Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - II. rész 1062/V
HORTHY KÍSÉRLETE A HÁBORÚBÓL VALÓ KIVÁLÁSRA (II. RÉSZ) Ю73 után tér rá arra, hogy a német és nyilas ellenintézkedések is hathattak elhatározására.21 4 A volt kormányzó visszaemlékezésével ellentétben a tények mást mutatnak. Először magának az USA külügyminisztériumának a dokumentumai cáfolják az állítólagos „tiltakozást", és azt, hogy nélkülük tárgyalt volna a Szovjetunió Magyarországgal. Az eddig idézett amerikai dokumentumok világosan bizonyítják, hogy a szovjet kormány minden katonai és politikai lépést Magyarország vonatkozásában is előre megtárgyalt a másik két antifasiszta nagyhatalommal és csak egységes és közös állásfoglalá sután érvényesítette azokat. Többek között a fenti szovjet főparancsnoki jegyzéket is ! Helyesen állapítja meg a korszak egyik kutatója, hogy a szovjet főparancsnokság jelzett jegyzéke Magyarországnak nem lehetett ok, mert az későbbi keletű és még később érkezett a Várba, mint a döntést meghozták.21 5 Ennél azonban tovább kell menni, mert a Szegedre küldött Utassy ezredes már 14-én délelőtt visszatért Budapestre, sőt 11 óra tájban már a kormányzónak számolt be az útról és Malinovszkij követeléseiről is. Farkas Ferenc tábornok után fogadta Horthy Utassyt: „Délelőtt 11 órakor történt ez. A kormányzó részletesen kihallgatott az út körülményeiről, valamint az oroszok kívánságáról. Véleményt nem mondott, jelentésemet tudomásul vette."21 6 Mint ismeretes, Utassy ezredes már magával hozta Malinovszkij marsall követeléseit is, és azt körölte is Horthyval. Azonban még így sem lehet azt állítani, hogy a Malinovszkij-követelés játszhatott döntő szerepet, mint szovjet álláspont, mert Horthy nem 14-én 11 óra után, hanem már reggel eldöntötte a kérdést. Ezt bizonyítják a háborús bűnösök periratai, erre a következtetésre jutott a fentebb idézett munka szerzője, és Macartney is.217 Tehát Horthy megváltoztatott tervét egyáltalán nem lehet a szovjet állásponttal, illetve a szovjet—amerikai viszonnyal indokolni. A nyugati hatalmakkal együtt később kialakított „szovjet álláspont" azt esetleg megerősítette utóbb, de nem okozhatta ! Az eredeti elképzelés megváltozásának okait vizsgálva, helyesebb úton járunk, ha a fenti nyilvánvaló tévedés helyett a kormányzó által is egy következő oknak tartott, a németek és nyilasok ellenakcióra való felkészülését állítjuk központba. Ez annál is indokoltabb, mert ebben az időben, ezekben a napokban Horthy Miklós uralmát, hatalmát, személyét és környezetét semmilyen irányból nem fenyegette veszély, csak német és nyilas oldalról. A Szovjetunió és az antifasiszta nagyhatalmak előzetes egyezményt kötöttek Horthy Miklós kormányzóval. Tőlük tehát hatalma megőrzését, segítséget remélhetett. A Magyar Front pártjai is, írásban és szóban egyaránt, a háborúból való kilépés, átállás esetére szinte feltétel nélküli támogatásukról biztosították. Erről az oldalról nem fenyegette veszély. A velük létrehozott kapcsolat azonban nem felelőtlen, elhamarkodott és szervezetlen akciót követelt meg, hanem határozott, átgondolt és összehangolt tervet, cselekvést és világos együttműködést. 214 Uo. 269-270. 215 Rozsnyói Ágnes: 1944. október 15. A Szálasi-puccs történetéhez. II. rész. Századok, 93. évf. 1959. 5—6. sz. 874. 216 Utassy L. 1962. máj. 25-i visszaemlékezése. (Egy másolat a szerző birtokában.) Ugyanígy mondotta el Utassy ezredes a Horthynál való jelentkezés idejét és körülményeit az 1944. október 20-i kihallgatása alkalmával is. (OL. Filmtár 16721. 133 — 139.) 217 BM. Arch. Szálasi-per jkv. Lázár Károly vallomása és Rozsnyói Á. : i. m. 874, továbbá Macartney : i. m. 393. 3*
