... nem más, mint a svéd takszációs módszer gyakorlati megvalósítása ...'"9 Kétségtelen tény, hogy a XIX. század elején nemcsak a liberálisok, de a jobbágyok részéről is igényként merül fel a szolgáltatások mennyiségének pontos meghatározása függetlenül attól, hogy a svéd taksarendszeren alapul-e vagy nem. A történeti előzményekből következően egyáltalán nem tarthatjuk különösnek, hogy éppen a svéd rendszert tekintik kiindulási alapnak. Annak ellenére, hogy a törvény minden részletében igyekszik pontosan meghatározni a szolgáltatások mórtékét és azokhoz átszámítási kulcsot is ad, a gyakorlatban egész sor kérdés marad elvi állásfoglalás nélkül. * Ahogy Lívlandban, úgy Estlandban is a 90-es évek közepétől a jobbágykérdés tartósan a nemesi gyűlések napirendi pontjává válik. 1795-től kezdődően az estiandi nemesek ilyen vagy olyan formában, de foglalkoznak a jobbágyok helyzetével. Már az első alkalommal javaslatot fogadnak el a közeljövő-46 Ist die, von Einigen des Adels projektierte Einführung der Freiheit unter dem Bauernstande in Livland, dem Staatsrechte Russlands conform? St. Peterburg, 1803. 47 Kahk Ju.: Kreszt'janszkij voprosz . . . sztr. 196. 48PSzZ. No 21. 162. 48 iSzamarin Ju.: Kreszt'janszkij voprosz v Lifljandii. Okrainü Rosszii. Szerija I. Vüpuszk VI. Berlin 1876. 194.
