Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - II. rész 1062/V
1092 KOROM MIHÁLY tak ugyan ahhoz, hogy funkciójának megfelelő szerepet nem tudott játszani az októberi eseményekben, de ennek leglényegesebb oka mégis csak az lehetett, hogy szervezetlenül, a feladatok világos elosztása nélkül ment bele a kormányzó az elszakadási kísérletbe. A fentiek elmondhatók az eseményekben jelentős szerepet játszó Vattay Gyula altábornagyról, a kormányzó Katonai Irodájának a főnökéről és Ambrózy Gyula államtitkárról, Horthy Kabinetirodája főnökéről is, akik szintén őszintén vállalták a fegyverszünettel kapcsolatos munkát és a németellenes harcot is. De az ő feladatuk sem volt egyértelműen meghatározva. A kormányzó valamennyiüket elsősorban mint tanácsadókat, segítőket vette figyelembe, és csak időről-időre, egy-egy feladat erejéig bízta meg őket. Bár nagy általánosságban Ambrózy a háborúból való kilépés politikai, Vattay pedig a katonai ügyeit volt hivatott végezni, mégsem volt azonban világosan tisztázva és megadva a hatalmi jogkörük e munkához. Nem volt világos, hogy mit vár Horthy a kormánytól, mit a vezérkari főnöktől és mit egyéb szervektől, bár időnként rájuk is támaszkodott, tanácsukat is ki-kikérte. Nem állja meg a helyét az az állítás, hogy a kormányzó a hadsereg átállítását a vezérkari főnökre bízta.27 7 Ellenkezőleg, ezt maga és Vartay csinálta volna. Tulajdonképpen Horthy formailag minden lényeges döntést magának tartott fenn, mégsem szervezett legmegbízhatóbb embereiből vezetése alatt egy teljhatalommal rendelkező bizottságfélét, amint ez Romániában történt. Ahhoz viszont, hogy munkatársait csak tanácsadóknak tekintve, minden, vagy akárcsak a lényeges kérdésekben is maga intézkedjék, már csak a magas korára való tekintettel is, nem volt sem elég szellemi, sem elégséges fizikai ereje. A szervezetlenség és a határozott vezetés, a világos cél hiánya jelentős része e körülményből adódott. Az agg kormányzó mellett álló közvetlen munkatársai 1944. október 15-én e vonatkozásban nem nyújtottak segítséget az államfőnek. Kevés volt köztük a jó szervezőképességgel és felkészültséggel, és ugyanakkor bátor kezdeményezőkészséggel is rendelkező. Ilyenek hiányában a nemzeti érdekeket és a realitást nehezen megértő kormányzó vezetésével többre a magyar állam akkori irányítóitól nem telt. Még a háborúból való sikeres kilépés lehetőségének egyedüli reális útját, a németellenes harcot is vállaló s így ekkor pozitív figurák, mint Ambrózy Gyula államtitkár, Vattay, Vörös, Lázár, Miklós és Veress tábornokok stb. sem rendelkeztek az eseményeket döntően befolyásoló, a felelősséget nehéz helyzetben bátran vállaló önálló döntési, elhatározó és kezdeményező készséggel. A felsoroltak közül talán éppen Vörös János volt az, aki a legreálisabban szemlélte és értékelte az eseményeket, a legtöbb önállóságot és kezdeményezést tanúsította az átállás elősegítése érdekében. Azonban az általa is megtűrt fasiszta vezérkar és a szervezetlenség miatt ezek eredménytelenek maradtak. Ahhoz azonban ő is gyenge volt, hogy a nemzet érdekében az ingadozó miniszterelnök, kormány és esetleg a döntő lépés megtételére, a német megszállók ellen való fordulásra képtelen kormányzó nélkül, vagy éppen velük szemben is vállalta volna a küzdelmet, s az események irányításában élenjáró szerepet játszott volna. A katonai vonal lehetősége, illetve az előkészületlenség és szervezetlenség a vezérkari főnökség szabotásálával, átállásával még nem merült ki. Ugyanis, helyesen, a Katonai Iroda főnöke, amikor tudomására jutott a vezérkar árulása, közvetlen összeköttetést teremtett a két magyar hadsereg parancsnokságával és *7 7 Lásd többek között ölvedi I.: i. m. 171.
