Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - II. rész 1062/V
HORTHY KÍSÉRLETE A HÁBORÚBÓL VALÓ KIVÁLÁSRA (II. RÉSZ) 1101 Az előzőkben tárgyalt megbeszélésen a fentieken kívül még két lényegesebb döntés történt. Először is a kormányzó hozzájárult a miniszterek által a német követnek átadandó magyar javaslatokhoz. Ezek írásos dokumentuma nem került még elő, de a résztvevők vallomásaiból leglényegesebb elemei rekonstruálhatók, s azok egyébként is az előzőekben tárgyalt valamennyi német követelést és magyar kérést tartalmazták. Mégpedig a lényeget tekintve: a magyar csapatok a fegyvert nem teszik le, további intézkedésig a harcot folytatják, a német követség mozgását akadályozó aknazárat felszedetik és közösen mindent megtesznek, hogy polgárháború ne törjön ki. Ezeknek fejében ,,az általunk a németektől kért engedmények lényege — vallotta Rakovszky Iván — a kormányzó fiának szabadon bocsátása, és az utcai összeütközések, valamint zavargások megakadályozására vonatkozó kérés volt".308 Ezeknek a javaslatoknak semmi lényeges szerepük nem volt a továbbiakban a magyarnémet viszonyt illetően. A németek elérték az időnyeréssel a céljukat, mást a hitegetéssel nem akartak. A javaslatokat állítólag átadták a német követnek, de az az aknazár miatt nem volt hajlandó róluk tárgyalni.30 9 Jellemző azonban, hogy az esti tanácskozáson a miniszterelnök és a kormány más tagjai által délután még a németekkel való tárgyalás céljául hangoztatott követelés: az országból való kivonulásuk elérése —, már nem Í3 kerülhetett komolyan szóba ! A tanácskozás másik lényeges mozzanata éppen e javaslatok azon pontjának elfogadásával kapcsolatban vetődött fel, amely — hangsúlyozzuk — Horthy egyetértésével a harc folytatására vonatkozott. A miniszterek még mindig úgy fogják fel, hogy csak fegyverszünet-kérés van, tehát a németektől függetlenül is a feltételek megismeréséig még harcolni kell ! „Ezután közölte Ambrózy, — vallotta Rakovszky e pont elfogadása körülményeiről —, hogy hiszen mi nem ismerjük az anyagot és elmondta, hogy már fegyverszünetet kértünk, azt meg is kaptuk és ezen változtatni nem lehet."31 0 így végre a kormány is megtudta a teljes igazságot az előzetes fegyverszünet megkötéséről. A jelenlevő miniszterekre az előzetes fegyverszünet megkötésének híre ellentétes hatással volt. A kormány, maga a miniszterelnök is, felháborodva e körülményen, még annyira sem vállalta a kilépést, mint eddig. Ezt az új körülményt presztizs-okokból és a németellenes harcot, a teljes átállást nem vállalva, arra használta fel, hogy a lemondását előkészítse és indokolja még október 15-én éjjel. Ez azonban még nem jelentette Horthy kilépési kísérletének teljes kudarcát. Viszont ismételten dokumentálta azt a fejetlenséget, tervszerűtlenséget és a már bűnös irrealitást s felelőtlenséget, amely mindvégig jellemezte Horthyék októberi leválási kísérletét is. Ebben is elsősorban a volt kormányzó felelőssége a legnagyobb, ő ismerte az egész „anyagot", az előzetes fegyverszünetet aláíratta, és mégis a tényeket nem ismerő kormánnyal együtt a harc továbbfolytatásának a politikáját tette magáévá, szemben közvetlen munkatársaival, bizalmasaival, akik az aláírt feltételek teljesítése érdekében próbáltak szót emelni. A 15-én estére kialakult reménytelen helyzetben, a fenti megbeszélést követően, először Vattay Antal jutott arra az elhatározásra, hogy a háborúból 308 OL. Filmtár. 16721. Rakovszky Iván, Hennyey G. és báró Schell Péter vallomása és uo. Lakatos Géza feljegyzése. 309 Lásd: HIL. Tan. gy. 2578. Szent-Iványi D. sk. jegyzetei. 310 OL. Filmtár. 16721. Rakovszky I. vallomása.
