Századok – 1974
Közlemények - Mann Miklós: Trefort Ágoston a reformkorban 1110/V-VI
TREFORT ÁGOSTON A REFORMKORBAN 1133 ott lehet élénk, hol már megfelelő mértékben kialakult a gyáripar, mely egyúttal a tőkeképződésnek is további forrása. Érdekesen és meggyőzően fejtegeti az iparosodás és nemzeti függetlenség összefüggését: „az országok függetlensége, a nemzetiség sincs biztosítva, hol a gyáripar hiányzik, mert szegény nemzetek a politicai mérőserpenyőben igen könynyűknek találtatnak, s mert háború esetén időnkben az győz, ki financiális forrásokban gazdagabb, — gyáripar nélküli ország pedig e tekintetben szegény".100 Majd egy másik cikkében Anglia példájára hivatkozva fejti ki: „a mostani polgáriasodás természeténél fogva semmi nemzet nem vívhatja ki magának tulajdon gyári erő birtoka nélkül azon független helyzetet, mellyben szellemi és anyagi érdekei más nemzet érdekeinek alá nem rendeltethetnek, s e nélkül nemzeti jólét , nemzeti becsület, szabadság, puszta szók, mellyek utáni törekvés gyermekes ábrándozásnál nem egyéb. Ennél fogva minden, pusztán földművelő nemzetnek kötelessége, gyári erőt idézni elő. . ,"101 Ebből következik, hogy Magyarország jövőjét is csak akkor látja biztosítottnak, „ha gyári erőt birand, mert csak akkor fognak pusztáink művelt földekké válni, csak akkor lesznek folyóink szabályozva, akkor birandunk tökéletes közlekedési rendszert, akkor szűnend meg a nép nomád élete, akkor lesznek tetemes tőkéink, melyek által tudományos, s művészeti segélyeszközök megszerzésére képesekké válunk, akkor leend népnevelési rendszerünk, erőteljes tiszteletreméltó középosztályunk, csak akkor nyerend az alkotmány szilárd alapot; szóval: a magyar nemzet csak akkor leend erős, gazdag, művelt és szabad".102 Trefort Michel Chevalier saint-simonista közgazdász előadásait ismertetve,103 más — újabb — szempontok alapján is kifejti az iparosítás szükségességét. Cikkén végigvonul a népszerű, saint-simonista gondolat: „korunk föladata a néptömeg anyagi és erkölcsi helyzetének javítása, s erre leghathatósabb eszköz az ipar".104 Kicsit túlozva az iparnak szinte megváltó szerepet tulajdonít,10 5 s ezért legdöntőbb feladatként maga is elismeri Chevalier tételét: „ipart kell tehát ébreszteni, azaz: minél többet előállítani". Chevalier előadásait ismertető másik cikkében a liberalizmus tanításainak megfelelően kifejti a szabadság fogalmát, amelyen azt érti, hogy „mindenki tehetségeit szabadon fejleszthesse, maga s embertársai legnagyobb hasznára, és azokat szabadon gyakorolhassa". Az iparosítás pedig e szabadságnak kedvez, sőt tulajdonképpen annak előfeltétele. Mint írja: „a szabadság legszorosabban össze van kötve az anyagi érdekekkel".106 A jólét terjedése pedig a társadalom produktív erejének növekedéséből következik, így tehát a társadalomnak arra kell törekednie — állapítja meg Trefort —, hogy minél többet állítson elő. Ezután foglalkozik a termelés növelésének eszközeivel, s igen érdekes okfejtéssel a szabadverseny állami rendszabályozását és a hadsereg organizmusának az iparra való alkalmazását tartja szükségesnek. Teljesen érthető az elmondottak után, hogy Trefort a polgári szabadságjogok védelmében veszi fel a küzdelmet az iparosítás ellenzői ellen. Tudja, hogy „a földbirtokos osztály egy nagy része a keletkező gyáriparnak nem barátja",1 0 ' mégis tekintettel van a 100 „Gyáripar nélkül a szabadság sem fenntartható, sem meg nem szerezhető; mert szabad institutiókat csak erős középosztály tarthat fenn, csak az vívhat ki. Már pedig csak gyáriparos országokban létezik ez osztály, csak gyári országokban vannak gazdag, művelt városok . . ." Uo. 101 Trefort: Vámviszonyok. PH, 1842. febr. 24. 120. sz. 102 Uo. 103 Trefort: Michel Chevalier. PH, 1843. jan. 29., 1844. dec. 8., dec. 19. Újból kiadva: Kisebb dolgozatok 116 —135. Vö.: Sőtér: i. m. 118. 104 Trefort: i. m. 117. 105 ,,. . . szükség egész hazánkat s a nemzet minden osztályát munka és produkció növelése által a szegénségből, szükölködésből kiemelni." Uo. 121. 106 Uo. 119 és 123. 107 Trefort: Ipar. II. PH, 1845. aug. 10. 518. sz.
