Századok – 1974
Közlemények - Sey István: A balti kormányzóságok jobbágytörvényhozása 1765–1819 között 1207/V-VI
Sey István: A balti kormányzóságok jobbágy törvényhozása A kelet-európai jobbágyfelszabadítás bonyolult problémakörének egyik figyelmen kívül nem hagyható elemét a balti jobbágytörvényhozás története és lefolyása alkotja. A csaknem egy évszázadig tartó törvényhozás sokoldalú értékelése azonban csak akkor lesz lehetséges, ha majd részletes feldolgozás tárgyát képezik a balti regulatívák olyan aspektusban is, hogy porosz megfelelőik milyen mértékben gyakorolnak hatást azok kidolgozására, és a balti törvények milyen mértékben hatnak az orosz jobbágyfelszabadítás elvi és gyakorlati megvalósítására, majd megtörténik az összehasonlítás a többi kelet-európai területtel.2 Minthogy a balti jobbágyreformokkal kapcsolatos hazai szakirodalom rendkívül csekély,3 a jelen áttekintés legfőbb célja annak a folyamatnak a bemutatása, ahogyan az 1766 —1819 közötti időszakban a balti törvények megszületnek és megvalósítást nyernek. Nem foglalkozhatunk azonban ez alkalommal részletesen olyan fontos kérdésekkel, mint a törvények fogadtatása a társadalom valamennyi rétege által, a balti privilégiumok és a jobbágytörvényhozás viszonya stb. A Baltikum általános gazdasági helyzete a XVIII. század 60-as éveitől kezdődően már a feudális termelési mód közelgő válságának egyes jegyeit viseli magán.4 A birtokosok igaz, egyelőre csak nagyon halkan, de egyre több szót ejtenek a földek elszegényedéséről, a stagnáló terméshozamokról, a növekvő birtokspekulációkról, a robot egyre használhatatlanabb voltáról stb. Napvilágot látnak az első tanulmányok a racionális gazdálko-1 Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Kelet-Európa Történeti Tanszékén 1969. máj. 22-én ,,A balti jobbágyfelszabadítás története 1765-től 1819-ig" címmel megvédett (egyetemi) doktori disszertáció rövidített változata. A disszertáció egy példánya megtalálható a Kelet-Európa Történeti Tanszék könyvtárában. 2 Ez utóbbi vonatkozásban rendkívül jelentős Niederhauser Emil: A jobbágyfelszabadítás Kelet-Európában. Bp. 1962 címmel megjelent könyve, amely legjobb tudomásunk szerint mindezideig egyetlen olyan munka, amely az egyes területek jellemző vonásait másokkal is összeveti. 3 Hazai kutatóink a kérdés tanulmányozására eddig nem fordítottak kellő figyelmet, talán a földrajzi távolság, talán a nyelvi nehézségek miatt. Pedig elemzése — úgy véljük — közelebb visz bennünket a keleteurópai jobbágyfelszabadítás lényegének mélyebb megismeréséhez. 4 Tanulmányunkban nem a geográfiai értelemben vett Baltikum egész területével, hanem annak egy kisebb, a sajátos történeti körülmények által lényegében azonos vonásokat felmutató egységével, Lívland és Estland területével foglalkozunk. Az Északi-háború kezdetéig Estland teljes területe és Lívland keleti része (Vidzeme) Svédországhoz, a Kurland hercegség valamint Lívland többi része Lengyelországhoz tartozott. A Nystadti-béke után Estland és Vidzeme az Orosz Birodalomhoz kerül, Kurland pedig a pétervári udvartól erősen függő hercegség lesz. 1772-ben Latgalia, 1795-ben Kurland végleg a birodalomhoz kapcsolódik. Adminisztratív vonatkozásban a következőképpen tagolódik a terület: Ë szak-Estland alkotja az estiandi kormányzóságot, déli része Saaremaa-szigetével és Vidzeme területével képezi a lívlandi kormányzóságot. Kurland önálló kormányzóságot alkot, míg Latgália a Vityebszki kormányzóság része lesz.
