Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - II. rész 1062/V
1080 KOROM MIHÁLY Még 14-én késő este a katonai kérdésekben megtett részletintézkedést és a minisztereknek adott tájékoztatást követően Vattay Antal és Ambrózy Gyula kezdeményezésére a miniszterelnökkel és néhány miniszterrel megtárgyalták „október 15-e lefolyását". Vattay visszaemlékezése szerint Lakatos számára is elfogadható olyan kilépési formát találtak, amely szerint a koronatanácsa következőképpen zajlik le: ,,1.,A Kormányzó bejelenti a fegyverszünetet. 2. Miniszterelnök a kérdés parlament elé vitelét kéri. 3. A Kormányzó erre nem hajlandó, a kormány lemond. 4. Lakatos újból megbízást kap és azonnal megalakítja az új kormányt. 5. Eskütétel. 6. Új kormány tájékoztatása az eddigi lépésekről." Közben 12 órakor a kormányzó fogadja Veesenmayert, és közli vele a fegyverszünetet és Magyarország Németországtól való elválását. Ezzel egyidőben a proklamációt és a hadparancsot beolvassák a rádióba. Az előzetes fegyverszünet megkötését, aláírását és a végleges fegyverszünetnek a már megtörtént megkérését csak a 6. pontban tervezték ismertetni azokkal a miniszterekkel, akik az új kormányban is vállalnak tárcát. Reményi-Schneller Lajos és Jurcsek Béla tervezett letartóztatása meg volt beszélve a testőrség parancsnokával arra az esetre, ha azok nem vállalják a fegyverszünetet és lemondanak. A letartóztatásnak már a minisztertanács épületének előcsarnokában meg kellett volna történnie az ülésről való távozásuk után.23 9 Az október 14-én megtett intézkedések során, mint láttuk, igen sok mulasztás, kapkodás, ésszerűtlen állásfoglalás és cselekedet történt, de a leglényegesebb mulasztást azáltal követték el, hogy nem értesítették sem a szovjet kormányt, sem a szövetségeseket, sem a Magyarországon levő szovjet csapatokat a 15-i tervekről! Súlyos mulasztás volt az is, hogy a leválást szervezők elfeledkeztek mindenek előtt a Magyar Front, de a többi ellenállási csoport értesítéséről is. A szövetségesekkel kapcsolatos mulasztásnál természetesen nem arról van szó, hogy eleve lehetetlen lett volna a kiugrás a velük való előzetes megállapodás nélkül. Hiszen, például Románia sem kötött előre fegyverszüneti egyezményt, sőt nem is értesítette sem a szövetséges kormányokat, sem a szovjet hadseregeket előre arról, hogy átáll és fegyveres felkelést hajt végre. Azonban még ez a jól megszervezett és kivitelezett átállás is csak úgy tudott győzelmes lenni, hogy az akciója idejét eleve а II. és III. Ukrán Front offenzivájának sikeres kibontakozásához kötötte. Méginkább szükséges lett volna egy legalább ilyenfajta együttműködés Magyarország esetében, amely földrajzi, katonai stratégiai helyzetét tekintve sokkal fontosabb volt Németország számára, mint Románia, Bulgária, nem is beszélve Finnországról. Ezenkívül a korábbi volt német szövetséges országok átállási tapasztalatait a német fasiszták is felhasználták Magyarország kilépésének megakadályozására. A gazdasági és külpolitikai szempontokkal együtt ezek, a német érdekeknek kedvező, a megakadályozás lehetőségét felfokozó körülmények még parancsolóbban írták volna elő az akciónak legalább a szövetséges szovjet csapatokkal való pontos összehangolását. Horthy és követői azonban nemcsak hogy ilyen összehangolást 239 HIL. Tan. gy. 2578. Szent-Iványi D. jegyzetei.