Századok – 1974
Közlemények - Pók Attila: Néhány dokumentum a „Huszadik Század” történetéhez 1187/V-VI
A „HUSZADIK SZÁZAD" TÖRTÉNETÉHEZ 1205 ívszámra lehetne folytatni ezen helyreigazításokat, — de megelégszem a főbb pontokkal. Az egész válasz tulajdonképen nem az ellen irányul, a mit én óhajként kifejeztem, hanem egy teljesen önkényesen nekem imputált konzervatív felfogás ellen, melyet a H. Sz. tulajdonos bizottságában senki sem hangoztat. Ez ellen nekem határozottan tiltakoznom kellett. A mit kifogásoltam, az pusztán csak az, hogy a lap rendszeresen elzárkózik a bennünket közelről érdeklő kérdések egy egész halmazatától, csak röviden említek néhány ilyen kérdést, a melylyel a lap nemcsak rendszeresen, de még csak kísérletkép sem foglalkozott. Ilyenek közigazgatásunk állapotának ismertetése és az ide vágó égető reform kérdések tárgyalása, a nemzetiségi kérdés megvilágítása tudományos módon oly formán, hogy abból szempontokat lehessen nyerni a kérdés megítélésére, a kivándorlási kérdés megvitatása, az agrársocialismus jelenségeinek ismertetése, igazságszolgáltatásunk néhány sociális szempontból is fontosságának különösen a jogpolitika szempontjából való tárgyalása, adózási rendszerünk reformja, az alkoholizmus elleni küzdelem stb. Ez a felsorolás egyáltalán nem kimerítő, de mindezen kérdésekben szükséges volna, hogy a H. Sz. az olvasóközönséget tájékoztassa. A mit pedig óhajtottam, és a mit úgy hiszem eléggé világosan kifejtettem, a mit azonban a »Választ nem akar meglátni az a következő: I. Elvi szempontból azt óhajtom, legyen a H. Sz. époly haladó orgánum, a milyen eddig volt. Csak legyen több figyelemmel arra, hogy alapítói sohasem akartak belőle sociálista szakfolyóiratot csinálni. Nyisson teret az egész és összes progressiv irányú törekvéseknek és hangsúlyozza a legközelebbi jövőben kivált azokat a törekvéseket, a melyek nálunk a magasabb szociális haladás előfeltételét képezik. Igyekezzék például mindenekélőtt különösen küzdeni a papság és az aristokráczia befolyása ellen, mely Magyarországon a szocziális haladás főakadálya. De igyekezzék arra is, hogy magához vonzza az elveiért és eszméiért való harczában azokat, a kik a polgári osztály keretén belől ezen szükséges átmenetet képező czélokért rokonszenveznek, a mit elérhet azzal, ha nem foglalkozik kizárólag a szocialista politikának a külföldön aktuális pártkérdéseivel. II. Praktikus szempontból igyekezzék a folyóirat a tiszta szociális tudomány határozott képviselése mellett a maga nagy czéljaira kiaknázni a nagyközönség érdeklődését oly tárgyaknak feldolgozásával, a melyek felé a közönség érdeklődése első sorban fordul. Vigye bele ezen kérdések fejtegetésibe a maga progressiv elveit, a hol lehetséges. De ne riassza vissza ily czikkek közzétételétől az sem, hogy ha az illető czikkekben oly szempontokat kidomborítani nem lehet, mert az illető kérdések a szocziális törekvésekből kikapcsolva is fontossággal bírnak, mint pl. egy művészi kérdés, melyben esetleg a l'art pour l'art élve érvényesül vagy egy akut politikai konfliktus, a mélyben esetleg a pártpolitikai szempontok taglalása sem meddő munka. Nem annyira irány változás az, a melyre törekszem, hanem inkább az eljárásmód, a lap külpolitikájának megváltoztatása, a merevség, melylyel a lap szerkesztő bizottság elzárkózik az előti, hog / ily féle törekvések érvényesülnek, nagy sajnálatomra kevéssé teszi valószínűvé, hogy ez irányú legjobb indulatú törekvéseim még csak komoly megfontolás tárgyává is tétessenek. Mert hiszen mikor azt mondtam, hogy a lehető legnagyobb súlyt helyezem az eddigi szerkesztőbizottság valósággal pótolhatlan további közreműködésére, nem üres bókot mondtam, — daczára a » Választ ily irányú imputatiojának hanem —, komoly meggyőződésemnek adtam kifejezést, a melyből le is vonom a konsequent iát, a mikor kijelentem, hogy saját indítványom ellen fogok szavazni attól a pillanattól kezdve, amikor meggyőződöm arról, hogy az csak szakadás árán volna keresztül vihető. Ezeket kellett a »Válaszára már előzetesen is megjegyeznem. Megvallom azonban, hogy maga a »Választ, megjegyzéseimnek benne foglalt elcsavarása némi szomorúságot kelt bennem, — mert ha a szerkesztőség a nagy társadalmi és politikai kérdéseket is ily formán a tényeknek és ellentétes áramlatoknak teljes félreértésével, és az objectivitás teljes hiányával