Századok – 1974
Tanulmányok - Duczynska Ilona: Theodor Körner és a katonapolitikai vita a Schutzbund kérdésében (1927–1933) 91/I
106 DUCZYNSKA II.ONA A militarista visszavágás a pártvezetőség tekintélyére támaszkodik Az ellenvéleményeket2 9 Korner memorandumához a Technikai Bizottságban írásban fejtették ki Longin (Eifler őrnagy) és Friedrich Mayer tábornok, mindketten vaskalapos militaristák, akik a Szolgálati szabályzatot felcserélték a Pártszabályzattal. Eifler minden teketória nélkül kezdi: A memorandum olvasásakor önkénytelenül felmerül a kérdés ,,Mi történt? Talán vereséget szenvedett a Schutzbund ?" Július 15-e jegyében mindenesetre!,,Elvették volna a fegyvereit?" (Igen: 665 gépfegyvert, 21465 gyalogsági puskát és 700 ismétlőpisztolyt szállítottak el 1927 májusban az Arsenalból a Deutsch és Vaugoin közötti megállapodás értelmében30 és ezeket a fegyvereket többé már nem lehetett a munkásosztály és a köztársaság védelmében felhasználni!) „Vagy talán máról-holnapra porosz gárdává lett a Szövetségi Haderő?" (Nem eredménytelenül törekedett a szövetségi honvédelmi miniszter, Vaugoin, hogy azzá alakítsa át, amit Korner előrelátott, mint „a legveszélyesebb ellenséget" — a reakció megbízható, szolgálatkész eszközévé.) „Nem következett be ebből semmi, ellenkezőleg. A reorganizálás folyamán a Schutzbund szemmelláthatóan fegyelmezettebb és katonásabb lett. . . Ezért nincs semmi ok, most egyszerre kétségbeesni és kérdéseket felvetni,31 mint ahogyan ez a memorandumban történik." Ami azonban itt gyerekes demagógiának tűnik, nagyonis szilárd alapon állt: „Július 15-e után, az újjászervezés előtt, a Pártvezetőségnek arról kellett döntenie, akar-e vagy sem egy katonailag szervezett Schutzbundot. Akkor elhatározták, hogy a Schutzbundot katonai alapon építik fel. . ." A megállapítás vitathatatlan. A Párt vezetőség határozata alapján az irány eleve meg volt szabva, ez a Schutzbundnak a tömegektől való elszigetelését, a munkásosztály és a köztársaság védelmének átruházását foglalta magába egy félkatonai szervezetre; továbbá a demokrácia megszűnését a Schutzbund soraiban; katonai vakfegyelem bevezetését — röviden, kísérletet arra, hogy a Schutzbundot a Pártvezetőségnek vakon engedelmeskedő végrehajtó szervévé, egy kezdeményezés és politikai öntudat nélküli pártgárdává alakítsák át. Ellenértékül a Schutzbündlerek — önmagában távolról sem lebecsülendő — konvencionális katonai kiképzést kaptak, bár a legcsekélyebb biztosíték nélkül arra, hogy a Párt részéről valaha is bevetésre kerülnének. A polgárháború eshetőségének kérdésében egyértelműen igaza van Eiflernek, amikor azt írja, hogy a polgárháború „akár ma vagy holnap is bekövetkezhet", hogy „bármilyen esemény révén kitörhet". A Körner-féle dolgozat egy kevéssé aktuális esetet tételez fel. Közelebb fekvő és az akkori viszonyok között valószínűbb, ha egy gyenge polgári többség megkísérli — a törvényes államhatalmi szervekre támaszkodva — egy diktatórikus rendszer felállítását. „Ez esetben nyilván sor kerül a polgárháborúra, nyilván a munkásságnak jogában áll, hogy egy ilyen erőszakos cselekménnyel szemben védekezzék, 29 V.G.A., fasc. 28. Longin állásfoglalása Körnemek „Az erőszak és a polgárháború alapelvei" c. memorandumához. — Friedrich Mayer állásfoglalása ugyanahhoz. 30 Idézve J. Gardenitsch: Das Wiener Arsenal 1918-1927. Diss. 1967. 81. lapjáról. A disszertáció az Osztrák Állami Levéltár, Hadi Levéltár (Kriegsarchiv) könyvtárában található. 31 Saját kiemelés.
