Századok – 1974
Tanulmányok - Duczynska Ilona: Theodor Körner és a katonapolitikai vita a Schutzbund kérdésében (1927–1933) 91/I
THEODOR KÖRNER ÉS A KATONAPOLITIKAI VITA 115 kutasson? Ha így volna, haszontalanná válnék a gyakorlati élet számára. Az elméletnek az emberi adottságokkal: a bátorsággal és a merészséggel, sőt a vakmerőséggel is számolnia kell. A hadművészetnek élő emberekkel és erkölcsi erőkkel van dolga, ezért sohasem juthat el az abszolúthoz, az előre lemérhető feltétlen bizonyossághoz. Mindig marad hézag a véletlen dolgok számára kis és nagy helyzetekben egyaránt . . . Az elmélet olyan tételeket állítson fel csupán, amelyekben a hadművészetnél megkívánt nemes emberi erények minden változatukban szabadon érvényesülhetnek. Még a merészségben is érvényesül a bölcsesség és az óvatosság, csakhogy más mértékkel kell mérnünk őket." (Mag sich auch unser Verstand immer zur Klarheit und Gewissheit hingedrängt fühlen, so fühlt sich doch unser Geist oft von der Ungewissheit angezogen. Statt sich mit dem Verstände auf dem engen Pfade philosophischer Untersuchung und logischer, d. h. gedanklich richtiger Schlussfolgen durchzuwinden, um, seiner Selbst sich kaum bewusst, in Räumen anzukommen, wo er sich fremd fühlt, und wo ihn alle bekannten Gegenstände zu verlassen scheinen, weilt er lieber mit der Einbildungskraft im Reiche der Zufälle und des Glücks . . . Soll die Theorie ihn hier verlassen, sich in absoluten, d. h. nur an und für sich, also unabhängig und bedingungslos bestehenden Schlüssen und Regeln selbstgefällig fortbewegen ? Dann ist sie unnütz fürs Leben. Die Theorie soll auch das Menschliche berücksichtigen, auch dem Mute, der Kühnheit, selbst der Verwegenheit soll sie ihren Platz gönnen. Die Kriegskunst hat es mit lebendigen und moralischen Kräften zu tun; daraus folgt, dass sie nirgends das Absolute und Gewisse erreichen kann; es bleibt also überall dem Ungefähr ein Spielraum . . . Die Theorie soll folglich nur solche Gesetze aufstellen, in welchen sich jene notwendigen und edelsten der kriegerischen Tugenden in allen ihren Graden und Veränderungen frei bewegen können. Auch im Wagen gibt es noch eine Klugheit, und ebensogut eine Vorsicht, nur dass sie nach einem anderen Münzfuss berechnet sind.)56 Ennek ellenére abban rejlik Clausewitz döntő, legmélyrehatóbb megállapítása, hogy a háború mindenkor egy politikai állapotból indul ki és politikai okai vannak. A háború tehát politikai aktus. A háborút előidéző politikai ok a háború vitelében is a meghatározó tényező. Esetenként alkalmazkodnia kell az eszköz természetéhez, de a politikai ok elsődleges marad. A politika az egész háborús aktust áthatja és befolyásolja, már amennyire azt a benne robbanó erők természete megengedi. ,,Láthatjuk tehát, hogy a háború nem csupán politikai művelet, hanem valóságos politikai eszköz, a politikai érintkezés továbbfolytatása és annak végrehajtása más eszközökkel." (So sehen wir also, dass der Krieg nicht bloss ein politischer Akt, sondern ein wahres politisches Instrument ist, eine Fortsetzung des politischen Verkehrs, eine Durchführung desselben mit anderen Mitteln.) Minden olyan visszahatás, mely az eszköz természetéből fakad és a politikai vezetésre hat, csak mint annak a módosítása fogható fel. „Hiszen, mint mondottuk, a politikai érdek a cél, a háború pedig eszköz ennek szolgálatában. Cél nélküli eszköz alkalmazásának nem volna értelme." (Denn die politische Absicht ist der Zweck, der Krieg ist das Mittel, und niemals kann das Mittel ohne den Zweck gedacht werden.)57 Ezen az a tény sem változtat, hogy a politikai szándék egy nagy cél elérésére irányul-e „mint a megszemélyesített állam bölcsességének megnyil-56 Uo. 22. szakasz, 54 (32). 57 Uo. 24. szakasz, 56(34). 8*
